Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-04-07 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK I.AFJA 9 akik hozzájárultak a mi esténk sikeréhez, amit a REFORMÁTUSOK LAPJA javára rendeztünk és a Női Egyesület nevében kívánjuk, hogy másutt is úgy cselekedjenek. Detroit, Mich. Jobbágy József né. —urr - -jiT-=^ir=innr=i!——11 0 0 S REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 0 0 ir==^u—innr=ii-----n=.....------- h==--ifi LELKÉSZI FIZETÉSEK. A Központi Egyházmegye idei gyűlésén két érdekes jelentést hallottunk. Mind a kettő a lelkészi jelentések között hangzott el s mind a kettő arról szólott, hogy a gyülekezet fölemelte a lelkészi fizetést. Igaz, hogy mindkét fizetésemelés kisebb egyházakban és csak kisebb mértékben történt, de azért mégis megtörtént. Annak idején, amikor a gyülekezetek egymásután szállították le a lelkészi fizetéseket, nem szóltunk egy szót sem. Nem szóltunk először azért, mert az egyetemes leromlásban nem találtuk méltatlannak, ha a lelkészek híveikkel együtt részesülnek a szíikebb kenyérben. És nem szóltunk másodszor azért, mert ha szólunk: abban a percben kész lett volna a vád: ime, a lelkészek csak a magukét nézik. Pedig1 szólhattunk volna. Szólhattunk volna először azért, mert a lelkészi fizetés a gyülekezet és a lelkészek között szerződés tárgya, s nincs olyan szerződés a világon, amelyet egyoldalúan, minden külső forma és Ítélet nélkül megváltoztatni lehetne. Szólhattunk volna másodszor azért, mert a lelkészre nézve sohasem volt munkaszünet. Ellenkezően: a válság nehéz napjaiban a lelkész gondja és munkája sokszoros mértékben emelkedett s előállott az a helyzet, hogy a lelkésznek jóval kevesebb fizetésért aránytalanul több munkát kellett végeznie és még több gondot, felelősséget viselnie. És szólhattunk volna harmadszor azért, mert ha bekövetkezett is az a szomorú állapot, hogy a gyülekezet egyszerűen képtelenné vált arra, hogy vállalt és szerződéssel biztosított kötelezettségének eleget tegyen: akkor is az egyházmegyéknek kellett volna megállapitaniok azt, hogy ez a helyzet bekövetkezett. Az egyházmegyéknek, mint harmadik félnek és fölöttes hatóságnak kellett volna a szerződés megváltoztatását kimondania, megítélnie, egyszerűen azon az okon, hogy saját ügyében biró senki sem lehet. Saját ügyében még a gyülekezet sem lehet a döntő biró. A lelkészek mindenütt türelmesen és alázatos lélekkel viselték az egyoldalú eljárást, amely rájuk nézve nemcsak anyagi, hanem erkölcsi rövidséget is jelentett. Mondhatták volna pedig azt is, hogy inig rájuk nézve a fizetésleszállitás súlyos százakat jelent: ugyanakkor az egyháztagokra nézve az alig hozott egy pár dollárnyi könnyebbülést. Adassék meg nékiek legalább az az elismerés, hogy ha egyházaink e válságos éveket keresztülhúzták : abban oroszlánrészük a lelkészeknek van. Annál örvendetesebb, hogy most, amikor a viszonyok egy kissé mégis csak javulnak: már akadt két olyan gyülekezet, amelyik megemlékezett lelkészéről s nem csak akkor volt gyors a cselekvésben, amikor a fizetés leszállításáról volt szó, hanem akkor is, amikor annak helyreállítására nyílt meg a lehetőség. Ne vegyék rossz néven sehol se gyülekezeteink, ha erre a kötelességre most már mi is fölhívjuk figyelmüket. Jusson eszükbe, hogy amikor lelkészüket meghívták: egy bizonyos összegű fizetésre hívták meg s az a lelkész abban a tudatban fogadta el meghívásukat, hogy azt a fizetést meg is kapja. Saját igazságérzetüknek kell diktálniok azt, hogy lelkészük eredeti fizetését helyreállítsák. A jövőben pedig ügyeljünk arra, hogy a dij- levelek csak annak rendes utján legyenek megváltoztathatók, mert az ezzel ellenkező gyakorlat igen sok méltánytalanságra, sőt viszaélésre adhat alkalmat. OSIEIQEIQIHIIS^ A KELETI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. (Folytatás a 4. oldalról.) serdül az uj élet: virágzó vasárnapi iskolák, nagy tevékenységű C. E. alakulatok, biblia-körök és jótékonyságot végző nőegyletek veszik át az egyházi élet működési terét a mulatságokat meg színdarabokat rendező ifjúságtól, melynek oly kevés alkalma volt megismerni a keresztyén élet társadalmi áldásait. Óh vajha csakugyan közelítene a tavasz! Keleti egyházmegyénk idei évi közgyűlése Tren- tonban volt, összekötve az uj lelkész beiktatásával. Hunyady László Vintondaleról jött Trentonba, hol rövid idő alatt is szép eredményeket ért el az egyháztagok összegyűjtésében, és különösen a gyermekek közötti munkában. A gyülekezet szeretettel veszi őt körül. A beiktatást Dr. Takaró Géza egyházmegyei elnök végezte, az Istentiszteletben több lelkésznek közreműködésével. Este az egyház vacsorát adott, később pedig az egyház lelkésze rádióelőadást tartott március i5.-ike megünneplésére. Az egyházmegyéi közgyűlés hétfőn folyt le. A megnyitó áhitatot Kovács Ferenc, Dr. Takaró Géza és Dr. Tóth Sándor tartották. A múlt évi tisztikart egyhangúlag újraválasztották. Dr. C. E. Schaeffer belmissziói főtitkár hosszú és lelkes beszédben bátorította a súlyos anyagi gondok alatt csüggedőket; érdekesen ismertette a küszöbön álló
