Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-02-11 / 6. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA GYERMEK KERT. Rovatvezető: Csontos Béla, lelkész. MIT TNULUNK A VASÁRNAPI ISKOLÁBAN FEBRUÁR 12-ÉN? Gondolkozzál - csak egy kicsit és mondd meg, hogy amikor templomból hazamégy, emlékezel-é arra, amit hallottál? Némelyik gyermek, még talán felnőtt is, nem tudná megmondani. Vagy ha a Vasárnapi Iskolában valamikor érezted, hogy milyen szép és jó keresztyénnek, Jézushoz hasonlónak lenni, és elhatároztad, hogy te is olyan leszel, tudnál-é olyan lenni hétfőn és kedden? Elhatároztad például, hogy ezután mindig segiteni fogol édesanyádnak, vagy édesapádnak a munkájában. Sikerült é megtartani? Lehet, hogy igen, lehet hogy nem. Jézus épen arról beszélt egyszer hallgatóinak, hogy azok, akik hallgatják Isten igéjét, nem mind egyformák. Van- Csontos Béla nak közöttük, akik oda sem figyelnek. Vannak, akik odafigyelnek, de még haza sem érnek, már elfelejtik. Vannak, akik eszükben és szivükben tartják egy darabig, de nem teszik meg azt, amit Isten Igéjében hallottak. És vannak, akik nemcsak hallják Isten beszédét, hanem meg is cselekszik. Olvasd el figyelmesen a Márk evangéliuma 4 részének 1—10 verseit és felelj meg a következő kérdésekre: Hionnan tanított Jézus? (1 v.) Mennyien hallgatták? (1 v.) Mi történt némely maggal? (4 v) Milyen földbe hullottak más magok és mi történt velük? (5 v.) (5 és 6 v.) Mik közé esett némely mag és miért nem termett gyümölcsöt? (7 v.) Mi történt a jó földbe esett magokkal? (8 v.) Olvasd el a 14—20 verseket is, melyekben Jézus megmagyarázza a példázatot. A te lelked milyen föld? Szeretnéd-e, hogy a jó földhöz hasonlítson? Kéred é erre Istent alázatos imádságban? Figyeld meg magadat mindig, milyen föld a te lelked. Aranyige: Abban dicsőittetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek és legyetek nékem tanítványaim. János ev. 15 rész 8 v. A KÉT LACIKA. Lacika tíz éves volt. Egyetlen gyermeke volt szüleinek, akik nem sokat törődtek vele, mert a papa mindig munkába menj a mama pedig látogatóba járt. Lacika gazdag gyermek volt és volt mellette egy nevelonő, (governess) és erre volt bízva. Sok baja volt a nevelőnőnek vele. Egy reggel nem akart felkelni, mikor felkelt, nem akart megmosakodni, nem akart felöltözködni, játszott inkább a párnákkal, befestette magát, piros pontot tett az arcára és orrahegyére és kis bajuszt és szakállt csinált magának fekete festékkel. Mikor iskolába ment, úgy sietett, hogy valami autó akármikor elüthette volna. Délután tanulni kellett neki, de tízszer is abbahagyta. Hol a rádióhoz szaladt, hol az ablakhoz. Néha kiszaladt egy kicsit labdáz-ni, vagy ha tanult, akkor is félszemével kinézegetett az ablakon. így a leckét igen ritkán tudta. Egyszer valami rosszat tett, amiért megbüntették. Bezárták az egyik szobába. Csak az ablakból láthatta, amikor a többi gyermekek fürdőruhában fürdeni mentek. Labdát is vittek magukkal. Majd meghasadt a szive. Elkezdett dalolni, hogy mindenki azt higvje róla, hogy jól érzi magát ott bezárva a szobában. Aztán elaludt. Mikor nagysokára felébredt, érezte hogy nincs -egyedül. Mintha még valaki volna ott a szobában. Pedig nem volt senki ott. Felült az ágyon. Az ággyal szemben volt a tükör, és belenézett. Hát Uramfia, mintha megszólalt volna az a Lacika, aki a tükörben volt: —- Én beszélek innen a tükörből, az igazi Lacika. Mert a rossz Lacika nem az igazi Lacika. Én vagyok a jobbik. Benned két Lacika volt, a jó, meg a rossz. De te inkább engedtél a rossz Lacikának, rosszul viselted magad és én eljöttem ide a tükörbe, hogy egyszer beszéljek veled. Láttam, hogy mindig bosszantod szüléidét, nevelőnődet, akik szeretnek téged. Én szeretnék a te szivedben lakni, ha kikergetnél onnan minden rosszaságot. Meglásd, sokkal jobb volna neked is, meg szüleidnek is. És akkor, mintha Lacika -egy show-bain. lett volna, a tükörben látott valamit. Látta, hogy a nevelőnő reggel felkelti őt, és ő gyorsan kiugrik az ágyból. Szépen megmosakodik, felöltözködik, elmondja mégegyszer a leckéjét, azután kimegy a másik szobába, szépen köszön a szüleinek, megeszi a reggelijét és idejében elindul az iskolába. Nem is kellett tn-eki szaladni, mert volt elég ideje. A leckéjét jól tudta az iskolában. Mikor -hazament az iskolából, játszott egy kicsit, azután jól megtanult mindent. Megint volt ideje egy kicsit játszani és azután lefeküdt. Elgondolta, -hogy milyen jó lesz, ha ő minden-nap igy fog élni. És akkor imádkozni kezdett. — Köszönöm, Istenem, hogy megmondtad nekem, hogy bennem két Lacika van. Egy jó, meg egy rossz és hogy én eddig a rossz Lacikának engedtem. Oh, segíts engem, hogy én- ezután kiűzzem magamból a rossz Lacikát és jó lehessek. És Lacika imádságát meghallgatta az Isten. Attól kezdve jó volt. Jobban tudott mindennek örülni és neki is jobban örült mindenki. “Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményiről.”
