Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)

1934-07-14 / 28. szám

1 amerikai magyar reformátusok latja 1 — ■ □ =11------n=n =n-----11=11 55531 Q 0 CSENDES ÓRÁK. 0 0 EJ------1 0 □ 1—^=11= írja: Tóth Mihály lelkész. ir=u-----ir=.---------11=11------11—~ A VILÁGOSSÁGOT NEM LEHET KIOLTANI. A középkor sötétségében, a Világ Világosságá­tól, Jézustól, érintve felgyűlt egy mécsvilág, Huss János lelke. A szelíd mécs az evangélium világos­ságát sugározta szét. Azonban a sötétség embereit, a római egyház vezéreit, bántotta a mécs fénye és kioltására törekedtek. A constanci zsinaton halálra ítélték. 1415 július 6-án vitték a máglyára. Előbb öt is, mint a Mestert, kicsufoltok. Megfosztották papi ruhájától s fejére, ördögök képeivel telerajzolt papirsüveget tettek. Húsz szelíden mondotta: “Az én Uram töviskoronát hordott értem, én ne visel­hetném el ezt a papír koronát. Örömmel hordo­zom!”. . . Majd igy szóltak: “lelkedet az ördög­nek adjuk.” Húsz bátran válaszolt: “én pedig az Ur Jézus kezébe ajánlom telkemet!” A vesztőhelyre érve leborult, imádkozni kezdett, majd a 31 és 50 zsoltárokat mondotta. A máglyát meggyujtották, a lángok körülnyaldosták Húsz János testét. A körülte állók még hallják amint igy szól: “Jézus! Istennek Fia, könyörülj raj­tam”. Aztán csend lesz. A máglya lángjai kialusz­nak. Húsz János pormaradványait összeszedik és a Rajna vizébe dobják. A mécset kioltották 1415 julius 6-án, de később nagyobb fény ragyogott fel, Luther, Kálvin, Zwingli. A sötétségben ülő nép még nagyobb vi­lágosságot látott Az isteni világosságot nem lehet kioltani. Dr. Újlaki Ferenc. 3BBBC C=£1C ]E2=0 BETEG DACCAL . . . Ha az emberek nálam nélkül: Megyek én is emberek nélkül. De nem tagadva testvért soha sem: Az üldözöttet mindig keresem. Kinek a szeme sikoltva kér: Minden könnyemet sírom azér’ Felé ölelek aki messze van, Akinek a bánat legtöbb terhe van. Ha az emberek nálam nélkül: Megyek én is emberek nélkül. Pedig úgy fáj, ha senki sincs velem, Az ürességben szavam’ sem lelem. Csak a csend jajgat permetezőn A kínba szakadt szigetmezőn, Hol méltatlanság terheit nyögöm S társakért sirok népesült rögön. Bótán. HITVESEK VAGY ÜZLETFELEK. “És monda az Ur Isten: nem jó az embernek egj^edül lenni; szerzek neki segítőtársat hozzá illőt.” I. Mózes 2:18. Amerikában van egy érdekes szövetség, mely­nek neve: a paróchia gyermekei. Azokat aíkarja ez a szövetség összegyűjteni, akiknek élete tisz­ta, hivő családból indult el. Meglepő az a sta­tisztika, amelyik megmutatja, hogy az ilyen 'hivő otthonokból mennyi kiváló, az egész társadalom számára nagy nyereséget jelentő élet indult el. Jákob győzedelmes hitben gazdag életének nyit­ját abban az Istenfélő otthonban kell keresni, amelyből elindult. Egészséges társadalmak tiszta családok sejtjeiből tevődnek össze, megromlott társadalmaik mögött feldúlt házi oltárok fojtó füstje terjeng. A családi élet pedig akként ala­kul, hogy mit jelent egy korszak számára a há­zasság intézménye. A mai kor meghúzta a házasság felett a lélek­harangot. Idejét mu'l'ta, rég múlt romantika csö- kevénye, törvények kényszerzubbonya az együtt­élés lehetővé tételére, igy mondják. A gyümöl­cse ennek a felfogásnak sok összetört szív, sok könnyező vessző, összeomlott gyermeki élet. Az örök Ige mást mond. A házasságot Isten szerezte. “Nem jó az em­bernek egyedül lenni.” Es mégis a mai házassá­gok nagy Része mögött mi áll ? Elkorcsosult ösz­tönök. Nem állati ösztön, mert az a magasabb rendű állatoknál egészségesebb és tisztább. Az isteni eredet elíeledése, léha cinizmus, amelyik már úgy indul a házasságba, hogy “ha nem sike­rül, majd elválunk”. Vagy jól kiszámított üzleti érdek, hiszen valahogy csak élni kell és igy is lehet, sőt sokszor jól is lelhet élni. Hogy az ön­érzet, a becsület, a megvettetés árán, az mellé­kes. Fontos az üzlet. Vagy ha lőhet, egy kiégett élet után egy gondos ápolónőt keresni, egy nur- seöt, aki a kihűlő csontokat megmelegitse. Eset­leg egy jó szakácsnőt, amikor az életből nem imaradt már más, mint a gyomor ingere. Ez is üzlet. Akár gyönyört, akár vagyont, akár ápolót keres valaki a házasságban, csak üzletet kötött, de nem házasságot. A házasság isteni kapocs, ezért a házassági eskü szent. “Én szerzek néki társat”, mondja Isten. Isten komolyan veszi a fogadásokat. “Tel­jesítsd a Felségesnek fogadásidat.” (50. zsolt. 14.) Nem lehet áldás az olyan életen, amelyik hűtlen az esküjéhez. Ha nem szentség is a há­zasság, de feltétlenül szent. A házasságot nem lehet felbontani, nem is bontatnak fel. Csak az üzletet lehet felbontani, de azt fel is kell feltét­lenül. Akár úgy, hogy az üzletből valóban házas- (Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents