Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-09-23 / 34. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Beköszöntők sorsa HÁROM TIPIKUS ESET I. A LEGÁTUS A világháború előtti évek egyikének karácsony szombatján halálosan kifáradva vánszorgott be a vonat az állomásra. Hozta az ünnepre érkezőket. Urakat, parasztokat. Embereket, asszonyokat. Öregeket, fiatalokat. A kijárat felé tartanak valameny- nyien. A tarka, szines ember csomóban szerényen, nagy- komolyan lépked a legátus. Kis csomag van a kezében. A KALAUZ folytatása. se féljen azoktól, akik üldözik. Szenvedje el a próbákat amiket az Ur nevéért kell elhordoznia. Vajha nekünk is volna fülünk arra, hogy meghallanánk, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Ha a Lélek szavára hallgatunk: úgy lehet miénk az életnek a koronája ! Cselekedd meg Atyánk áldott Lelked erejével, hogy lehessünk a kereszteknek bátor és hűséges hordozói. SZOMBAT: Biztonság az Istenben. Judás levele 17-25. Robert E. Speer mondta, hogy a keresztyén embert külső ellenség nem győzheti meg. Minket csak oly ellenségek győznek meg, melyek rajtunk belől vannak. A mi csatamezőnk a szivünk és a lelkünk. Itt kell a reánk támadó ellenséggel, a Sátánnal, a harcot megvívnunk. Nehéz ez a harc. Sokszor elbukunk, mert csak a saját erőnkben bizakodunk. Ha győzedelmeskedni akarunk, úgy meg kell magunkat tartanunk Isten szeretetében. így várhatjuk Istennek irgalmasságát az örökéletre. Fel barátim drága Jézus zászlaja alatt! Bátran, bátran, segedelme diadalmat ad! VASÁRNAP: A hitnek a bizonysága. I. Peter 1:3-9. Az életet sokszor hasonlit- juk a tengerhez. Minden emberi életnek van egy hajója ezen a nagy tengeren. Hajónk olykor csendes vizeken evez, kedvező szelek hajtják a révpart felé. De sokszor vihar támad, hajónk sziklába ütközik, örvényekbe kerül. Ha életünk hajóját az a kormányos kormányozza, kinek kormányoznia kell: A HIT, akkor élethajónk minden veszedelemből kiszabadulhat. Hitünk legyen a kormányos: akkor hajónk biztos révpartba jut. Átadja a jegyet. Majd az é- pületet elhagyva, azí állomás mögötti téren néz körül. Itt állanak a kocsik. Hátha érte is küldtek? Hamarosan megállapítja, hogy nem. így aztán gyalogosan vág neki a falunak. A kocsik mellett visz az útja. Az egyikről éppen átkiált a másikra egy bundába burkolózott valaki: — Az orgonabálon találkozunk. — Igen. Találkozunk. —• Csuda lesz. — Csuda. Pá! A fogatok elrobognak. Az ifjú komótosan sétál. Nem is siethet ,mert mellé sodródott egy öregasszony, akinek fájós a lába és vigyáznia kell a havas síkos utón. Megszólítja : — Ugyan, néném, messze van a falu? — Dehogy van messze. Csak két kilóméternyire. — Hát akkor együttmegyünk. Beszélgetünk. Mindjárt rövidebb lesz az ut. — Hát bizony rövidebb. Útközben világrenditő szenzációkat mesélt el az öregasszony. Például, hogy a rektor ur leánya menyasz- szony. Meg, hogy a múlt héten nagy tűz volt. Meg, hogy az öreg Kissné asszony feliakasztotta magát. De mindez semmi ahhoz képest, hogy ünnep másodnapján este bál lesz. Azi orgona javára. Külön lesz az előkelőknek és a jobbmóduaknak. Külön a népnek. Az orgonabálról beszél mindenki. Az orgonabálra —■ azt beszélik — az alispánék is eljönnek. Lassanként közeledtek a faluhoz. A néni hirtelen más témára tért át. — A jegyző urékhoz jön a fiatal ur látogatóba? — Nem. Én a legátus vagyok. — A legátus ur! Oh, akkor ott szórakozik majd az orgonabálon. Jó sora lesz! A templomnál elváltak. A legátus a szállására ment. Szeretettel fogadták. Látogatók jöttek a háziakhoz. Az orgonabál volt a beszéd tárgya. Majd meg ő ment el néhány helyre. Ott sem beszéltek másról. Éjfél felé térhetett nyugoA KIADÓ KÖZLÉSEI VÁLASZ TÖBBEKNEK. Nt. Dr. Újlaki Ferenc, Bodor Dániel, Bacsó Béla, Borsos István, Várkonyi Miklós lelkész testvéreim cikkeit, előfizetés gyűjtését és dicséretét hálásan köszönöm. — Nt. György Árpád lelkész testvéremet felkérem munkatársnak Elizabeth, Newark és Caldwall városok magyarsága között. Mutatvány- számok mennek. — Nt. Dr. Tóth Sándor uj címére azonnal küldöm az elmaradt példányokat, elnézését kérem.— Nt. Id. Kallassay Sándor egyik cikkét közölnöm kellett volna az előfizetés érdekében. Már késő? — Nt. Péter Antalnak köszönöm a beküldött tervezetet. HA MIN DEN EGYHÁZ KÜLDENE HIRT ÉS AZZAL ÉVI 10 DOLLÁR DIJAT, HA SZEREZNE HIRDETÉST INCHENKÉNT EGY DŐL LÁRÉRT S ANNAK FELÉT KÜLDENÉ CSAK BE HA MINDENÜTT VOLNÁNAK DOLGOZÓ LAP- KÉPVISELÖK, AKKOR A iszerkesztönek nem a kiadás volna a legfőbb gondja.— Bertok Gyula urat felkérem lapképviselönek Toledó és környéke számára. — Ko- tány Jánosné asszonyt felkérem lapképviselőnek Chicagóban. LAPKÉPVISELÖKNEK. — A régi nyugta könyvvel, de anélkül is fel lehet venni előfizetéseket, mert a cim- szalagon és az újságban is nyugtázzuk a beküldött ösz- szeget. — Aki eddig dolgom zott a Lap érdekében, ezután is tegye meg, minden külön felhívás nélkül. Később közlöm a képviselők névsorát. Addig írják meg, hogy vállalják-e tovább? Vannak-e uj vállalkozók? EGYHÁZI HIRT, CIKKET ' ÉS ELŐFIZETÉST ügy küldjenek be munkatársaim, hogy kedden délben megkapjam. Csak igy tudom a cikket közölni és a beküldött pénzt nyugtázni azon a héten. NYUGTÁZÁS. Ref. Lelkészegyesület adománya $15. Toledobol: Mártha József 2.00, Szőr Sámuel 2.00, Vince Gáspár 2.00, Varga József 2.00, Demeter József 2.00, Kozma Zsigmond 1.00, Ber- tók Gyula 1.00, Chicagóból: Balász Dénesné 2.00, Bogi Imre 2.00, Kotány János 1.00 Elyriábol: Lapos Ferencné 3.00, Erdöháti Lukács 1.00, Korka András 2.00. Byron, Mich: Lovász István 2.00, Akronbol: Sajbo Pálné 1.00. Köszönet. vóra. Borzalmas álma volt. Az orgonabálon kellett táncolnia és akárhogy akarta: nem tudott táncolni. A táncosnője kacagta. A vendég- koszorú is hahotázott. ő meg gyötrődött, kínlódott. Végre felébredt. És boldogan állapította meg, hogy csak álmodott. Ünnep első napján rekvi- rálnia kellett. A tiszteletdijat harminc - negyven - ötven fillérenként kellett összegyűjtenie. Igaz, hogy korona is került. Ritkán. Mindenütt kedvesen fogadták. Feljött szóbeszédbe a rektor lányának a mennyasszonysága. A multheti nagy tűz. A szegény Kissné szomorú e§ete. És még sok minden. Amikor azonban az orgonabállal hozakodtak elő, akkor kipirultak az arcok, hangosabban dobogtak a szivek és melegség érzett ki a szavakból.— Hogy azután teljes legyen a szenzáció, kitudódott az is, hogy a városról hoznak cigányt. Tizenöttagu bandát. És az alispánék csakugyan megjelennek a bálon. Az ünnep első napján különösebb nem történt a legátussal. Legfeljebb annyi, hogy irgalmában a bevezetés után mondta el a beszédje harmadik részét, azután a második részt és csak végezetre az elsőt. De nem volt baj. A beszédnek határozottan javára szolgált ez az átalakítás. Ünnep másodnapján újabb szenzáció fütötte a lelkeket. Az orgonabálra nem jönnek el az alispánék. A legátusnak a lelkére kötötték, hogy valahogy el ne maradjon a bálról, ő azonban—ünnep másodnapjának a délutánján — fogta a kis csomagját és búcsút mondott a falunak. Az állomáson egyszer csak elébe toppant az öregasszony - utitárs. Megdöbbenve nézett rá, hogy megszökött a bál elől. Irtózatos! — sóhajtotta a néni. Irtózatos! Hogy e^t meg kellett érni! Este fényárban úszott a Polgári Kör nagyterme. Az orgonabál káprázatos volt. A szegény kopott, szögletes legátus kinek jutott volna e- szébe? Éjféltájban, szünóra- kor azonban valahogy feljött szóba. Egy epés nagysága — nagy társaság előtt — rneg is mondta a maga lesújtó véleményét: —Szomorú dolog ez nagyon. Pedig tudta, hogy az orgona javára lesz a bál, mégis megszökött előle. És még ez akar pap lenni!
