Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-05-05 / 18. szám
2 AM ERIKÁI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Ezt kellene meglátni nemcsak New Yorkban, hanem mindegyik gyülekezetben s ezért nevezzük mértföldjelzőnek a new yorki főgondnok meglátását, amikor erre az igazságra rámutatott. Remélhetőleg nemcsak rámutatott, hanem a hívekkel el is fogadtatott. Ennek elfogadásával uj élet kezdődne New Yorkban s uj élet volna mindenütt ! A new yorki főgondnok különben a maga személyéiben is valóságos mértföldjelző. Egy, az egész országra kiterjedő hatalmas cég tagja, egyetemi tanár, elismert iró, előkelő, gazdag ember, — és teljes odaadással működik, mint egyházi főgondnok. Magasabbra jutott intelligenciánk sokat tanulhatna tőle. 3 ISIDBE □ □ 1 0G CSENDES ÓRAK. írja: Tóth Mihály lelkész. 3D □ □ EIHBE 3E 3H A MEGTÉRT EMBER KÖTELESSÉGE. Luk. XXII. 32. ELŐIMA. Édes Atyánk! Mutasd meg nekünk a megtérés útját, hogy magunk is megtérjünk s másokat is hozzád vezessünk. Ámen. TANÍTÁS. Amikor az első tanítványok megtérésüket tapasztalták, életük feladatává tűzték ki azt, hogy másokat is megtérésre vezessenek. Igyekezték megismertetni az Ur Jézust mindazokkal, akikkel érintkezésbe léptek. “Megtaláltuk a Messiást” — mondogatták. És amint az írásokból olvassuk: “Vivék azokat Jézushoz.” Olyanok voltak ők, mint a halálos betegségből fölépült emberék: égő vágytól űzetve másokat is a gyógyulás helyére, a nagy orvos lábaihoz igyekeztek vezetni. Az Ur Jézus a nagy Orvos. Az anyaszentegyház a kórház. Megtért, meggyógyult tagjai a betegszállító kocsi személyzete. Ez a személyzet nem vesztegelhet tétlenül. Nem azért vigasztaltatunk, hogy vigasságban éljünk, hanem azért, hogy másokat vigasztalhassunk. Nem azért gyarapodunk, hogy jóllétben éljünk, hanem azért, hogy jótékonyságot gyakorolhassunk. Nem azért nyerjük az áldásokat, hogy azokat magunknak megtartsuk, hanem azért, hogy szétosszuk azt környezetünk tagjai között. A megtért élet jellege nem nyerészkedés, hanem adakozás. Testi és lelki javaknak továbbadása. A megtért ember előtt Szent küldetés lebeg. Ez a küldetés: erősíteni a gyöngéket, bátorítani a csüggedőket és odavezetni őket az örök forráshoz: a könyörülő Istenhez, Megcselekdjük-e ? UTÓ1MA. Engedd meg jó Atyánk, hogy az én megtérésemnek sok bizonyságát vihessem szent színed elé. Ámen. 01----—...IE===]r=]DDb=]l----— IF--------------GYERMEK KERT. □ ij Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. VAN-E ÁRVA KÖZTETEK ? Ki az árva? Akinek édesapja, édesanyja nincs. Bizonyára te is ismersz olyan gyermeket, kedves kis olvasóm! Én mégis azt mondom most, hogy teljesen árva gyermek nincs a világon. Egy árvaházba bement egyszer egy látogató. Megállóit az udvaron s a gyermekek nagy csu- portban körülvették őt. — Ti mindnyájan árvák vagytok kedveseim? — Igen, igen! feleltek a gyermekek. — Hát tartsa fel a 'kezét az, akinek nincs édesapja. Egy sereg apró gyermekkéz emelkedett a levegőbe. — Tinektek nincs édesatyátok ? — kérdezte mégegyszer a látogató. — Nincs! Nekünk nincs! hangzott a felelet. — Nos és az Úri imádságot tudjátok-e? Elmondanátok-e nekem? A gyermekek elkezdték: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” . . . — Várjatok csak —- kiáltott közbe a látogató — jól kezdtétek ? A gyermekek meglepetten néztek rá, aztán újra elkezdték: “Mi Atyánk . . . — Megáldjatok, szólott közbe ismét a látogató — mit mondtatok? Mi Atyánk. Hiszen akkor van atyátok. Bizony van. Még pedig gazdag és hatalmas. Tudjátok-e, hogy övé az egész Magyar- ország. A világ minden pénze, aranya: az egész világ az övé. És szeret titeket. Ne felejtsétek el kedveseim, ha valamire szükségetek van, kérjétek Tőle, úgy mintha látnátok Őt. Ő mindent, ami jó, megad Tinékte’k. CEHEIDBE* INTÉS. Irta: Gyulai Pál. Egymást, óh hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük Bár szivünk éppen nem akarja. Mi is talán vérzünk a sebben, Nekünk is fáj, még élesebben, De büszkeségünk be nem vallja. Ne légy te büszke, légy őszinte! S hived legott azzá lesz szinte. Felszárad a könny, eloszlik bánat Oly hirtelen jöhet halálunk, S ha egymástól haraggal válunk, A sírnál késő a bocsánat! □ □
