Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-30 / 21. szám
Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of March 3rd, 1879. REFORMÁTUSOK Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933. LAPJA Vol. XXXVII. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MAY 30, 1936 ’ No. 21. SZÁM A VERHOVAY EGYLET JUBILEUMÁRA A KIÖNTÖTT DRÁGAKENET Jézus földi életének utolsó napjaiban történt. Simon vacsorát rendezett. Jézus is ott volt. Vacsoraközben Mária feláll. Kimegy. Majd visszajön és egy alabástrom szelence drágake- netet hoz. A szelencét eltöri, a kenetet Jézus fejére önti. A ház megtelik a kenet illatával, a szivek jóérzéssel, örömmel. Jézus megszólal: “jó dolgot cselekedett. Mária ami tőle telt, azt tévé .... beszélni fognak arról, amit ez az asszony tett!” A széttört alabástrom szelence! A kiöntött drágakenet' Igazán szép, eredményes élet csak ott van, ahol vannak emberek, akik készek áldozatot hozni, az alabástrom szelencét széttörni, szivök szeretetét kiönteni. Valaki eltöri az alabástrom szelencét, a drágakenet kiömlik és a szivek illattal, hittel, reménységgel teljesednek meg. Ez történt a mi amerikai magyar életünkben is. Azok az egyszerű és tanult emberek, akik megalapították egyházainkat, egyletinket, a hitnek és testvéri szeretetnek melengető fészkét, széttörték az alabástrom szelencét, kiöntötték szivük önzetlen szeretetét. És nekünk, akik a drágakenet illatát érezzük, köny- nyebb hinni, Istenben bízni, szertni. Milyen sivár, üres volna a mi életünk, ha nem volnának közöttünk hitet, szeretetet lehelő egyének, közösségek! A napokban ünnepelték Florence Nightinagle születésnapját. Mikor ő a crimeai háborúban a sebesült katonák sátrai között, szép holdvilágos este, szertejárt, a katonák megcsókolták a sátorra vetődött árnyékát és áldották Istent, hogy vigasztaló, gyógyító angyalt küldött közéjük. Születésnapot, a test- vérszeretetet gyakorló Verhovay Segély Egyletnek születésnapját ünnepijük. Az amerikai magyarság hajléka megtelik a testvérszeretet kiöntött drágakenetének illatával, szivünk hálával és áldjuk az Istent azért, hogy alapítókat, fenntartókat adott. Áldjuk az Istent, hogy a Verhovayban és a többi testületekben elküldötte hozzánk az Ö vigasztaló, • segítő, gyógyító angyalát ! Verhovay Testvérek! A Református Egyesület köszönt titeket : jó dolgot cselekedtetek! ami tőletek telt, azt tettétek, a szeretet drágakenetét kiöntöttétek közöttünk! beszélni fognak arról, amit ti tettetek! Dr. Újlaki Ferenc az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke. felhívás az árvízben károsult egyházakhoz A Reformátusok Lapjához és a Központi Egyházmegyéhez beküldött sgélyeket minél előbb szét akarjuk juttatni. Hogy a felosztás igazságos legyen, felszólítjuk az árvízben kárt szenvedett egyházakat, hogy írjanak be HALADÉKTALANUL a szerkesztőséghez, pontosan jelezve tényleges káraikat. Az igazságosság azt kivánja, hogy a legtöbb kárt szenvedett kapjon a legtöbbet. Nyilvánvalóan egyesek segélyezésére pénzünk nincs, csupán az egyházi épületekben vagy felszerelésekben esett kárt vehetünk tekintetbe. A szerkesztőség. A CLEVELANDI ELSŐ EGYHÁZ JUBILEUMA Ha az amerikai magyarságnak a régi történetét végig nézzük, azt a csodálatos dolgot látjuk, hogy egyházi téren a magyarok a tótokkal együtt szerveztek egyházakat. Ez történt a római katolikusoknál és a reformátusoknál is. A legelső ilyen egyház volt a mount-carmeli, amely közösen a tót ajkú lutheránusokkal alkotott egyházat és épített templomot. Ugyanaez történt először Pittsburghban is. A gondolat nem volt rossz, de amint az idők megmutatták, a gyakorlati életben nem ment simán keresztül. Clevelandban egyenesen annak köszönhető a Szent Erzsébet hitközségnek a megalakulása, hogy a tótok kinézték a magyarokat maguk közül. A Clevelandi Első Magyar Református Egyház, amely most ünnepli megalakulásának a 45-ik évfordulóját, az első tisztán magyar alkotásit egyház. Lehet, sőt bizonyos, hogy az egyház alapítók között többen voltak olyanok, akik tótul beszéltek, de nem vitték bele az egyház nevébe a tót szót. Az egyház neve kezdettől fogva: A Clvelandi Első Magyar Református Egyház. Hogy milyen hivatást töltött be ez az egyházunk e lefolyt negyven esztendő alatt s miképen törekedett arra, hogy a maga nagy hivatását betöltse, annak az elmondása nem ide tartozik. Ide tartozik azonban az, hogy. az amerikai magyarság, de különösen a református magyarság úgy tekinte az amerikai magyar Debrecen első magyar református egyházára, mint “hegyen épített” városra. Innen várt és vár olyan megmozdulásokat, amelyek az egész népnek a javát szolgálják. E gyülekzet életének minden tekintetben s minden viszonyok között olyannak kellett lennie, hogy reá nyomja a maga bélyegét az egész amerikai reformátusság életére. Egyházi éltünknek egyik legnagyobb baja és fogyatkozása az, hogy a magunk meglehetős önállóságában nem ismerjük meg azt a nagy elköteleztetést, ami nekünk osztályrészül adatott: a közösségnek az érzését. Mi nem vagyunk a magunkéi. Egész életünknek annyi az értéke, amennyit másokért cselekszünk. Egy egyházközségnek a nagysága nem népességének a számában áll, hanem cselekedeteiben. A Clevelandi Első Egyház negyvenöt esztendő alatt, sokszor megérezte ezt az elköteleztetést. Néha nagyon élénken, néha halványabban, de mindig készen volt arra, hogy a közös munkában, a közös célok elérésében ne csak közre munkálkodjék, hanem vezető szerepet is vállaljon. Egyházi életünk mostani válságos helyzetében különösen sokat várunk a Clevelandi Első Egyháztól. Nem fellenzős terveket, hanem annak a nagy tervnek, amelynek a körvonalai már meg vannak rajzolva, a gyakorlati megvalósitását. Mikor a negyvenöt éves jubileum alkalmából szivesn köszöntjük első egyházunkat, kérjük Istent, hogy az az országzászló, amelyet az árbocra kitűznek, legyen örök figyelmeztetése az egyház népének arra, hogy a Krisztusért és a magyarságért folytatott harcokban mindig előljárjanak! HA MINDEN HÁTRALÉKOS olvasónk beküldené egy évi hátralékát, lapunkat kétszer olyan nagyságban adhatnánk ki, mint most. Érdemes e felől gondolkozni és üdvös dolog gyorsan határozni. — Lap nélkül az egyházi életünk olyan volna, mint a ház viz nélkül, a nyár eső nélkül.
