Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-08-04 / 31. szám
2 AMERIKAI magyar reformátusok lapja 0 □ CSENDES ÓRÁK. □ 0 □ 0 írja: Tóth Mihály lelkész. 0 □ A MEGTÉRT EMBER KÖTELESSÉGE. Luk. 22:32. Az Isten keresi az embert és közeledik hozzá. Ennek a közeledésnek azonban igen sok formája van. Az ember is keresi az Istent s közeledik hozzá. Ennek is többféle a formája. A lényegnek azonban semmi köze a formához. A megtérést nem a szerint Ítéljük meg, hogy mit mond, hanem hogy mit tesz. “Gyümölcseiről ismeritek meg őket” — mondja a szent irás. Amint az első tanítványok megtérésüket tapasztalták, életük feladatává tűzték ki azt, hogy másokat is elvezessenek arra a pontra, hol érezni fogják ők is ezt az édes tapasztalást. Igyekeztek megismertetni az Ur Jézust mindazokkal, akikkel érintkezésbe léptek. “Megtaláltuk a Messiást,” mondogatták. És amint az Írásokból olvassuk: “Vivék azokat a Jézushoz.” Olyanok voltak ők, mint a halálos betegségből felépült emberek: égő vágytól űzetve másokat is a gyógyulás helyére, a nagy orvos lábaihoz akarnak mindenáron vezetni. Az Ur Jézus a Nagy Orvos. Isten szive e beteg világ kórháza. Az anyaszentegyház a szervezet. Megtért tagjai pedig a betegszállító kocsi személyzete. Ez a személyzet nem vesztegelhet tétlenül. Nem azért vigasztaltatunk, hogy vigasságban éljünk, hanem azért, hogy másokat vigasztalhassunk. Nem azért gyarapodunk, hogy jólétben éljünk, hanem azért, hogy jótékonyságot gyakorolhassunk. Nem azért nyerjük az áldásokat, hogy azokat körülsáncoljuk, hanem azért, hogy szétosszuk környezetünk tagjai között. Ha Isten kegyelméből életünk kevésbbé súlyos, mások életén kell könnyi- tenünk. A megtért élet jellege nem nyerészkedés, de adakozás. A megtért ember előtt szent küldetés lebeg. És ez a küldetés: erösiteni a gyöngéket, bátoritani a csüggedőket és az elesetteket felemelni és oda vezetni az örök forráshoz: a könyörülő Istenhez. Az egyháztagság sokat számit. De ez nemcsak annyiból áll, hogy vasárnaponként meghallgatjuk a prédikációt. Persze ezt is csak úgy, ha jó az idő s elfoglaltságunk nem tart vissza a templomtól. Az igazi egyháztagság királyi papság. Az a tény, hogy gyermekeinket keresztvíz alá tartjuk, házassági frigyünkre Isten áldását kérjük s halottain- kat harangok zugó kisérete mellett helyezzük örök nyugalomra, még nem merítette ki a krisztusi élet minden feltételét. A Krisztus vallása nem a kényelem, hanem szükség. Nem annyira hozzá ad az egyén életéhez, mint inkább megváltoztatja azt. A legmesteribb prédikációnak, a legmeggyőzőbb bizonyságnak és a legmüvészibb zsoltárnak lehet nagy értéke — és van is — de ez a mai cinikus világ a prédikációt a “testben,” tehát a cselekedetben, a bizonyságot a “szívben,” tehát a szeretetheti, a zsoltárt a “lélekben,” tehát magában az életben követeli. És ezt csak az újjászületett emberek szólhatják, csak az izsóppal megmosott szivek gyakorolják és csak a tűzzel megkeresztelt lelkek termelhetik ki a mindennapi életben. Legyen tehát a mi életünknek egyedüli célja az, hogy keressük és megtaláljuk az Istent. Amikor aztán megtaláltuk, merüljünk el benne teljesen. Hagyjuk magunk mögött óemberünket. Öltözzük fel az újat. Úgy cselekedeteinkben, valamint érzelmeinkben és gondolatainkban szabjuk magunkat a mi drága Megváltónkhoz, az Ur Jézus Krisztushoz, aki széjjel járt az emberek között, hogy jót tegyen. Ámen! “NAPSUGÁR.” Ilyen cint alatt adnak ki as Árvaház gyermekei egy havi értesítőt, amely az Árvaház belső életével, apró-cseprő eseményeivel foglalkozik, úgy, amint azt a gyermekek látják. Nem valami világrengető havi “Szemle” ez. Csak két oldalacskán jelenik meg, a gyermekek saját ki állít ásóban, de azért mégis érdekes. Érdekes azok számára, akik szeretnek olykor-olykor kicsiny dolgokkal is foglalkozni s e kicsiny dolgokon keresztül is vizsgálni, meglátni a nagyobbakat. A hivatalos árvaházi tudósításokban sohasem találkozunk ezekkel a kicsiny dolgokkal, hiszen nem arra valók, hogy a nagyközönség érdeklődésére tarthatnának számot. Akik azonban szeretik a gyermekeket s az ő leikükön keresztül is meg tudnak látni valamit: azok érdeklődéssel olvassák el a NAPSUGÁR sorait. Meglátják benne s azon keresztül azt a szellemet, amelyben árváink növekednek s kétségtelen, hogy annál nagyobb lesz bennük az árvák s az Ái~vaháZ' iránti szeretet. A NAPSUGÁR-nak nincsen előfizetési ára. A “szerkesztők” (Nánássy Marian és Szabó Béla) azonban szívesen megküldik azt mindazoknak, akik tgy levelezőlapon kérik az árvaatyától. Ajánljuk olvasóinknak, hogy írjanak érte. o=su=in=]0Qis=o PILÁTUS. Ebéd utáni szünet közben Gacsályi néni elbeszélte a konyhán egy közelünkben lakó szomszéd asszonynak, hogy milyen előkelő vendégünk volt a múltkor, dr. Nagy Dezső r. k. árvaházi igazgató személyében, aki méltósá- gos ur, mert prelátus. — Mit? Hát aki katholikus, az mindjárt Pilátus? — kérdi megütközéssel a szomszéd asszony. (Az Árvaházi “Napsugár”-bői.)
