Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-07-17 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal KÉSZÍTSÜK elő a magyar DAL DIADALUTJÁT! Azt állítja egyik jeles írónk,] hogy ha jól szemügyre vesz-j szűk a mai modern világot, azt vesszük észre, hogy az egész világ egyetlen nagy falu -- és benne az egész emberiség egy nagy család. Ebben a “nagy falu“-ban volna elegendő helyünk nekünk magyaroknak is akármelyik uccájában s jó néhány esztendeje próbálunk is elhelyezkedni benne. Igaz ugyan hogy a nagy Petőfi még cifra átkokat szórt ránk, a külföld magyarjaira, -- de ma már odaát egészen más pennával írnak rólunk és más szemüvegen át néznek minket, akik itt élünk, itt keressük azokat a zöldhasu, szép dollárokat és öregebbitjük a magyar nép dicsőségét. -- Utóbbit főként akkor tehetjük meg, ha beleoltjuk véreink szivébe és leikébe a származás, a faj és közös kultúránk tudatát. . . Ezt a rózsaoltást sokféleképen végezhetjük. Most kínálkozik rá egy jó alkalom és egy jó módszer. . . Igen, mert az összes “módszerek“ között a legszebb, a legérdekesebb és a legértékesebb is, ha azt a “rózsaoltást“ a magyar dalok, a magyar nóták segítségével végezzük. És ha becsületes jóakarattal, kitartással el is végezzük, a siker el nem maradhat ! Tudjuk mindnyájan, hogy itt Amerikában a nótázó emberek szeretik a magyar nótákat. Kedvelik azt ma már nemcsak a nép egszerü fiai, hanem a legelőkelőbb amerikai körök is. A magyar nótákat szívesen hallgatják, dudólják, zongorázzék, leírják egymásnak a kottáit és igy terjed a magyar dal. Soknak a szövegét nem is ismerik, mégis kedvelik, szeretik — s a végén rajonganak érte . . . -- Nem is csodálkozhatunk ezen, mert hiszen a magyar nóta a szivekben ébred s ugyanott bontja ki szirmait és miként a lepke szál rózsáról szegfűre, úgy száll a nóta is egyik szívről a másikr. Ma a mi nótáink szétröpültek abban a nagy faluban, melyet “világ“-nak nevezzünk és eljutottak mnidenhová. Népszerűvé váltak ikertestvérükkel a magyar zenével együtt s tény és valóság, hogy ma már egész Amerika magyar dalt és zenét favorizál. Minden magyar lélek érzi és tudja, hogy mit jelent ez a két szó: --' magyar dal, magyar nóta . . . De ennél szebbet mi magyarok itt Amerikában el sem tudunk képzelni főként akkor, ha szivünk csur- dultig tele van örömmel és boldogsággal, -- vagy keserűséggel, bánattal és szomorúsággal Valamivel pedig mindenkor “tele“ van a szivünk. . Jön aztán a magyar nóta, mely hol még jobban felüdit, hol még jobban megvigasztal . . . A minap New Yorkban voltam, hol sokan szálltak hajóra és “hazasiettek“ a mi csonka- ságában is oly szép szülőhazába. . . Mikor hazajöttem, tele volt a szivem valami bánatra hajló örömmel, vagy inkább valami örömre hajló bánattal ... Beigazitom a rádiómat s felcseng egy ismerős, kedves nóta, melyet egyik magyar sopra- nónk cigánymuzsika mellett épekéit: “Megállók a keresztutnál, Ahol nyáron annyi fehér (virág van. Visszahoz a szivem ide, Akármerre járjak künn a (világban.“ Mondjam tovább?. . . Szükségtelen. Mert amig arra a szép nagy gőzösre gondoltam, mely vitte hazasiető véreinket át a nagy óceánon, -- tudja mindenki, hogy hová gondoltam, mi jutott az eszembe s miért csillant meg egy könycsepp is a szememben?. . . Hejh, nagy falu ez a világ és sokszor állunk meg mi is itt Amerikában egy-egy “keresztutján“ és sokszor gondolunk oda, ahol nyáron annyi fehér virág van és szivünk a dal szárnyán hányszor, de hányszor el tud repülni messze, messze, valahová nagyon messze. . Hogyne szeretők tehát épen mi magyarok a magyar nótát! Mindezeket azért irom le most, mert a jövő év elején 42 magyar dalosból álló világhírű dalárda fog érkezni Amerikába. A MAGYAR EGYETEMI DALÁRDA. Nagyhírű karmestere: Vászy Viktor kiséri el, akinek működése alatt ért az énekkar mai művészi magaslattára. Hires magyar énekszámokat, régi magyar dalokat, uj magyar mesterek kiemelkedő szerzeményeit és 'Liszt Ferencnek, a halhatatlan magyar zenetitán énekkarra irt remekeit fogja előani. Szenzációs esemény lesz ez, melyre már most felhivjuK. olvasóink figyelmét. Legközelebb pontosan beszámolunk arról, hogy kik fogadták el a körút zenei védnökségét, hogyan kell előteremtenünk az énekkar utazási költségeit, mikor lesz itt a világhírű zenekar és kik azok, akik bemutatják majd és fáradoznak a siker érdekében? . . . Kérünk mindenkit, hogy olvassák közleményeinket és adják tovább, hogy ezt a szép hangverseny körutat a legszebb siker koronázhassa! MAGYAR NEGEREK Harsányi Zsolt, jeles Írónk, aki itt jár most Amerikában, igen ügyes karcolatokat küld be a Pesti Hirlapnak. Azok közül való az alábbi is. “Hallottam egy bámulatos történetet”, — Írja Harsányi Zsolt. Mondhatom, egyikét a legbámulatosabbaknak életemben. Egy new yorki magyar úriember áll valahol a 49-ik utca egy cipészkirakata előtt. Nézi a cipőket. Közben hallja, hogy két ember megáll a háta mögött. Az egyik igy szól: — Nizze mán, ides komám, de jó pofáju cipő. Az a barna. — Az ám. (Meg köne vennyi. Ejnye, de jó izes magyarsággal beszél ez a két ideszakadt ember, gondolja magában az illető. És hátrafordul, hogy megnézze a két ideszakadt tarisz- nyás magyart. És ime: két néger áll a háta mögött. — Maguk tudnak magyarul? kérdezi tőlük elképpedve. — Honne tunnánk, — feleli az egyik néger, — csakis magyarul tudunk. Memmég angolul valami keveset, de aztat mán rosszul. — Hát miféle szerzet maguk? A két néger elmondta, hogy miféle szerzet és ez megoldotta a rejtélyt. Árva gyerekek voltak, apátlan-anyátlan mind a kettő és egy olyan bányavidéki faluban nőttek fel, ahol csak magyar munkások laknak és csak magyar elemi iskola van. — Budapesten sohasem voltak ? — kérdezte a magyar. A két néger nagyot nézett. Arcukra volt írva, hogy nem értik a kérdést. Nem voltak Ma- Magyarországon soha. Nem is kerülnek oda soha. De életük úgy fog letelni, hogy magyarul gondolkoztak. S a Miatyánkot magyarul imádkozták.” A KÁNIKULA RÉME Alig két hete annak, hogy felütötte fejét a szárazságnak mostani gyilkos réme — s máris borzalmas hírek futnak be a Középnyugatról. Egész államok termése kiég ebben a borzalmas hőségben és döghalálra ítélte a takarmány és vizhiány a csordákat , nyájakat. Több, mint másfél millió búzát pusztított el már amúgy is a három hónap óta tartó szárazság a Középnyugaton s most az utolsó hetekben a nap gyilkos sugarai ezer és ezer acre rozs, kukorica és árpaföldet is felégettek. A farmok százezrei a nyomor tanyái lettek a nyár kellős közepén, midőn maguk a farmerok epedve várták az Isten áldását és munkáik gyümölcsét. Hogy milyen szörnyű károkat okoz a szárazság, azt ma még megközelítőleg is nenéz megállapítani. * C. A. Russel, South Dakota állam földmivelés ügyi biztosa 140,000,000 dollárra becsüli csak saját államának a kárát. Hol a többi állam milliós kára? A nagy szárazságok elmaradhatatlan kísérői, az erdőtüzek is sűrűn jelentkeznek. A Big Horn erdőség Wyomingban már napok óta ég. Ez Amerikának legszebb hegyvidéke. U- gyanott a Montana határ mentén egy 5000 akeres erdőség is leégett. South Dakotában állandóan száz és száz ember harcol az erdőtüzek terjedése ellen s számos más helyről is óriási erdőségek égéséről kapunk jelentéseket. A földmivelésügyi minisztérium hivatalos becslése szerint a szárazság eddig több, mint 5 millió amerikai farmer sorsát érinti többé-kevésbé. A helyzet napról-napra aggasztóbb és megdöbbentő arányban emelkedik a segélyre szoruló családok száma. A szárazság következtében máris emelkednek az élelmiszerek árai s előreláthatóan még újabb szédületes emelkedések is lesznek, amiket a nagykereskedők áthárítanak a kiskereskedőkre, azok pedig ránk a szegény vevőközönségre. A gyilkos hőség nemcsak a termést és az állatállományt pusztítja el, hanem emberéletet sem kiméi. Az eddig beérkezett jelentések szerint a katasztrofális szárazság a Nyugaton és Középnyugaton több mint 500 embert ölt meg.
