Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-04-21 / 16. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ntv----ir~................ i[=1r=inni=ii------ir= ----- ii==in 1 CSENDES ÓRÁK. 1 0 0 írja: Tóth Mihály lelkész. EH£=ggll=-:______lt^SSBI313(====JCr: ■ , Jl==3B GYÉMÁNT A KERTÜNKBEN. Zsid. 13:5. ELÖIMA. Gondviselő' Atyánk! Töltsd be a mi lelkünket lelkednek erejével, hogy meg ne lankadjunk az igazság keresésében. Tedd ezt a drága kincset, a mi Urunkat, a Jézust, életünk központjává, hogy mind ezen a földön, mind pedig ama jobb hazában ő legyen a mi örök dicse- kedésünk. Ámen! TANÍTÁS. Arról szól a történet, hogy egy ember, a'kinek volt vagy százötven bold földje, egyszerre nagy kedvelője lett a gyémántnak. Eladta tehát birtokát és mindenét pénzzé téve, neki vágott a nagy világnak gyémántot keresni. Egész életén keresztül vándorolt 'helyről helyre, de gyémántot csali nem talált. Már megöregedett s minden pénzét elköltötte, mikor az a vágya támadt, hogy hátra levő napjait szülőföldjén töltse el. Vissza ment tehát régi hazájába s mikor megérkezett, megdöbbenve hallja, hogy földjén az uj tulajdonos gazdag gyémántleletre bukkant s ma már dúsgazdag ember. Ennek a történetnek a tanulsága az, hogy ott keressük a boldogulást, ahová az isteni gondviselés állított bennünket. Isten a siker eszközét a saját kezünkbe tette le. Csak fel kell azt fedeznünk. Csak küzdenünk kell érte. Csak ki kell azt termelnünk. Az életnek nem lehet az a feladata, hogy elégedjünk meg mindennel úgy, amint azt kaptuk. A .nemtelen elégedetlenség, igaz, bűnre vezet sokszor. Ám van nemes elé'gedetlenség is és kell is, hogy legyen, mert enélkül nincs haladás, fejlődés. Ez teszi lehetővé azt, hogy magunkévá tegyük mindazt, amit a Gondviselés számunkra elérhetővé tett. Istennek ajándéka ez, amellyel bennünket körülvett. Megtalálhatjuk ezt önmagunkban s közvetlen környezetünkben. Csak nyissuk fel szemeinket, vegyük észre és tegyük magunkévá. Itt jön be aztán az az elégedettség, amelyre sarkal bennünket az, irás, amikor igy szól: “Elégedjetek meg azzal, amitek van.” Nekünk pedig mindenünk van, mert Isten ajándéka mindent magába foglal. Ám viszont nincs semmink, ha ezt az ajándékot nem használjuk, nem értékesítjük és nem fokozzuk. Pál apostol megelégedett igen kevés földi jóval. De ki az, aki megmérhetné az ő törekvésének mélységét és magasságát ? O mindenütt ott volt és az egész világot akarta a Krisztus lábaihoz vezetni. Ő mindenütt talált drágakövet s mi is találhatunk. Nem is kell érte a világot bejárnunk. Itt van például a természet szépsége. Ez is egy drága gyémánt, amit saját kertünkben is megtalálhatunk és nem kell érte világot járni. A virágok itt is illatoznak. A gerlicék itt is turbékol- nak. A madarak itt is dalolnak. Csak halljuk meg és vegyük észre. Az Isten teremtett világának szépségében boldogságot találni annyi, mint vallásosnak lenni, annyi, mint Istent dicsőíteni. A munka szintén olyan drágakő, amit megtalálunk a saját portánkon is. A gyermek segít az édes anyának a háztartásban. Az édes anya munkás gonddal őrködik a család jóléte felett. Az édes apa szeretettel gondoskodik a család fenntartásáról. Milyen szépen mondja az irás: “Édes az álom a munkásnak és jó étvággyal eszik.” A lelkiismeretes munka a legszebb istentisztelet. Azután ott van az a drága gyémánt, amit nevezhetnénk kedvességnek, szivélyességnek, nyájasságnak, udvariasságnak, vagy éppen barátságnak is. Hát kell ezért messzi földre utazni? Dehogy kell! Ott van ez a szivedben, csak gyakorold, csak termeld ki onnan! Megmutathatod ezt szomszédoddal szemben talán a kerítésen keresztül, lakótársaddal szemben talán saját otthonodban. Csak fizesd meg érte az árt. Mert ez mindig bele kerül valamibe. Meg kell ugyanis feledkezned egy kicsikét a saját fontosságodról és másokra is kell gondolnod. Amint az irás mondja: “Olyan legyen néktek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közülete'k való bennszülött volna és szeresd azt, mint magadat.” Igen. A szeretet is ilyen drága gyémánt, ami szintén ott rejtőzik a szívben, csak ki kell onnan hozni. Erről mondja Pál apostol, hogy az nem fuvalkodík fel, nem irigykedik, nem gyűlöl, nem kérkedik, nem gerjed haragra, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. És ezért a drága gyémántért nem kell Afrikába utazni. Megtaláljuk ezt közvetlen környezetünkben is. Mindenek fölött pedig legdrágább érték Istennek országa. Ebben az országban pedig a legértékesebb drágakő maga a Jézus. Nikodémus [kereste ezt az értéket és meg is találta. Mi is megtalálhatjuk, ha keressük. És ne kalandozzunk el evégből messzire. Mert megtalálhatjuk őt a saját otthonunkban, saját udvarunkon, a saját kertünkben, a saját templomunkban, a saját vasárnapi iskolánkban. Ezéken a helyeken bőséges alkalom kínálkozik nekünk arra, hogy elfogadjuk a Krisztust, mint a mi életünknek legdrágább értékét, aki aztán gazdaggá teszi életünket. Ámen. UTÓIMA. Édes Atyánk! Hálát adunk néked azért, hogy igéd hirdetésében rávilágítottál azokra az értékekre, amelyeket megtalálhatunk közvetlen környezetünkben is. Tégy bennünket a legdrágább kőnek, az Ur Jézus Krisztusnak, birtokosaivá, hogy dicsekedhessünk benne mind életünkben, mind pedig halálunkban. Ámen!
