Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-02-24 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S BP=-IE"- 11=—if=innt=if^------ír••• - •■■-11-------in CSENDES ÓRAK. 1 □ □ írja: Tóth Mihály lelkész. Bi===^éjc=-T -- ■ ■ "íir=^-ir=inni—II——n ........'-u--------------in SZERETETVENDÉGSÉG. Csel. 4:32. ELŐIMA. Szent indulattal jövünk hozzád, édes Megváltónk, e mai napon, hogy ünnepet szenteljünk s szenvedéseidre emlékezve bűneinkből megtisztuljunk. Fogadj kedvesen, amidőn asztalod mellett megállunk. Ámen. TANÍTÁS. Egy tekintetben a keresztyénség ma is ugyanaz, ami volt kezdettől fogva mindig: különböző, egymástól minden tekintetben nagyon is elütő népek ás nemzetek, fajok ;és emberek nagy közössége. Mindig voltak és ma is vannak gazdagok és szegények, urak és szolgák, nágyok és kicsinyek. Ámde akit egyszer a Krisztus sze- retete megérintett és ujj ászült: az nyomban belátta, hogy a különböző szinü lés értékű köntösök alatt egyforma szív dobog. A gazdagnak és szegénynek, az urnák és szolgának, a fehérnek és színesnek a szive egyformán fáj és egyformán vágyik az irgalmas Istenre. így született meg az egyenlőség előbb az egyházban, Ihogy azután az államban és társadalomban is helyet kérjen magának. Az első keresztyének ezt az igazságot gyakorlatilag is kifejezték. Minden h'éten, amikor isten- tiszteletre összegyűltek, megtérítették az asztalokat egyszerű eledelekkel és körül ülték mindnyájan: az apostolok és tanítványok, a gazdagok és szegények, az urak és szolgák, a fehérek és színeseik. Prófétai jelentőséggel biró látomás! íme: itt ül egy samaritánus s közvetlen mellette egy zsidó. Azelőtt utálattal fordultak el egymástól, most mily kellemesen csevegnek! ? Ott ül egy farizeus s mindjárt mellette egy sadduceus, kik egymást azelőtt halálosan gyűlölték és most, amidőn egymásra n'éznek, arcukról a testvéri szeretet sugárzik alá. Amott ismét egy judeabeli ül egy galileabeli szomszédságában s mintha mondaná : “Most már én is elismerem, hogy szár- mazhatik valami jó még Galileából is.” Emitt pedig egy hatalmas termetű szerecseny mellett egy gazdag és hajdan büszke jeruzsálemi hölgy foglal helyet és egy cseppet sem érzi magát kellemetlenül. Szin és fajkülönbség ma itt nem létezik. Részt vették egy és ugyanazon vacsorán. Ettek egy és ugyanazon 'étkekből, jeléül annak, hogy egy és ugyanazon Isten váltotta meg őket az örök kárhozattól. Ettől a gyönyörű jelenettől, melyet ők minden héten megismételtek, melyben -oly fenségesen nyilatkozott meg az együvé tartozandóság, a testvériség eszméje, már csak egy lépés választotta el őket annak az igazságnak a felismerésétől, hogy az erősnek kötelessége van: kötelessége a gyöngét támogatni. Hiszen az ő Krisztusa ugyanaz, aki az enyém; az ő Istene ugyanaz, aki az enyém; az ő keresztsége ugyanaz, ami az enyém; az ő hite ugyanaz, ami az enyém; fölötte ugyanaz a nap ragyog, ami én fölöttem; az ő földjét ugyanaz a harmat termékenyíti meg, ami az enyémet; ő reá ugyanaz az éj borul, ami én reám: hát akkor miért ne részesülhetne, legalább némi mértékben, egyformán minden ember azokban az áldásokban, amelyeket ugyanaz az édes Atya adott, de amelyek megvonattak igen sok embertől, nem az Isten által, hanem az emberek igazságtalansága által!? Hiszen minden az Istené, az emberé semmi! íme: az egyenlőség és testvériség eszméje mellett igy bontakozik ki a sáfárság eszméje, amit az anyaszentegyház kínál a világnak a rideg kommunizmus helyett! Ez a mai Úrvacsora tanítson meg bennünket ne csak arra, hogy lélekben egyek vagyunk, hanem arra is, hogy Isten minden áldásának közös élvezésében is legyünk egyek! Akire az Isten többet bízott, attól többet is vár. “Mi haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Ha az atyafiák, férfiak és nők, mezítelenek és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül és azt mondja nékik valaki tiközületek: menjetek el békességgel, melegedjetek 'és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amire szüksége van a testnek; mi annak a haszna?” Látjátok, ez a megtérített asztal a közösség eszméjének szemmel látható kifejezője. Megtanít ez bennünket arra, hogy amit az Isten reánk bízott, abból juttassunk azoknak is, akik nálunknál még nagyobb szükséget szenvednek. Ha igy cselekszünk, akkor méltóképpen részesülünk az egyenlőség, a testvériség 'és a sáfárság eszméjét kifejező szeretetvendégségben. Mert ne feledjük el, hogy mi is, manapság is, szolgálhatjuk a Krisztust csak éppen úgy, mint azok, akik ott jártak az ő oldalán közel két ezer esztendővel ezelőtt. Hiszen ő maga mondja: “Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Jöjjetek hát ez asztalhoz s legyünk egyek, egyenlőek, testvérek és örökösök magunkhoz vévén a Krisztus megtöretett testének és kiontott vérének jegyeit ! Ámen! UTÓIMA. Édes Atyánk! Megtanultuk szent igédből, hogy előtted nincs személyválogatás. Taníts meg minket, hogy embertársainkban mi is csak testvéreinket lássuk és asztalod mellett érezzük meg az egyenlőségnek, a testvériségnek és a közösségnek szent igazságát. Ámen.
