Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-23 / 20. szám
6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA KÁLVIN Jött a Seolból, lelkek kin-tüzéből, Törött cserépben áloé virág, Mont Blankká nőtt, aki villámokat szórt S megrendült a rá méltatlan világ. Csak a bűn embere remegett tőle, A jók szerették, nagy, kicsiny, akárki, És akit egyszer szive megérintett, Ő rajta kívül nem tudott mást látni. Örök ember-fényt Isten benne gyújtott, Nagy ereje lön Pál erőtlensége, Ezékiel-látta oroszlán orca, Általa ragyog Isten dicsősége. Lángszellemének hős akaratából Sarjadt egy uj világot szülő Rendszer, Melynek középpontjában a Kereszt áll, Rajta az értünk vérző Istenember. Ha vére földünket hiába mosta, Sorsunk csak Sodorna s Gomora sorsa. Szabó László. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET JUBILEUMI ÜNNEPÉLYE E hó 12-én este baráti vacsorával összekötött értekezletre gyűltek össze a Református Egyesület pittsburgh-vidéki osztályainak vezetői a hazelwoodi iskolában, hogy megbeszéljék, hogyan veheti ki Pittsburg és vidéke a legméltóbban részét azokból az országos ünnepségekből, amelyek az Egyesület negyven éves fennállásának emlékére rendeztetnek. Az értekezleten a következők vettek részt: Fiók Albert alelnök, Ft? Sebestyén Endre igazgató, Bor- sy Kerekes György szervező titkár, Nt. Nánássy Lajos, dr., árvaatya, Nt. Kalassay Sándor aggmenházi felügyelő, Téglássy Pál fegyelmi tanácsi tag, Kovács Miklós kerületi szervező, Rigó János (Homestead), Nt. Varga Lajos, Zákány István, V. Petró József, Hering Józsefné, Kiss Andrásné, ifj. Estu János, Bodák András, B. Tusay Mihály (Pittsburgh), Turfa Sándor (Donora), Nt. Kovács Andor, Szarka Ferenc (Brownsville), Nt. Sillay Sándor, Illár Sándor (Daisytown), Sápos Menyhért, Kocsis István, Rezes János (Duquesne), Nt. Urbán Józsefné, Hada^r Benjamin, Ésik Benjamin (McKeesport), Szalai József, Szalai Józsefné (Springdale), Géczy János, Tóth János (Rankin), Nt. Borsy Kerekes Györgyné, Nt. Kovács Andorné és Király Imréné asz- szonyok mint vendégek vettek részt az értekezleten. A közvacsorát id. Kalassay Sándor imája nyitotta mag s az ízletes vacsora elfogyasztása után Borsy Kerekes György szervező titkár tett jelentést arról a pompás megmozdulásról, amelyet az Egyesület négyén éves jubileumi ünnepsége kiváltott. Világosan kitűnik ebből, hogy nemcsak a nagyobb központok, de a kisebb osztályok is meg akarják ünnepelni ezt a fontos dátumot. Kifejezte reményét, hogy Pittsburgh is, amelynek nagy érdemei vannak az Egyesület kifejlesztésében és a közelebbi osztályok szintén belekapcsolódnak a jubiláris megmozdulás aktusaiba. Az értekezleten megjelentek egyhangú lelkesedéssel mondották ki, hogy ezt megteszik, s a pittsburghi jubileumi ünnep dátumát ez év szeptember 27-ben állapították meg. A megjelentek azt is kimondották, hogy a jubileumi ünnepség rendezésével járó tevékenységek végzésére Jubileumi Rendezőbizottsággá alakulnak át. Tisztviselőknek a következőket választották meg: Elnök: Ft. Sebestyén Endre, alelnök Téglássy Pál, jegyző Kovács Miklós, pénztáros V. Petró József, ellenőrök Rigó János és Turfa Sándor. Kimondatott, hogy a Rendezőbizottság kiegészítheti magát uj tagokkal, mindenek előtt a pittsburghi és vidéki egyházak képviselőinek behívásával.- 30 - - 31 vesztette el fejét, erejét, istápját, sokan maradtak el, akik a te irgalmasságodat várják, s van valaki, nagyobb mint Dávid, aki szóval és tettel biztat arra, hogy irgalmasságot cselekedjél, s aki örülne, ha egykor igy szólhatna hozzád: Jöjj én Atyámnak áldottja, örököld ez országot, mely számodra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtál; szomjuhoztam, és innom adtál: jövevény voltam, és befogadtál engem; mezítelen voltam, és megruháztál ; beteg voltam, és meglátogattál: fogoly voltam, és eljöttél hozzám! EGY HITELT ÉRDEMLŐ FEJEZET. Monda pedig Dávid: Maradt-e még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért? Vala medig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólitának, és mon- dá a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: Én vagyok a te szolgád. Akkor monda a király: Maradt-e még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta. Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: íme az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Lódebárban. Akkor elküldte Dávid király, és el- hozatá őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából, Lódebárból. És mikor megérkezett Dávidhoz Mefibóset, Jonathánnak, a Saul fiának fia, arccal, leborula és tisztességet tőn néki; és mondta Dávid: Mefibóset ! Ki felele: Imhol a te szolgád. Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed. Akkor fejet hajta Mefibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemü én vagyok? Szólitá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam. A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Mefibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája. Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem, szolgájának, aképen cselekszik a te szolgád. És Mefibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike. Vala pedig Mefibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Mefibóset szolgái valának. Mefibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ő mind a két lábára sánta vala.
