Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1934 (35. évfolyam, 1-36. szám)
1934-03-17 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK I.AFJA « ha ez nem történik meg: foganatosítja az egyházmegye az erre vonatkozólag már meghozott s igen szigorú határozatát. A husv'ét előtti hetet ismét evangelizációs hét gyanánt jelölte meg az összes egyházak számára. A Lelkészegyesület által előterjesztett javaslatokat elfogadta. Ezek közül kiemeljük a Szövetkezett Egyházakra vonatkozó javaslatot, amely ilyenformán a Központi Egyházmegye kebelében jutott legelőször hivatalos formában is határozattá. Támogatja a hazai Református Kiállítást s ajánlja azt a gyülekezetek figyelmébe. Balogh István lelkészt a maga részéről megbízta, hogy szorgalmazza ifjúságunknak a jövő évben otthon tartandó C. E. Világkonferencián való résztvéte- lét. Az egyházi sajtó ügyében hozott határozatot a maga teljes szövegében, külön közöljük. Az Arvaház ügyeinek erőteljesebb szolgálatára külön bizottságot szervezett s örömmel vette tudomásul, hogy az Egyházmegye a múlt évben is beváltotta a hozzáfűzött várakozásokat. Az Árvaház ügyeit a jelenlevő Dr. Nánássy Lajos árvaatya ismertette. Jökivánatait fejezte ki az egyházmegye Borsos István lelkésznek 40 'éves szolgálata alkalmából s Melegh Gyula lelkésznek doktori kitüntetésével kapcsolatban. Még a gyűlés elején történt meg a tisztujitás, melynek során elnökké választatott Dienes Barna, e. m. titkár lett Krivulka Károly, aki mellé jegyzőnek Fekete Andrást jelölték ki, pénztárnok Kish Lajos, végrehajtó bizottsági tag B. Tusay Mihály. Az őszi gyűlést Windberen, a jövő évi tavaszi gyűlést Homesteadon fogják megtartani. A gyűlés tagjait az egyház asszonyai látták el rendkívül gazdag és ízletes eledelekkel. Szorgos- kodásukat Balogh István lelkész köszönte meg az utolsó közös étkezés alkalmával. «S1EI0E10E)&Í A REFORMÁTUSOK LAPJA A KÖZPONTI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSÉN. A Központi Egyházmegye tavaszi közgyűlése teljes megértéssel foglalkozott egyházi lapunk ügyével s mindent el akar követni annak érdekében. A lapra vonatkozó határozat teljes szövege igy hangzik: “Egyházmegyei közgyűlésünk sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Board of Home Missions kénytelen volt a Reformátusok Lapja anyagi támogatását megszüntetni. A lap fönntartását első rangú egyházi közérdeknek tartva, határozatilag kimondja, hogy: a. Hálás köszönetét fejezi ki úgy a Reformed, mint a Presbyterian egyház illetékes Boardjával szemben a lap eddigi támogatásáért. b. A lap fönntartása érdekében hivatalosan is elfogadja a szerkesztőség által előterjesztett tervezetet s fölhívja az egyházakat, hogy az abban foglaltaknak a maguk készéről is tegyenek eleget. o. Teljes felelősséggel ‘belép abba a Társaságba, amely a lap tulajdonjogát kezébe veszi s annak anyagi, szellemi és személyi ügyeit intézi. d. A lapbizottságba a maga részéről Katona András homesteadi gondnokot megválasztja s a megválasztott képviselőnek kötelességévé teszi, •hogy a lap ügyét az egyházmegye területén szorgalmazza, az elért eredményeket számon vegye s arról az egyházmegye minden gyűlésén jelentést tegyen. e. A lap anyagi támogatására az egyházmegye részéről $25.00 évi segélyt szavaz^ meg.” Foglalkozott a közgyűlés a lapegyesités kérdésével is, amelyre vonatkozólag a Lelkészegyesület javaslatát magáévá teszi s ebben az irányban a Vezértestületet a maga részéről is megke resi. A Reformátusok Lapjára vonatkozó előbbi határozatát azonban még a lapegyesités esetén is fönntartja, hogy ilyenformán az Egyház ereje valóban egyesítve legyen az Egyesület erejével. EGY KÉTELKEDŐ VÉLEMÉNYE. Az elmúlt héten szétküldtük azt az irathalmazt, amely a REFORMÁTUSOK LAPJA jövendő berendezkedését, illetőleg az erre készített tervezetet ismerteti s arra kéri az egyházakat, hogy tegyék azt magukévá. Megkapta ezt a levelet minden lelkész s a gondnokok is azokban az egyházakban, ahol a gondnok nevét és címét ismerjük. A szétküldés után pár nap múlva már kaptunk is választ. Az első válasz egy aláirt “rendelő lap”, — a második egy jóakaratu, de kételkedő testvérünk véleménye. Méltányolja a munkát, amit a lap érdekében végezünk. A gondot, amelyet tőlünk telhető erővel viselünk. A törekvést, amelyet a jövő érdekében kifejtünk. Levelét azonban igy folytatja: “Nem hiszem, hogy a lelkészek a Reformátusok Lapja ügyét a presbitériumok elé terjesztik. Ha előterjesztik is: nem hiszem, hogy azt a presbitériumok elfogadják. Ha elfogadják is: nem hiszem, hogy az Ígéretet valóra is fogják váltani.” . . . Hát bizony, elég sok sikertelen kísérlet volt már a mi egyházi és világi közéletünkben ahhoz, hogy egy egyetemes jellegű terv keresztülvitelének sikerében kételkedni lehessen. Vagy legalább is: hogy legyenek olyan testvéreink is, akik annak sikerében kételkednek. Mi azonban hinni akaruk az amerikai magyar
