Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-03-24 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA LESZ-E VIRÁGVASÁRNAPUNK? A kalendárium egész bizonyosan elhozza. Hogy mi magunk vájjon megérjük-é? — az a jövő titka. Lehet, hogy már a holnapi napra sem ébredünk föl. És ha megérjük: vájjon virágvasárnapot, diadalt fog-é az jelenteni nekünk is? — azt sem tudjuk megmondani. Virágvasárnap az, amikor Jézus diadalmaskodik. Diadalmaskodik a szívben, a mi egyéni életünkben. Amikor eldobjuk magunktól a gonoszságnak fegyvereit, a gyűlölködésnek magvait, a bosszuállásnak tőreit, — s azok helyébe a szeretetnek tiszta jelképét: egy szál virágot veszünk kezünkbe s azzal megyünk Jézusunk elé. . . Virágvasárnap az, amikor Jézus diadalmaskodik a közéletben. Maradjunk csak a magunk szü- kebb közéleténél: amikor Jézus diadalmaskodik a mi szétszaggatott, egymást tépő, Krisztus testét sebző egyházi életünkben. Amikor ha Péternek, vagy Pálnak hivnak is valakit: Péter is, Pál is, egyaránt bevallja, hogy ő a Krisztusé. A Krisztus szolgája, Istennek gyermeke, egymásnak testvére. Virágvasárnap az, amikor egymásra ismernek azok, akik egyek a Krisztus Jézusban s egy szivvel kiáltnak nemcsak ajkukkal, hanem cselekedetükkel is Hozsánnát Annak, aki jött az Urnák nevében. Lesz-e virágvasárnapja a mi lapunknak? Diadalmas napja abban, hogy Krisztus zászlójaként kezeiben tartja minden hivő lélek; mindnyájan, kik a magyar református keresztyénségben vagyunk testvérek? Hiszen látható zászló nélkül szétzüllik a sereg: a zászló, az egyházi lap nem maga a diadal, de a diadalra vezető eszköz, amely nélkül nincsen győzelem. Lesz-e virágvasárnapunk a magunk életében, közéletünkben? Lesz-é virágvasárnapunk az egyházi sajtóban?... «=s3QGH=][3[=HSs=0 NAGYHÉTRE. Szomorúság napjai azok, amelyek a nagyhétben reánk következnek. Ne menekülj ijedve a szomorúság elől: Szent az a hely, ahol szomorúság honol. Legdrágább ajándéka ez életednek, mert általa a kijelentést megértő szivet nyered el. Isten szerinti szomorúság ez, amely igaz megtérést szül. Ez a legdusabb alkalom, amikor lélekben örökéletedre gazdagodhatol meg! Megérted: amiért ő meghalt, annak kell benned is elhalnia! Amilyen mélyen átérzed az ő halálában neked nyújtott uj életet, úgy avul meg az ó-embered ó-élete! Hagyj most mindent! Mondj le mindenről! Add át egészen a szived ennek a boldog szomorúságnak! Örömről 'beszél neked ez a gyász, diadalról ez a leverettetés és életről ez a halál. (Ny.) mi-----ír ^ii ir=rnnr=ir===]i—-Tr ■ ■■■jcmiEiEi | j-fOGY látjuk mi ?... | Írja: Balogh E. István. nr==ir= :U=1E=inrH=l[^==JI-----rTTT-===3 [===]□ M ÁRCIUS IDUSA 8ó-szor is ránk köszöntött. Halott nagyságok élő emlékéből, régi dicsőségünk édes izéből táplálkozó naivsággal újra büszkeség kokárdáját varrta millió magyar millió ünneplő kebelre. Újra elcsodálkoztunk magunkon, bogy milyen nagyok, milyen dicsők, milyen szabadok voltunk, vagy lehetnénk 1 Vájjon vetettünk-e egy igazi pillantást arra a legnagyobb kérdésre, hogy milyenek vagyunk és milyenek leszünk, ha megmaradunk igazi állapotunkban. Önáltató, álmodozó keblünk helyét egy töredelmes, önvádló, bünvalló alázatos szivvel kellene felcserélni, hogy egyszer már Amerikába szakadt magyarságunk együtt ünnepelhetné a gyűlölettől, viszálytól szabaddá lett, egyedül jövőre hivatott géniuszát! M AGYAR KÉZRE került ismét egyik napilapunk, az Amerikai Magyar Népszava. Az utóbbi néhány ■éven át lengyel tulajdonos kezében volt az s noha a lengyeleket mi nagyon szeretjük testvér-nemzetnek mondani: a magyar lelkeknek mégis csak fájt az, hogy az egyik legnagyobb magyar napilap lengyel kézben van. Ez az “idegen” birtokjog nem volt befolyással a lap magyar jellegére és irányára. Nem is lehetett, mert hiszen ha a lap eltért volna a maga régi, kipróbált magyar irányától: saját sírját ásta volna meg. Tulajdonképen tehát nem a lap politikai, hanem annak csak gazdasági oldala volt az, amit a lap birtokjoga érinthetett. Irányában most sem változik, tehát a birtokjog változás megint csak a gazdasági részét érinti a lapnak. Mégis örvendenünk kell ennek a változásnak. Az idegen tulajdonos, ha nem látta eléggé kifizetőnek a vállalkozást, egyszerűen túladott rajta. A magyar tulajdonos azonban bizonyára áldozatra is kész, hogy a magyar lapot fenntarthassa. Szívesen gratulálunk az uj tulajdonosnak. D IADALMAS KEZDET gyászos bukását, vereségét jelentgették a napilapok. Arról van ugyanis szó, hogy az autó-ipar képviselői egyszerűen általános strike-al fenyegették meg az egész országot, ha a kormány tovább is erőszakolja a “code”-ok szerinti munkaszabályozást. Amit az autó-ipar fennen kijelentett, az mint lappangó tűz, még nagyobb erővel fenyegeti ez országot az egész acél-ipar részéről. A munkásság strike-olni akar, mert semmi sem valósult meg a beígért jobbulásból; a munkaadó szinte elkerülhetetlennek tartja a strikeot, mert amit a kormány rajtuk keresztül tartott megigérhetőnek, szerinte meg sem valósitható. — Valamit ki kellett, hogy felejtsen vagy egyik, vagy másik jövőt jósoló tényező a reménydus számításból. Talán magát ezt a semmivel be nem érő, semmi hatalmat el nem ismerő, Moloch gyomra tőkét, amely rideg magabizásában és kegyetlen önzésében semmi önkéntes áldozatra nem képes többé! D illinger nevű rablógyilkos mesebeli szökéséről, körözéséről naponként hirt hoz az újság. Nagy hanggal elnevezték “Public Enemy No. l”-nak. Több publicitást kapott már talán újságjainkban, mint maga az NRA mozgalom. Vájjon nem igy lett a mesés rablóból egy semmirekellő nemzeti hős? Csodálkozunk azon, hogy gyermekeink legféltettebb, olvasmánya a habzsolva olvasott sok detektiv-regény s legkedvesebb játéka a — “hold up"-olás ? Meggazdagodott csempészeket és milliókat rabló tolvajokat hősökké legjobban Amerika tud avatni!
