Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-05-23 / 20. szám

f---------------------------------------------------------------------\ Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of I March 3rd, 1879. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933. 'ir^. ^opn REFORMÁTUSOK LAPJA Vol. XXXVII. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA. MAY 23, 1936 No. 20. SZÁM A Pittsburghi Ref. Egyház 45 éves jubileumának emlékére A pittsburghi magyar refor­mátus egyház, amely az első magyar református templomot, sőt az első magyar templomot építtette meg Amerikának a földjén a jövő vasárnap, má­jus 24-ikén fogja megünnepel­ni munkálkodásának a negy­venöt éves évfordulóját. A pittsburghi egyház mél­tán megérdemelné, hogy mind­azok az egyházközségek, ame­lyek belőle rajzottak ki, részt vegyenek ezen az ünnepnapon. A pittsburghi egyház igazi anyaegyház. Mindazok az egy­házak, amelyek itt vannak Pittsburgh vidékén ennek az anyaegyháznak a leányegyhá­zai. Hosszú ideig az a gondolat vezette a misszió munkát, hogy egy központról, minél több helyre kimenve kell munkál­kodni az Isten országának, a magyar református egyháznak a terjedése és megmaradása érdekében. Ám, amikor a nagy bevándorlás következtében az egyes magyar telepek magyar­sága megszaporodott, feltá­madt a lelkekben az a vágy, hogy a hivő és a magyar re­formátus tradíciókhoz hűséges lelkek megszervezzék a ma­guk anyaszentegyházát, meg­építsék a maguk templomát. így, amikor Johnstownban Csánfordy Ferenc utazó lel­kész munkálkodni kezdett, — Johnstownban, amelyet eddig a pittsburghi lelkész látogatott meg olykor-olykor egyházköz­séggé szervezkedett és temp­lomot épített. Majd 1903-ban a missziói hatóság Harsányi Sándort Homesteadban nevez­vén ki, megalakul és templo­mot épit a homesteadi refor­mátus magyarság. Később Mc- Keesportban, Duquesnében a magyarországi egyház segít­ségével szerveződnek meg az egyházak. Donora, Springdale, sőt a távoli Drakes Congo, Rossiter, Eleanor vidéke, mind ennek az ünneplő egyháznak a hajtásai. Valami köze van a Brownsvillei, Uniontowni egy­házaknak is a jubiláló egyház­hoz. Az első magyar református templom megépítése után, minden nagy ünnepben sere- gestcJ gyülekeztek össze a hi­vő lelkek, hogy lelkűk éhsé­gét és szomjúságát kielégítsék. Az uj templom felszentelése, a Kálvin harang avatás, a to­rony csillagának az avatása, az orgona szentelése mind olyan ünnepélyek voltak, amelyekre az akkori ma már szinte kez­detlegesnek mondható közleke­dési eszközökkel is bejött Pittsburghba az egész vidék magyarsága, mert érezte min­den magyar református, hogy ez a kötelessége. Reméljük, hogy most is igy lesz! Azok a régi magyar refor­mátusok, akik itt énekelték énekeiket, akik itt járultak az urnák szent asztalához, akik itt kereszteltették meg gyer­mekeiket, itt kötöttek házas­ságot s innen vitték ki halot­taikat a temetőbe: itt lesznek ezen a negyvenéves évfordulón. Itt lesznek, akik itt voltak megkeresztelve, konfirmálva, akik immár az amerikai ma­magyarságnak a harmadik nemzedékét nevelik fel! A jóságos Isten kegyelmesen megáldotta ezt az egyházköz­ségét. Nagy próbákon vitte keresztül, de megtartotta, mert mindig hűséges volt a reábi- zottakban. Most a negyvenöt esztendős évforduló alkalmával készüljön az aranyjubileumra! A következő öt esztendő le­gyen az előkészületnek ideje! Hallja meg ennek a gyüle­kezetnek minden tagja, kicsi­nyei és nagyjai, díjai és öreg­jei egyaránt Pál apostolnak az intését: “Legyetek erősek az Urban és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek fel az Is- tennk minden fegyverét, hogy mindeneket elvégezvén meg­állhassatok.” Isten áldó kegyelme legyen a pittsburghi magyar refor­mátus egyháznak lelkészén, elöljáróin, tagjain, hogy való­sítsák meg mindazt a remény­séget, amit Isten hozzájuk fű­zött s ne feledjék, hogy régen az volt a jelszó: “Pittsburgh vezet!” Legyenek ma is veze­tők az amerikai magyar re- formátusságnak az életében! A WINDBERI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ HARMINC ÉVES JUBILEUMA A windberi magyar reformá­tus egyház Szombaton 23-ikán ünnepli meg szervezésének a harmincadik évfordulóját. Úgy látszik, hogy az egyház elöljá­rósága tulajdon képpen helyi érdekűvé akarja tenni ezt a szép ünnepélyt, mert nem lát­tunk a magyar lapokban egyet­lenegy híradást sem arról, hogy mi készül Windberben. Ma már nem elég az, hogy a lelkészi hivatalokhoz megyen egy levél, egy meghívás. Sokkal többet kell tennünk akkor, ha azt akar juk, hogy terveink méltóképpen sikerüljenek. Windberben a magyarorszá­gi református egyház segítsé­gével alakult az egyházközség, épült meg a templom és a lel­készlakás. Az alapitólelkész Borsos Ist­ván volt, aki részt fog venni a szép ünnepélyen és szólani fog azokhoz, akik még meg vannak az egyház alapitói kö­zül, aztán azokhoz, akik ez alatt a harminc esztendő alatt rendes egyháztagokká növeked­tek fel az általa keresztelt és konfirmált gyermekek közül. Bizonyos, hogy Borsos István­nak nagy öröme lészen ezen a napon, mert látja, hogy nem hiába munkálkodott. Elvetette a mustár magot és az tere­bélyes fává növekedett fel! Legyen érette hála az Isten­nek ! Borsos István utazó lelkésszé való kineveztetése után Ta- kácsy Dániel volt lelkész egy kevés ideig s őt követte An- drássy Kálmán. Miután ezek a lelkészek nyilvánvaló jelét adták annak, hogy csak ideig- óráig szándékoznak Ameriká­ban maradni, nem értek el va­lami nagy sikereket abban a munkában, amit el kellett vol­na végezniük. A mi népünk öszöntösen megérzi azt, hogy kik azok, akik egész szivüket adják bele ebbe a munkába. Ezt látták meg a windberi testvérek is, akkor, amikor An- drássy Kálmán helyét Kerekes Béla foglalta el, aki több mint másfél évtizedet töltött el eb­ben az egyházban. Mikor Ke­rekes Béla elfoglalta a lelkészi állást, olyan nagy volt a lelke­sedés, hogy méltó örömet vál­tott ki a nevezetes nyugati nagy egyházmegye előtt is. Olyan rendes és szép volt a munka, aminőt ez az egyházmegye megvárt minden egyes egyház- községtől. Sokan fognak még emlékezni arra a nevezetes egyházmegyei gyűlésre, ame­lyet Windberben tartott ez az egyházmegye. Telve volt min­den szív boldog reménységgel. Aztán következtek a rossz idők A magyarországi egy­ház munkájának az összeomlása. Itt-ott elégedetlenség, súrlódás, (Folytatása az 5-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents