Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-04-28 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3 0E 0 □ □ 30BE][ SE AZ IFJÚSÁG KÖRÉBŐL. Rovatvezető: Nagy Ferenc. 31 =11--------lElDBEH--------II □ 0 3Q A JOHNSTOWNI KONFERENCIA. A reánk következő vasárnap johnstowni egyházunk kebelében találkozik a Pittsburgh-kör- nyéki egyházak ifjúsága, hogy körzeti konferencián erősitgesse magát a munkában, mit önmagáért, egyházáért és Istenért folytat az ifjúság. A konferenciát délelőtt alkalmi Istentisztelet előzi meg, amelyen a helybeli lelkész gyöngéi kedése miatt lapunk szerkesztője fogja hirdetni Istennek igéjét. A konferencia mindjárt kezdetét veszi s rövid déli szünet után folytatódik úgy, hogy az ifjúságnak ismerkedésre, kevés szórakozásra is legyen ideje. A johnstowni ifjúság szives szeretettel várja a vendégéket. E3t-----lE . .31.... ir=iEiEU=ir=ii-' =ir==iR 0 0 MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. 0 0 ar—-—)[==-.... =u ir=innr=nr=ii----ir==in mire tanít a hóvirág? Amikor a tavaszi verő fény meleg mosolyára megjelennek a kertünkben a kikelet első hírnökei, a kis fehér hóvirágok, minden esztendőben valami különös meghatódottság fog el, mely a hála és a csodálat, az öröm és a reménység szálaiból szövődik össze. Amint az apró fehér harangok meg- lezdülnek a lágy tavaszi szellő érintésére, mintegy varázsütésre jelenik meg előttem újra a budai hegyvidék bűbájos képe. Ismét látom azt a boldog, gondtalan vidám leánycsapatot a budapesti leány- diákszövetség bibliakörének tagjait, amint nekivágnak a lank ás hegyoldalnak. Hóvirágot szednek bokrétába és ajkukon vígan csendül fel az ének! “Jézus akarja, hogy fényes szép napsugár legyek, Érte világítsak s édes örömöt terjesszek.” Az üde szellő szárnyára veszi a dalt, és száll vele száll, száll égi magasságok felé. . . * * * Apró kis fehér harangok, de sokat tanulhatunk tőletek! Milyen szívós kemény akarással, az elszántságnak milyen csodás-titkos erejével töritek át a fagyos földréteget, hogy hófehér köntösben köszönthessétek a mindenség Urát. Óh, ha mi ilyen kemény kitartással tudnánk megállni mindig az Ur ügye mellett! Ha ilyen szi- zós, állhatatos nekibuzdulással próbálnánk áttörni i közönyös és fagyos lelkek jégkérgét, hogy a halálos ádombamerülöket is életre kelthesse még, az égi világosság fénye. Óh, ha mindazok, akiket reánk bíztál, hófehér köntösben jelennének meg egykor a Bárány előtt. Kicsi hóvirágok milyen bátran tudtok szembeszállni az idő ezer viszontagságával. Zord északi szél, fagyos eső, hóvihar sem rettent vissza. Ti jöttök feltartóztathatatlanul. Virágfejecskétek félelmet nem ismerve emelkedik ki a hótakaró alól. Vajha mi is ilyen bátran tudnánk szemébe nézni a viharoknak, és életünk minden znszontagságának. Ha mindig emelt fővel aggódás, félelem és rettegés nélkül tudnánk előre tekinteni. Nyugodt öntudattal, komoly meggyőződéssel, élő hittel éreznénk, mint egykor Pál apostol, hogy “mindenre van erőm a Krisztus által, aki engem megerősít.” Kis fehér harangok, mennyi égi reménységei tudtok reánk árasztani, A lelkek tavaszának, az örök megújulásának hírnökei vagytok. Látásotokra átsuhan a lelkűnkön a költő fohásza: “Örökkévalóság Ragyogó reménye, Állj meg a mi csüggedt Szivünk közepébe Szomorú, könnyejtő Arcunkat emeld fel, Bátoríts bennünket E földi időn túl, Egy szebb kikelettel! Takaró Gézáné. ni nr= . n ■■■ ■ ..ir=innr=ir=ir~' - ■ n—r^nn 0 0 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 0 0 nir—-3F== 1 ir====u=nnnc=ii----ir= ir=in NAGY EMBEREK KEDVES BIBLIAI VERSEI. Sir Ernest Shackleton, a hires sarkutazó kedves bibliai verse ez volt: “ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék, ott is a te kezed vezérelne engem és a te jobb kezed fogna engem.” 139. zsolt. 9—10. Úti beszámolójában, Londonban, a következőket mondotta: “mikor visszagondolok a viharos tengeren és a hómezőkön megtett utunkra, akkor bizonyságot kell tennem, hogy csapatunkat isteni vezetés kalauzolta. Az örök hó és jég birodalmában megtett, 36 órás menetelésünk alatt állandóan az az érzésem volt, hogy nem hárman, hanem négyen megyünk. Egy szót sem szóltam erről az érzésről két társamnak, mégis Worsley egyszer csak igy szólt: “Uram! én úgy érzem, hogy valaki jön velünk.” Kevés idő múltán igy szólt a harmadik társ, Crean, is. “Ha a tenger túlsó szélére szállanék, ott is a te kezed vezérelne engem .. .” Utolsó útjára egy gramofont is vitt. Hozzá
