Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-06-30 / 26. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK I.APJA i-...........--.......................ii---------------ir=ir =n--------------ir=ir= ir^^] CSENDES ÓRÁK. Q írja: Tóth Mihály lelkész. g AZ ELSODORT HIT. Márk 4:35—41. Jézus Krisztus .néhány egyszerű emberben különös mértlékben hitet ébresztett. Ezek voltak az ö tanítványai. Hitük kapcsolta őkét Mesterükhöz. Hitüket napodként növelte az Ur. Hitük számára csodákon keresztül 'juttatta el la Kegyelem csodálatos gazdagságát. De ugyanakkor meg is próbálta hitüket. Ilyen pólbatétel volt a tenger lecsendesi'tésének csodája is. Az Ur tanítványaival hajóba ült, hogy a Gene- záret tó túlsó partjára menjen. Sötétség ülte meg a tót és nagy csendesség. A csendességben az Ur álomra szendemlt s pihente a fárasztó munka fáradalmait. A tó csdoaszép. Köröskörül van vléve hegyekkel és hegyszakaÖélkokikal. De nagyon veszélyes. Gyakran nagy szélvihar zug le a hegyekről a hegyszakadékolkba s a szakadékokból pedig a tó csendes vizére. Itt találkoznak a szélviharok, melyek hatalmas hullámokban kavarják fel a vizet. Még pedig egyre erősebben. A vihar óriási hatást tett a tanítványok lelkére. Vihar zúgott át a tanitványok lelkén is. A félelmek és rettegések rettentő vihara. Ez a lelki vihar egyre nőtt a külső természeti vihar növekedésével. Végre a Ikétségbéesésig fokozódott. Megértjük a tanítványokat. Hiszen életükről volt szó. Emebrek voltak ők is. Melyik ember nem esik kétségbe ilyen irtózát'os vihar közepette? A tanitványolk is ragaszkodtak az élethez. A szép, nyugodt, boldog élethez, amelyben részük volt eddig. De pillantsunk mélyebbre a tanítványok leikébe. Hol van onnan a Mesterükbe vetett erős hitük? Hová lett az Úrihoz való feltétlen bizalmuk? Igaz, hogy vihar van körülöttük. De ott az Ur mellettük. A vihar csak testüket ragadhatja el. De Telküket meg nem ölheti. Miért félnek a haláltól annyira, ha lelkűk élete biztosítva van? Azért féltek, azért esték kétségbe, mert a vihar elsodorta hitüket, életük legdrágább lelki kincsét. Amikor kitört a vihar, megingott a hitük. Amikor egészén elfogyott a hitük, kitört belőlük a legnagyobb lelki vihar: a kétségbeesés. A tanítványok kétségbeesését is megértjük. Hányszor estünk mi is kétségbe, mert elfogyott a hitünk. A halál félelmei rettentenek, mert nem bízunk a mellettünk láthatatlanul ott szendergő Mesterben. Mennyivel könnyebb volna a halál rettentésein túlesni, ha Krisztus volna féletünk királya? A kétségbeesett tanitványok az Úrhoz fordultak segítségért. De neím azt kérték: Urunk add vissza nekünk a ÍBenned való hitünket, oszlasd el leikeink háborgó viharát és bocsásd Imeg hitetlenségünket, hanem szemrehányással illetik: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk? Mintha éppén földi életük volna legdrágább Mesterük számára. Mintha Krisztus azért jött légyen, hogy az ő kicsinyes földi életüket megvédje a viharban rejtőzködő test szerinti haláltól. És nem azért, hogy a lélek halálát: a hitetlenséget és kétségbeesést tartsa távol tőlük. Hogy megtudják a tanitványolk, hogy neki van hatalma a hit áltál távoltartani a félelmét és kétségbeesést az emberek léikéitől, hogy Ő Ur a ‘hiten keresztül a lélek csendje és békéje felett, csodát tesz az Ur. Lecsendesiti a külső vihart: Hallgass, rémülj el! És elállt a szél és lön nagy csendesség. Erre elcsendesült a tanitványok halálfélelme is, elnémult a kétségbeesés is. Mert meglátták újra az Istenfiát, aki visszaadta elsodort hitüket. Hitük pedig visszaadta elsodort lelki nyugalmukat, békességüket. Lelkűkben újra megtapasztalták Istent hit által. Ez a tapasztalat pedig újra félelemmel töltötte be lelkűket. De ez a félelem nem a haláltól való félelem, hanem istenfélelem, mely legyőzi a halálfélelmet. (Református Élet.) Muzsnai László. o=3r n=inr=ir==ir==ft I. RÁKÓCZY GYÖRGY. Junius, a rózsák hónapja, a magyar református egyház egyik ragyogó csillagának, Rákóczy Györgynek, gziiletési ideje. 1593 jun. 8-án született az a férfin, aki Bocskayval és Bethlennel a magyarságnak és református hitnek védelmezője, táplálója volt. Bocskay, Bethlen, Rákóczy! Három olyan név, amelyet minden magyar reformátusnak ismernie kell. Sárospatakon esküvőre készülnek. Egy ifjú szép leány és egy daliás levente Lorántffy Zsuzsánna és Rákóczy György esküsznek. A mennyasszony átveszi vőlegénye ajándékát, drágaköves tokban aranyszegélyes bibliát. Az első lapon a vőlegény jelmondata: “nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Róm. 9:16. A könyörülő Isten lenézett az ifjú párra, örömét találta benne és áldássá tette őket, az iskolák — különösen a pataki iskola —, az egyház és a magyarság áldásává. Fejedelmi székbe ültette őket, hatalmat, gazdagságot adott nekik, ők pedig mindezt a magyar református hit ápolására fordították. Júniusban emlékezzünk Rákóczyra! Dr. Újlaki Ferenc.
