Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-04-21 / 16. szám
AMERIKAI .MAGYAR REFORMÁTUSOK I.AFJA A REFORMÁTUSOK LAPJA A TÓPARTI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSÉN. Jelentettük már, hogy a lapunk fönntartására készített tervezetet a Tóparti egyházmegye is elfogadta; s a maga részéről is fölhívta az oda tartozó gyülekezeteket, hogy annak tegyenek eleget. Egyben megválasztotta saját képviselőjét Csontos Béla loraini lelkész személyében a lap közös bizottságába is, kifejezetten hangsúlyozva, hogy a szóban forgó határozat végrehajtását szorgalmazza. A Tóparti egyházmegye határozatának külön érdekességet ad az, hogy erőteljesen állást foglalt lapjaink egyesítése ügyében. Igen értékes felszólalások hangzottak el ebben az irányban s meg kell állapítanunk, hogy ezek a felszólalások kivétel nélkül, mindenkinél kedvező visszhangra találtak. Nem is lehet másként. A lapok egyesítésének- kérdése úgy az amerikai magyar reformá- tusság, mint az Egyesület szempontjából oly nagy horderejű kérdés, amely mellett jóakaratu érdeklődés nélkül elmenni nem lehet, nem szabad. Lapjaink egyesítése, az amerikai magyar református- ság, az Egyház és az Egyesület erejének összetétele ellen nem is volt soha, senkinek sem kifogása. A gondolat föltétlenül jó s ezt nem egy és nem két helyen megállapították már közéletünk kisebb és nagyobb tényezői egyaránt. Ha eddigelé akadályok merültek föl, annak oka nem maga a gondolat, hanem a gondolat keresztülvitelének módja volt. A kölcsönös jóakarat és engedékenység azonban bizonyára megtalálja a módját annak, hogy a gondolat mindeneknek megelégedésére testet ölt- hessen. A Tóparti egyházmegye határozatának teljes szövege igy hangzik: “Tárgyaltatott a Sajtóbizottság jelentése során a Reformátusok Lapjának ügye, valamint a lapok egyesítése. A közgyűlés egyhangú határozattal arra kéri a Református Egyesület Vezértestületét, hogy a lapok egyesítését minél sürgősebben tűzze ismét napirendre, alapnak használva föl a már egyszer Ligonierban elfogadott eredeti tervet. Közgyűlésünk addig is, mig a lapok egyesítésének kérdése eldől, teljes mértékben magáévá teszi a Reformátusok Lapjának fenntartására vonatkozó tervezetet és felhívja az egyes gyülekezeteket és a lapbizottsági képviselőt, hogy a tervezet megvalósítását és a határozat végrehajtását szorgalmazzák.” LEVONHATJA A POSTAKÖLTSÉGET. Olvasóink könnyebbségére ezennel közhírré tesszük, hogy aki közvetlenül, postán küldi be előfizetését, az a POSTAKÖLTSÉGET LEVONHATJA. Nemcsak a szűk- séges bélyeget, hanem a money order költségeit is! MUTATVÁNY EGY VERSESKÖNYVBŐL. Az amerikai magyarságnak egyik égő lelkű, valóban Isteni leikétől ihletett poétája, Dr. Pólya László uj verseskönyvet ad ki. Ha vannak közöttünk igazi költői lelkek: azok egyike Dr. Pólya László. Eddig megjelent könyvei a magyar irodalom és költészet igazi gyöngyei. Az amerikai magyar legbensőbb lelki világát rajta kívül senki sem érezte meg olyan tisztán, olyan világosan, mint Dr. Pólya László. És ezt a meglátást senki sem juttatta még oly nagyszerű magyarsággal, oly igazi költészettel kifejezésre, mint Dr. Pólya László. Ismeri az amerikai magyarnak nemcsak igazi belső életét, hanem tisztában van ennek a magyarságnak hivatásával, jelenével, jövőjével, reménységeivel is, és költői lelkületűnek kifogyhatatlan tárházából egymásután hozza felszínre meglátásait. Ezek közül való az alábbi vers. NYÁRI MAGYAR ISKOLA. Jöttök sorba . . . Mint gyöngyszemek tokaji borba, Friss, pezsgő vér a holnap serlegében, Ami nekünk belőle megmaradt, Bárányfelhők a magyar ég alatt. És jöttök sorba . * . Ajkatok a szót, ha hibásan mondja, Magyar Dávid küzd Angol Góliáttal. De szemetekben örök tűz lángol, Akarat, a legeslegjavából! Csak érzitek, hogy szép magyarnak lenni, Csak szép, igaz, de haszna nincsen semmi. Csak vágy, csak álom, De drágább kincs nincsen a világon! Haragom viharát, de sokáig állta, Düledező-félen testem palotája. A jövő kicsufol, elhagyott az emlék, De másként volna, ha kétkulacsos lennék, Álom, mese után, hogyha pontot tennék. De enyém az álom És mikor a mese igaz útját járom, Kinyiinak előttem piros gyerek-arcok, Angol Góliáttal küzködik a harcot. Lobogó lélekből szakad ki az ének . . . Mintha megmutatni nagyon sietnének, Hogy a magyar-fajta szivet nem cserélhet! Meddig, ugyan meddig? Amig az öreg fák árnyékának tetszik. Amig nem lesz ur az ut pora közöttük, Amig virágunkat bokrétába kötjük . . . • Nyári iskolákban folyik már a vizsga, Boldog magyar sorsát szegény magyar bírja . . . Itt, erre, mifelénk ilyen az egzámen, Mindörökké . . . Ámen!
