Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)

1934-09-08 / 36. szám

I

Vol. XXXV. ÉVFOLYAM. PITTSBURGH, PA., 1934. SZEPTEMBER 8.

N.o 36. SZÁM.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

Publication Office:

4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA.

Telephone: JACKSON 0515

“Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933.“

SZERKESZTŐSÉG: 814 McClure St HOMESTEAD, PA.

PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S.

SUBSCRIPTION RATES:

In the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Entered as Second Class Matter on the 25th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879.

EDITOR:

REV. J. MELEGH D. D. 814 McClure St. Homestead, Pa. Phone: Homestead 0262-J

Associate Editors: REV. G. TAKARÓ D. D. 344 East 69th Street New York, N. Y.

REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O.

SÚLYOS KÓRTÜNET.

Lapunk hírei között olvassuk, hogy egy lelkész lemondott állásáról s elment, hogy egy ipari vállalatnak alkalmazottja gyanánt ha nem is közönséges fizikai munkát, de mindenesetre olyan munkát végezzen, amelyhez nem lett volna szüksége a theologiai képzettségre.

A meg-nem-irott hirek közül még jónéhány olyan lelkészre, amerikai magyar református lek készre tudnánk rámutatni, akik mellékfoglalkozás gyanánt, a szükség kényszere alatt a legkülönbözőbb munkákat végzik, vagy még ennek is hiányában a szó szoros értelmében nyomorognak. A lelkészegyesületi gyűlésen hangzott el, hogy egy lelkészi család már hetek és hetek óta jóformán kenyéren és vizen táplálkozik.

Valósággal megdöbbentő adatok ezek, amelyek föl kell hogy rázzák népünk lelki ismeretét hogy ha még oly nagy erőfeszítéssel is, de gondoskodjanak arról, hogy lelkészeiknek és lelkészcsaládjaiknak ne kellessék a szó legszorosabb értelmében kenyéren és vizen táplálkozniok, vagy hivatali tisztük rovására, egyházainknak nagyon kevés dicsőségére ipari munkásoknak menniök el, vagy relief munkát vállalniok el.

Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy népünk maga is a lehető legszörnyübb nehézségekkel küzd.

De tudjuk azt is, hogy lelkészeivel szemben ezt a lehetetlen állapotot tűrnie nem szabad. Tudjuk azt is, hogy ennek megszüntetése lehetséges, csak arra van szükség, hogy azokból a morzsákból, amelyen jóformán mindnyájunknak tengődnünk kell, — még azokból a morzsákból is tudjunk letörni egy darabocskát s odaadni az egyház szükségleteire s azoknak a munkásoknak fönntartására, akik életüket szentelték az egyház szolgálatára.

Ezek között a lelkészek között egy sincs, aki a maga fényűző vagy könnyelmű élete miatt jutott volna tűrhetetlen nyomorúságba. Élte mindegyik a maga egyszerű, szerény életét, végezte a maga munkáját, szolgált és szolgál hűségesen, miközben

azon kell gondolkodnia, hogy mi lesz holnap, mi lesz ma!? Mi lesz ebédre, mi lesz vacsorára? Éhes gyomorral kell-é lefeküdniök saját maguknak, gyermekeiknek, hogy holnap tovább folytassák a testet, lelket megölő küzdelmet! ?...

A Lelkészegyesületi gyűlésen javaslat hangzott el egy olyan mozgalom megindítására, hogy minden egyháztag adjon havonta io centet erre a célra. Arra a célra, hogy ebből az alapból támogassuk azokat az egyházakat, amelyeknek lelkészei ilyen irtózatos állapotba jutottak. A mozgalmat a Lelkészegyesület kétségtelenül megindít ja. Az amerikai magyar reformátusságnak legelső rangú kötelessége, becsületbeli kötelessége, önmaga iránti kötelessége, hogy arra egy szívvel és egy lélekkel üsse rá a helyeslés és cselekvés pecsétjét.

<=5S[=]n[=]EE]&=0

AZ ORSZÁGOS GYŰLÉS.

Sokkal fontosabb esemény volt, semhogy arról egy összevont, átlagos tudósitást akarjunk adni, amely ha ma megjelent is: holnap már a feledés lesz sorsa.

Ebben a percben egyebet még nem tudhatnánk Írni, minthogy szeptember 3-án a Clevelandi Első Egyház uj központjában az amerikai magyar reformátusságnak váratlanul hatalmas, nagy képviselete volt együtt s jutott olyan eredményekre, amelyekre föl kell figyelniük azoknak is, akik nem jöttek, vagy nem jöhetnek el.

Ezek az eredmények ma még csak papiroson vannak. Igazi értékük attól függ, hogy mennyiben kerülnek megvalósításra. Megállapítjuk azt is, hogy a megvalósítás formái felől több tekintetben különböző reménységek állanak fönt, de bármelyik reménység valósuljon is meg: korszakalkotó ese- ménynyé avatják a celvelandi gyűlést abban az esetben, ha alázatos lélekkel mindnyájan meg tu- tunk majd hajolni előtte.

Az oly sokat hangoztatott s az oly kívánatos magyar református egységfront, helyi betegsegély-