Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-01-18 / 3. szám

6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA most, de most... olyan valamit érzek, amit soha nem éreztem. Boldogan szeretnék meghalni. És másnap reggel újból meg­jelent a lelkipásztor. Vékony Mihályné az úri szent vacsorával élt. A betegszoba ismét templom­má vált. Úrvacsora után újabb kérel­met terjesztett elő. — Tiszteletes uram, legyen szives, írja meg a lányomnak, hogy ő ugyan megtagadott, de megbocsátok neki. írja meg az én kedves, drága ... Nem tudta tovább folytatni a meghatottság miatt. Majd erőt vett a fájdalmán: — írja meg az én kedves, drága lányomnak, hogy tiszte­lem az urát, őt meg csókolom százszor, ezerszer. Az utolsó kérésem az, hogy jöjjön el a temetésemre. Csak ennyit te­gyen meg... — Az óhajtását megírom még ma a lányának. És azt is, hogy megbocsát neki... —• Nagyon köszönöm a jósá­gát, meg a fáradozását. De még van egy kis mondanivalóm. — Mondja lelkem. Vékonyné ekkor belenyúlt az éjjeli szekrény fiókjába és ki­vett onnan valamit. — Ennyi az egész vagyonom. Ez a tiz fillér. Pásztorné adta, amikor bejöttem ide. Szeretném ezt a tiz fillért valami nemes célra forditani. Például a sze- génysorsu gyermekek felruházá­sára. Kérem szépen, fogadja el tőlem, tiszteletes uram. A mai nap emlékére. Tudom, hogy nem pénz ez. De olyan valaki adja, akinek ez az egész vagyo­na és aki boldogan hal meg ... A lelkipásztor úgy vitte haza a tiz fillért, mint valami elkép­zelhetetlen kincset. Kinyitotta az Aranykönyvet. Ebben örökí­tették meg azoknak a neveit, akik földet, házat, portát, pénzt hagytak az eklézsiára. Vagy akik az urasztalára ajándékoz­tak térítőt, tányért, kelyhet. Vagy akik a szivüket adták azalatt a kétszáz esztendő alatt, ameddig visszanyulik az emlé­kezet. Az Aranykönyvben tör­ténelmi nevek vannak. Aztán egyszerű földművesek nevei. Szegény parasztok nevei. Nagy­lelkű férfiak és asszonyok ne­vei. Kegyes alapitványtevők nevei. A lelkipásztor kinyitotta az Aranykönyvet és beírta: — Vékony Mihályné a sze- génysorsu gyermekek felruhá­zására tiz fillért adományozott. Ennyi volt az egész vagyona. HÍREK a tengeren túlról Az ukrajnai református egyház az ősz folyamán ünnepelte fenn­állásának 10 éves jubileumát. Ez alkalommal szentelték fel az ukrajnai reformátusok első püs­pökét, Bazil Kubánt, akit az Egyesült Államokból hivtak meg lelkipásztornak. Az ukrán egy­ház a varsói zsinaton a Heidel- bergi Kátét fogadta el hitvallásul. Dr. Ravasz László dunamelléki református püspök ifj. Biberauer Richárd lelkész társaságában elő­adó körúton Svájcban volt. Elő­adásokat tartott Zürichben, a kanton zsinatján, Bernben és Bá­zelben. Előadásainak cime: A református gondolat és az öku- menitás; A magyar protestantiz­mus múltja és kilátásai. A kecsekméti egyházmegye hajduszoboszlón lelkészüdülőt létesített. A budapesti ref. egyházmegye uj szabályrendeletet alkotott, amelyben kötelezőleg kimondot­ta, hogy prezsbiteriumok tánc­cal egybekötött ünnepélyeket, bálokat, vagy majálisokat nem rendezhetnek. Lelkipásztorok táncvigalommal egybekötöttt jó- tékonycélu estélyek védnökségét nem vállalhatják. Református név alatt működő egyesületek, olvasókörök, dalárdák kötelesek estélyeik, ünnepeik rendezésénél szem előtt tartani az egyetemes egyházi célt: Isten országa épí­tését. Pusztaszabolcson templomot építtetett egy budapesti ügyvéd, dr. Halász Miklós, igy emléke­zett meg falujáról. A harangot és a berendezést a hivek ado­mányaiból szerezték be. Amikor a templomot felszentelték s amikor a bőkezű adományozót üdvözölték, a templomépitő ügy­véd igy válaszolt: “A földi ja­vakat nem azért adja Isten, hogy azokat csupán egyéni él­vezetre fordítva, kegyelmével visszaéljünk. A vagyonnak nem A város szegénye volt, de tiz fillérrel a szivét adta. Neve igy került az Aranykönyvbe. A temetésen megjelent 'Pász­torné és a három városi sze­gény. A koporsó mellett pedig keservesen zokogott a Vékony Mihályné lánya. A halottnak hát teljesült az utolsó kíván­sága ... és nem az Aranykönyv­be került.,. az a célja, hogy vég nélkül fel­halmozzuk és ezzel embertár­saink elől elvonjuk az élet le­hetőségeket. A vagyon Isten és ember iránti kötelességek tel­jesítésére való és csak az által nyer értelmet. Mikor tehát a vagyonból Isten dicsőségét nö­velem, az nem áldozat, hanem csak parányi visszafizetett része annak a kegyelemnek, amit Is­ten rám pazarolt.” Éhez a pré- dikációszerü beszédhez nem szük­séges magyarázatot fűzni. Az adományozó ügyvéd dicsérésére sem kell szavakat pazarolni. Jócselekedete magában hordja a mindennél többet érő dicsé­retet. Erdélyben, a kolozsvári re­formátus kórház tőszomszédsá­gában felépült a kétemeletes diakonissza otthon, mely jórészt a svájci reformátusok adomá­nyaiból, a csodával határosán “semmiből lett.” A diakonisszák ketten, hárman laknak • napos, otthonos szobákban. Van külön dolgozó szobájuk, imatermük. Ebben a diakonissza otthonban, mint egy csodálatos kis világ­ban készülnek a szeretett mun­kásai elhivatásuk teljesítésére. A kecskeméti egyházközség évek óta nagyszerű munkát fejt ki a tanyák népe között. A munka csodálatosan fejlődik. Legújabban Méntelek központ­tal pusztai lelkészi állás szer­veztetek meg s már a megvá­lasztott lelkipásztort, 'Csikay Kálmán volt kecskeméti lelkészt be is iktatták e tanyai egyház állásába. Ml ÚJSÁG A HÉTEN ? (Folytatás az 1-ső oldalról.) most elutazása után lett nyil­vánvalóvá. Hoffman kormány­zó, aki egyedül szavazott Hauptman mellett, azonnal el is rendelte a minden lében ka­nál embernek az elfogatását. Egy bizonyos s ez az, hogy Jaffsienek a szereplése nem teljesen tiszta ebben az egész ügyben. Hauptman az Ítéletet szokott nyugalmával hallgatta meg s csak akkor csillogott könny a szemében, amikor ki­csi fiára és nagyon hűséges fe­leségére gondolt. Hauptman mellett a lelkésze azt a bizony­ságot tette, hogy ártatlan. A kegyelmi tanács azonban sem az édes anyának, sem a lel­késznek a bizonyságtételét nem fogadta el, hanem a kegyelmi kérvényt elutasította. A KÉPVISELŐHÁZ megszavazta a bonuszt, a- mely szerint a világháború ve­teránjainak most 1937 április 1-ig ki kell fizetni azt az ösz- szeget, amit csak 1945-re ígért, az a kongresszus, amely a bóJ nuszt megszavazta. Azoknak, akik nem veszik fel most a pénzt, hanem csak 1945-ben, a kormány 1937 ápr. 1-től hár­mas kamatot fizet a bennlévő követelés után. Ez ismét olyan kiadás, amelyre a kormány­nak nincsen fedezete s ezért a pénzügyminiszter újabb köl­csönt fog kibocsátani s ilyen módon fogják fedezni a ki­adást, ha tudniillik a szenátus is megszavazza azt és az el­nök is aláírja. A szenátus azonban egészen másféle tör­vényt terjeszt elő s az elnök pedig már a múlt évben kije­lentette, hogy csak olyan bo­nusz törvényt ir alá, amelyben a fedezetről is van gondosko­dás. Még jó időbe telik, amig ezt a törvényhozásról-törvény- hozásra húzódó javaslatot tör­vényerőre fogják emelni. A BŰNNEK MEGHALNI Mit tesz ez? Kérdezte egy­szer egy ifjú a nála sokkal idősebb, mély hitéletü keresz­tyén embertől. — Menj ki a temetőbe és hívd magadhoz a halottakat sírjaikból! Az ifjú megtette, de nem­sokára vissza is jött és tudtára adta az ősz tanácsadónak, hogy a temető lakói nem akar­nak felszólításának engedel­meskedni. — Menj ki újra és dicsérd a sírok lakóit, sőt tégy nekik szép ígéreteket! Az ifjú csakugyan igy is cse­lekedett, de ismét siker nél­kül tért vissza. — Menj ki mégegyszer és átkozódásokkal fenyegesd meg az elhunytakat, ha mégsem akarnak hozzád jönni. De harmadszor is eredmény nélkül tért vissza az ifjú. Mire ezt a bölcs intelmet kapta: — Tanulj hát a holtaktól! Tanuld meg tőlük, hogy mit tesz a bűnnek meghalni. Hogy ne enged a gonosznak, ha csa­logat is, ha szép ígéretekkel kecsegtet is, vagy ha dorgálá­sokkal rémitget is.

Next

/
Thumbnails
Contents