Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1936 (37. évfolyam, 1-47. szám)
1936-05-16 / 19. szám
2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYÖNGYVIRÁGOS • ragyogó, szép májusban, lelkünk boldogan iszsza a természet, a zöldelő lombok, színes virágok szépségét. Gyöngyvirágos májusbna madár csicsergés, illatos virág, mint millió ezüst csengettyű, továbbá az ünnepnapok, anyák napja, áldozócsütörtök, emlékezet napja, piros pünköst vasárnapja, egyformán csilingeli, hirdeti az Isten és az emberi szivből kiárandó, édesen boldogító, láthatatlan hatalmat, a szerete- tet. Boldog ember az, akinek életét körülöleli a szeretet. Boldog az, aki megnyitja szivét előtte és engedi, hogy elvégezze munkáját. Olyan ennek a szerepe, mint a gyújtó láng. Életrekelti, fellobogtatja a tüzet, amely melegít, végzi munkáját. Mi csak az életeket látjuk, de nem látjuk azt, aki lángra gyújtotta, az isteni szivből fakadó, emberi sziveken át- sugárzó szeretetet. Egyik legnagyobb prédikátor és emberbarát Brooks Filep volt. Ki tette naggyá? Megérezzük, megértjük ha édesanya leveleit olvassuk. Egy alkalommal ezt irja: “tízezer szerte jobban szertlek, mint elmondani tudom, vagy mint te magad is megérezhetnéd... Óh mily boldog voltam, mikor először vettük együtt az Úrvacsorát... Fiam! ha urvacsorázni fogsz, emlékezz édesanyádra.... ha ébren vagy, ha alszol, ne felejtkezzél el téged örökévaló szeretettel szerető édesanyádról!” Boldog, áldott, akinek életét ilyen szeretet formája, alakítja. Becsüljük meg, őrizzük meg ezt a nagy szeretetet. Legyünk érte hálásak Istennek is, embertársainknak is. Gyöngyvirágos májusban emlékezzünk, adjunk hálát, imádkozzunk. Dr. Újlaki Ferenc A nők joga az egyházban Irta: Kalassay Sándor. Krisztusnak a vallása emelte ki a nőket rabszolgai helyzetükből. Nincs és nem is volt még egy oylon vallásrendszer, amely a nőknek olyan jogokat adott volna, mint a keresztyén- ség. A nő minden egyes vallásos rendszer szerint arra van hivatva, hogy szolgálja a férfiút s csak a keresztyén vallás szerint élvezhet jogokat is, a teljesített kötelességek fejében. Valóban megdöbbentő és elszomorító az a helyzet, amelyben a keresztyénségen kívül álló nők élnek. A nő csak játékszer, vásári cikk, akit nyilvános árverésen adnak el. Nem régen olvastam egy megbízható lapban, hogy New Yorkban az úgynevezett “China-Townben” egy-egy khinai szépségért 600- 1000 dollárt dizettek a gavallér khinai férfiak. Ha már ez is felháborítja erkölcsi érzésünket, mennyivel megdöbbentőbbnek kell tartanunk a mohamedán nők helyzetét. Egy férfinak nem is egy, hanem több rabszolganője van, akik elszakítva a családi körből, a nagy világtól, csendes megadással viselik sorsukat. Igaz, hogy a háború után ebben a tekintetben némi változás állott be ebben a viszonylatban. De azért a mohamedán asszonyok helyzete rózsásnak ma sem mondható. A héber nőknek a férjhez és a zsinagógához való viszonyában is van valami megalázó. A nő a zsidóknál sem egyenrangú a férfiúval s nincsen joga arra, hogy a férfiúval ugyanazon a helyen jelenjék meg az istentiszteleten s a férfiúnak joga volt ahoz, hogy az asszonyt, ha benne valami rútságot talált, magától elűzze. (V. Mózes 24:1.) A zsidók gondolkozásmódját az al elv vezette, aminek Pál apostol is kifejezést adott, hogy Adám teremtetett először, azután Éva. Nem Ádám csalatta- tott meg, hanem az asszony s minekutánna megcsalattatott, a bűnnek oka lett. (I. Tim. 2:13-14) s ezért határozottan kijelenti, hogy az asszony a férfiú birodalma alá adatott. Pál apostol határozottan ellene van annak, hogy az asz- szonyok a gyülekezetben tanítsanak s a kórinthusbelieknek azt irja: “hogy a ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja.” (I. Kpr. 14:34. és I. Thim. 2:12). Ez a felfogás ellentétben áll a keresztyén vallás egyetemes jellegével. A keresztyén vallás szerint nincs sem szolga, sem szabados, hanem mindnyájan egy Atyának vagyunk a gyermekei. Egyenlő jogú testvérek, •de akiknek egyaránt kell hordoznunk a felelősségnek a terhét és az életnek a keresztjeit. Jézus, aki a gyengéket, az elesetteket, a gyámoltalanokat mindenkor segítette, nem tesz különbséget a férfi és az asz- szony között. Kegyelmének tárháza nyitva éli mindkét nem előtt s amint meggyógyítja a világtalant, éppenugy megmenti a bűnös Mária Magdolnát is és azt cselekszi, hogy mind a kettő lásson. Ennek a felfogásnak az alapján több keresztyén vallásfelekezet elhagyja a Pál apostol álláspontját és nemcsak elméletileg hiszi, hogy az asszonyoknak is van joguk a gyülekezetekben, hanem immár a gyakorlati életben is alkalmaznak nőpapokat. Ilyen nőpapok immár vannak Magyarországon is. Sok esetben azonban sok nő éppen női természetéből kifolyólag tulságba is megy s egyenesen abban a véleményben van, hogy a nők egyenesen arra vannak hivatva , hogy Krisztusnak az útját itt a földön egyedül ők egyengessék és azt állítják, hogy erre a nők sokkal képesebbek, mert az ő hivatásuk az, hogy keresztyén életet teremtsenek és nem a férfiaké. Hogy elvüket diadalra juttassák már régen elhatározták, hogy megszerkesztik a “nők Bibliáját,” mivel a mostani Biblia a férfiak malmára hajtja a vizet. Kétségtelen, hogy sem ez a túlhajtott álláspont, sem az a rideg tanítás, amit Pál ad a nőknek az egyházban való szerepéről, nem felel meg igazán a keresztyénség követelményének. Ma már minden józanul gondolkozó ember tisztába van azzal, hogy a nő nem azért teremtetett, hogy játékszer legyen a férfiú kezében, hanem azért, hogy egyenlő jogú munkatársa legyen az embernek. Ez az egyenjogúság azonban nem abban áll, hogy a férfiút kiszorítsa abból a munkakörből, amely ennek számára méretett ki, hanem igenis abban áll, hogy igazán, valóban teljesítse női hivatását. A két nemnek a hivatása és munkaköre különböző. Csak egy szempillantást kell vetnünk a férfiú és nő testalkatára, azonnal szembetűnik ez a különbség. A férfi erős, hatalmas termete, acél izomzata azt mutatja, hogy az övé a küzdelem, a létfentartásnak a nehéz gondja az ő vállain nyugszik. Az Ur mondotta Ádámnak: “Nehéz, fáradságos munkával egyed a te kenyeredet!” (I. Mózes 3:17). A nő gyöngéd, törékeny teste, egész lényének bája, ajkának mosolya, kedélyének vidámsága: arra van hivatva, hogy a férfiúnak a homlokáról oszlatgassa az élet gondjait, szelíd kezével gyó- gyitgassa azokat a sebeket, a- melyeket az élet küzdelmeiben szenved a férfi. így felhőt oszlatva, gyógyító balzsamot osztogatva, edősiti a csüggedőt s mint egy lelkesítve mondja: tovább, tovább a pálya vége messze még! Ez a természeti különbség adja meg a kulcsot a nőknek az egyházban való jogához és szerepéhez is. Mi az egyház? Az egyház a hívőknek egyesülése abból a célból, hogy a keresztyén vallás alapelveit, igazságait az egyháznak a tagjai a gyakorlati életben is megvalósítsák. Ennek a célnak az elérésére kell törekedni az egyház minden egyes tagjának, férfiaknak és nőknek egyaránt. A cél elérését nemcsak az munkálja, aki élethivatásának választotta a Krisztus evangyé- liumának a hirdetését, hanem mindazok, akik nemcsak hallják, hanem cselekszik is Krisztusnak a parancsolatait, és úgy élnek, hogy életükből, mint tükörből, mások is lássák meg az igazi keresztyén életnek az áldásait. A nőnek kiváltságos, Istentől adott joga az, hogy vérét adhatja gyermekének. A gyermek jellem olyan, mint az édes anyáé. Ha az anya könnyelmű, kicsapongó, a gyermek is a legnagyobb valószínűség szerint olyan lesz. Az akaraterős, hivő, buzgó nőnek a gyermek is akaraterős, hivő és buzgó leszen, nemcsak azért, mert az anyatejjel ilyen természetet szív magába, hanem azért is, mert a gyermek első sorban is az anya keze alatt növekedik. Az anya tanítása, útmutatása és
