Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-18 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. Rovatvezető: Balogh E. István lelkész. A VASÁRNAPI ISKOLA A HITNEK ÉPÍTŐJE. Irta: Fekete András. Nincsen ut vagy mód, amely által a vasárnapi iskola értékét meglehetne becsülni az egyházzal szemben. így azért, némelyek azt mondják a vasárnapi iskola felől, hogy “az egyház ajtaja.” Mig mások azt állitják, hogy a vasárnapi iskola “az egyház szive.” Többeken pedig azt állitják, hogy a vasárnapi iskola “az egyház pásztora.” A nyáj annak az őrizete alá van elhelyezve. Neveli őket, mig megerősödnek. A jó pásztor nem hanyagolja el a reá bízott nyájat, hanem csendes, viz mellett való zöld legelőn legelteti azt. A vasárnapi iskola mind ez és még ennél is több. Azok a növendékek, akik általa lettek nevelve, tudják, milyen érték az a vallásos életükben. Gyermek korukban a Biblia történetei mennyire érdekelték őket. Ifjúságukban, az Ur szolgálatában való nagyobb dolgok elvégzésére ihlette őket. Felnőtt korukban is milyen nagy helyet foglal el szivükben, amidőn hétről-hétre tanulmányozzák a Szent könyvnek igazságait, így a vasárnapi iskola gondot visel növendékeiről, a bölcsőtől a sírig. * * * A vasárnapi iskola a Krisztushoz vezet. Mint Fiilöp, Jézus tanítványa, úgy a vasárnapi iskola is azt mondja azoknak, akik az alázatos Galileairól tanulni akarnak: “Jöjj és lásd meg.” Azon történetek közül, amelyekről a növendékek tanulnak a vasárnapi iskolában, a Jézus életéről szóló történetek hagyják a legállandóbb benyomást szivükben. Különböző képet alkotnak a tanulók, amelyekről nagy hamar nem feledkeznek meg. Jézus fekszik a jászolban — a napkeleti bölcsek és a pásztorok dicsérve állják körül. Ki nem szereti ezt a képet többször és többször megtekinteni? Tizenkét éves korában a templomban a doktorokkal társalog. Később látjuk, amikor tanitani kezd, mint hirdeti az evangyéliumot a hegyről, csolnakból, a zsinagógákban, útfeleken, privát házakban; mint jár és kél taniványaival; a betegeket gyógyítja, az éhezőket és szomju- hozókat kielégíti; nagy lelkesen fogadják őt Virágvasárnapján és már Nagypénteken halljuk ajkukról a hozsánnák helyett a “Feszítsd meg”-et. Nincs egyetlen egy ember, ki ezeket a képeket egyszer megtekintette, hogy ne csodálkozott volna rajtuk, ki ne érezte volna Jézus szivének nagy szeretetét; kinek elméjében emléket ne hagyott volna; ki ha megtekintette, nem hallotta volna Fiilöp meghívását: jer és lásd meg; ki mikor meglátta, nem mondta volna szivében: “Jézushoz hasonló akarok lenni.” * * * A vasárnapi iskola hűséget teremt a Biblia tanulmányozásában. Akárhányan vannak, akik elhanyagolnák a biblia tanulmányozását, ha a vasárnapi iskola nem juttatná eszükbe. Érintetlenül hagynák a bibliát hétről-hétre. De, amikor felveszik a bibliát és tanulgatják annak igazságait, milyen élő könyvvé válik az az ő életükben. Hétről-hétre érdekesebb, mert újabb igazságokat fedeznek fel. Annak tanulmányozása folytán csakhamar belátják, hagy a biblia alakjai mennyire hasonlók hozzájuk, hogy a korszak változik, de az emberi szív nagyon keveset. Ha van is egy kis különbség, nem olyan nagy, hogy észre vehető volna, és az embert ne érdekelnék azok a történetek. Ha az Isten azokat az embereket fel tudta használni az Ő szolgálatában, bennünket miért ne tudna éppen úgy felhasználni, ha mi azt megengedjük? Soha egy nap el nem múlik, hogy a növendék, ki rendszeresen jár a vasárnapi iskolába, ne hallaná fülébe csengeni a következő szavakat: olvastad-e ma a bibliát? A jövő vasárnapi leckét áttanultad-e ? Nincsen semmi sem, amely úgy felépitené a hivőnek hitét, mint a biblia tanulmányzása. * * * A vasárnapi iskola pontosságra tanit. Hogy a tanítást rendszeresen lehessen végezni, a növendéknek pontos időre kell megjelenni. Erre számit hétről-hétre, mert a kései megjelenés megzavarná a csendességet, tanitást és figyelmet. így a növendék pontosságra igyekszik, hogy meg ne zavarja a tanulás idejét. (Folytatása következik) PRESBITERI KONFERENCIA. A Buffalo-környéki egyházak presbitériumai állandóan komolyan veszik azt az áldásos munkát, amit közös konferenciák keretében fejtenek ki. Ezek a konferenciák nemcsak az egyházak testvériségét ápolják, hanem tartalmilag is igen értékesek. Legutóbb február 5-én az East Buffaloi egyház templomában tartották meg azt. Foglalkoztak az egységes Istentiszteleti sorrend kérdésével T
