Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)

1936-05-16 / 19. szám

6-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Ml ÚJSÁG A HÉTEN ? (Folytatás a 3-ik oldalról.) szélnek, hogy alkalmazni kell a szankciókat Olaszország ellen. Természetes, hogy Olaszor­szág rá se hederit ezekre a be­szédekre, mert tudja, hogy a Népszövetségnek nincsen ereje arra, hogy most már alkalmaz­za a szankciókat. Mussolini ab­ban a beszédében, amelyet or­szága népéhez intézett és a- melyben Olaszországot császár­ságnak jelentette ki, amelynek egyik része Ethiopia, amelynek kormányzója, mint alkirály Ba- doglio tábornok lesz, hogyha a Népszövetségben még mint kü­lönálló országról kezdenek be­szélni és ha ennek a már meg­szűnt országnak a képviselőjét el akarná, ismerni a Népszövet­ség, akkor az olasz képviselő azonnal hagyja el Genfet. Egyébbiránt Mussolini beje­lentette azt is, hogy Angliának a Tana tóhoz való jogát és tgyébb érdekeltségét, valamint a francia érdekeltségeket tisz­teletben tartja és hogy az Olasz császárság egyedül békére tö­rekszik. Ezt a kijelentést elhiszi Ang­lia és Franciaország, de nem igen hiszik el Yougoszláviában, mert attól tartanak, hogy azon a jogon, amelyen az olaszok be­vonultak Ethiópiába, egy szép napon bevonulhatnak Albániába, Dalmáciába és talán még bel­jebb is az összetákolt jugoszláv birodalomba. Ezt a helyzetet beszélték meg Belgrádban a kis ántánt képvi­selői, akik most bevonták a ta­nácskozásokba Görögországot és Törökországot is. AZT HINNÉ AZ EMBER most, amikor mindenki pa­naszkodik s amikor belement a köztudatba az is, hogy igen sok gazdag ember lett szegénnyé, amikor a szegény emberek a tönkrement gazdag embereket kezdték siratgatni, hogy nin- csennek nagy jövedelmű egyé­nek. Ebben a tekintetben nem igen látszik meg a depresszió. Csak itt a közelben is vannak igen nagy jövedelmű egyének. Pittsburghban és környékén Edwin R. Crawford a McKees­port Tin Plate Co. elnöke a leg­nagyobb fizetésű egyén. Az el­múlt évben, tehát 1935-ben, a- mikor nagyon sok család kegye­lemkenyéren élt, neki a fizeté­se 225 ezer 417 dollárra rúgott, s ez a fizetés 1934-ben 137 ezer dollár volt. George Victor Par­kins ugyanennek a társaságnak az alelnöke 137 ezer dollár fi­zetést kapott 1935-ben. A. W. Robertson a Westing­house Co. igazgatóságának az elnöke 91 dollárért szolgált 1935-ben. F. A. Merrick 68 ezer dollárt, A. L. Humphrey 50,400 dollár fizetést húztak. Nemcsak a gyárak vezető em­berei kapnak ilyen nagy fize­tést, hanem a közüzemi szolgá­latok vezetői is. P. G. Gossler a Columbia Gas Co. elnöke 90,- 200 dollárt, Beckford az alel- nök 60,200 dollárt kapott. Frank Phillips a Philadelphia Co. elnö­ke 49,683 dollár fizetésben ré­szesült. A legnagyobb fizetése azonban Schwabnak volt, aki 250 ezer dollárnyi fizetést ka­pott, mint a Bethlehem Steel Co. elnöke. Ezeket az adatokat a szenátus tette közzé az 1934- iki törvények alapján s ebből látszik meg az, hogy valami újításra szükség van. Ezen az igazságtalanságon csak igazsá­gos törvényhozással lehet segí­teni. Pennsylvania államban 731 egyén van, akiknek az évi jö­vedelme 50 ezer dolláron felül való jövedelem. Négy meg nem nevezett egyén jelentett be Pennsylvániából egy és fél millió dollár jövedelmet. Kettő 750 ezer és egymillió dol­lárt szerzett. Hétnek volt a jö­vedelme félmillió és 750 ezer dollár között, háromnak 400 és 500 ezer dollár között. Legtöb­ben vannak a nagy jövedelmű emberek között olyanok, akik­nek 50—60 ezer dollár jövedel­mük volt. Ezeknek a száma 237. Valószínű, hogy ezek a számok, most, amikor minden fellendült, növekedni fognak.... Jó ezeket tudni, mert igy értjük meg azt hogy miért vádolják állami szo­cializmussal a kormányt, amely pedig nem akar mást, mint a vagyonnak igazságos elosztását, hogy ne legyen olyan óriási kü­lönbség az emberek között, mint amilyen ma van éppen a vagyonnak az aránytalan meg­oszlása következtében. Árváinkról, egyedül maradt öregeinkről nekünk kell gondos- kodnunk! Támogassa Árva és Aggmenházunkai 1 * * * Nem tudná a Reformátusok Lapját egyházában, ismerősei körében példányonkint terjesz­teni? Kiadóhivatalunk szívesen ad felvilágosítást. — 26 — idősebb fiuk pajkosságai és sokszor durva játé­kai közben ölében feltartja, aki igazságot oszt és a kicsinek pártjára kel még botlásaiban is. Látja önmagát a pásztorkodás várva-várt s bátyáitól oly régen és sokszor irigyelt foglalatos­ságai, első örömei és nehézségei közepette. Emlé­kezik, mily szívesen barátkozott meg a nyáj ap­rajával, nagyjával napról-napra, hétről-hétre, mint ösmerte meg egyiket sérült szarváról, má­sikat foltjairól, némelyiket hófehér bundájairól, a másikat sötét gyapjáról, egyiket sántaságairól, a másikat hangjáról, -némelyiket menéséről, mási­kat kósza természetéről. Mint dobogott örömtől szive, amikor szavára először igazodtak a tévely­gő állatok. Mint ujjongott lelke, amikor hosszas és meddő kísérletezés után nem egyszer fejen csapva önmagát, végre először találta el suhogó parittyájából a sudár jegenyét. Mint ált el léleg­zete akkor éjszaka, amikor először suhant meg botja a juhokra támadó ordas felett, s végül mint viaskodott rettenhetetlenül medvékkel és orosz­lánokkal is győzelmesen nyájáért a nagy Isten felejthetetlen segitségével. Emlékezik az ősz próféta Sámuel váratlan meg­jelenésére az atyai háznál, s titkolódzó szerep­lésére az áldozat után. Vele való szóváltására és a csodás felkentésre. Emlékezik... óh hogy felejthetné el a nagy mér­kőzést Izrael Istenének tisztességéért, népe be­csületéért Goliátthal, és győzelem után a nagy kitüntetést, amit Saul adott neki, s a még na­— 27 — gyobb dicsőséget, (hajh! nagy árat fizetett éret­te), amint a győzelmes sereg élén átvonul a váro­sokon a tánczoló tamburás asszonyok önfeledt magasztalása közben. Most háborgó, riadt, haragos, azután szomorú hangokat hallok; majd leszakadnak a lant húrjai, mintha nem is egy, hanem négy kéz szaggatná és marczangolná a húrokat. Emlékezik Saul alat- hamis esküdözéseire, a bujdosásra, szomorú napokra. De mily gyors fordulat. Halljátok-e a hárfa lágy érzelmes, olvadó zenéjét? Óh most emel­kedik föl a király emlékezetében százak és ezrek közül, akikkel valaha Dávid útjait járta, a nemes királyfi, a nagylelkű Jonathán képe, ez a felejt­hetetlen jó barát, aki úgy szerette őt, mint a lel­két, akivel lelke egybe forrott, aki egyaránt meg­állotta a próbát, noha oly nehéz volt hűnek ma­radnia egyazon időben atyjához is, pártoskodó, bálványok felé hajló nemzetéhez és Dávidhoz is. E nagy lelki egyensúly, e csodálatos bölcsesség és hűség titka a Jehovához való folytonos ragasz­kodás. Óh ne csodálkozzatok a hurok bűvös zenéjén, mikor Jonathánról emlékezik a király. Jonathán volt a Dávid igazi testvére, aki jobban szerette őt minden halandónál, aki királyfi létére meg­csókolgatja a Saul által üldözött pásztorfiut s szent esküvéssel fogadja —■ s esküje mellett meg­áll, — hogy hü lesz Dávidhoz, hogy Dávid érdemli a királyi méltóságot, s hogy ö, Jonathán csak

Next

/
Thumbnails
Contents