Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-12-16 / 50. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

ni------ir=------ = ii-------u=nnnr=ir^-^i -------in

1 CSENDES ÓRÁK.

□ E

írja: Tóth Mihály lelkész.

ni------ír- ----------ir===ií=innr=ii-^-^iF= iI^=ie

ÉLETÜNK NAGY MESTERE.

Máté 4:23.

ELŐIMA. Édes Atyánk! Hálát adunk néked azért hogy szent Fiadban adtál nékünk nemcsak Főprófútát, hanem Főpapot is, aki egyesitett minket örökre tevé'ed. Lehozta a menyországot a földre, bemutatta előtted bűneinkért a legtökéletesebb áldozatot és összekötő kapcsot létesített az ég és föld között. Meghajtjuk szent Fiad előtt fejünket, mert királyi széken ül ő és uralkodik abban az országban, amelynek polgárai csak jó emberek lehetnek. Áldott Ur Jézus! Jövel és foglald el szivünkben a néked szánt királyi széket és uralkodj ott örökké! Ámen!

TANÍTÁS. A világmegváltó szeretetet egy gyermek 'hozta a földre, aki jászolban született. Születésének története egyszerű, de mégis mindig uj. Az egész világ erről beszél már napokkal a karácsony előtt. És ez természetes is. Hiszen ennek a történetnek a hőse egy király. Nem dicsekedhetik ugyan királyi jelzőkkel. Soha sem lakott királyi palotában. De azért mégis ő a királyok királya. És hozzá még Főpap is, ki az Isteni hozza le az emberhez s egyben oda emeli az embert az Istenhez. Benne találkozik az ég és föld. Ő a legtökéletesebb eszménykép. Ő a legjobb barát. Szereti embertársait. Velők lakozik. Soha sem hagyja cserben azt, aki szükségét 'érzi az ő társaságának, sőt életét adja az ő barátaiért. Ő a legmegbízhatóbb tanácsadó. Szavai az 'élet bölcsességét tükrözik vissza. Megmutatja az embereknek az élet útját és óva inti őket ama veszedelmektől, melyekkel ez utón találkozni fognak. Ő a világ vigasztalója. Soha egyetlen egy bána tos lélek sem távozik el tőle anélkül, hogy benne vigasztalást ne találna. O a világ megváltója. Reményt ad a reménytelennek. Nincs az a bűnös, aki megtisztulás végett hozzá menekül és tőle az újjászületés reménye nélkül távoznék. Megváltó erejének nagy és örök bizonyságai megtalálhatók szerte e világon mindenütt.

És ha már másokat nem tudnánk is, de legalább győzzük meg önmagunkat arról, hogy a Krisztus a mi életünknek nagy Mestere, aki nemes, szent és határozott irányba tereli zűrzavaros és ferde irányba fejlődő életünket.

Egyszer egy országos hirü zenekar hangversenyt adott. A zenekar tagjai már egy fél órával a megnyitás előtt mind helyükön voltak. Elővették hangszereiket lés elkezdték próbálgatni: hangolni. A nagy terem teljesen megtelt fülsértő, idegborzongató hangzavarral. Egyszer csak belép a zenekar mestere. Felemeli karmesteri pálcáját és a nagy zenekar egy pillanat alatt elkezdi játszani nyitányát egy fenséges 'és elragadó zenedarabnak. A fülsértő hangzavarnak helyét bájos melódia és mennyei összhang foglalja el s a nagy közönség lélekzetfojtva hallgatja.

Épp így volt ez akkor, mikor az élet nagy Mestere először megjelent. Jövetele előtt tele volt a világ fülsértő hangzavarral, elégedetlen • séggel és durva önzéssel. Vér, szenny ’és erkölcstelenség boritotta a földet. De mikor a nagy Mester megjelent, a változás minden vonalon érezhetővé lett. Ember és ember, osztály és osztálv között Jézus lett a szent harmónia, a nagy megértés örök tényezője.

Jézus azonban nemcsak harmóniát teremtett, nemcsak egyesítette a különböző osztályokat; nemcsak szeretetet 'ébresztett bennök bizonyos erények és tulajdonságok iránt, hanem ezt az egységet még tovább fokozta az által, hogy tűzött elébük egy nagy és közös célt: munkálni az ő országának a javát. Az emberek csak akkor kezdtek valóban nemes és szent célokért 'élni, mikor a Mester megjelent. Miként a zenekar tagjai szükségét érezték a karmesternek és csak mi után megjelent, változott át a fel-feltörő, összefüggéstelen hangzavar fenséges harmóniává: épp igy az egész emberiségnek szüksége volt a Krisztusra, hogy életének nemes célt és szent iránjt szabjon. Az ember küzdhet kincsért, hatalomért *és hírnévért. Mind szép és jó dolgok ezek. De amikor valóban a Krisztus irányítja az ember életlét: mindezek többé ki nem elégíthetik az ő lelkét.

Joggal nevezhetjük hát Jézust az élet nagy Mesterének. Es aki becsületes részt akar venni az emberi blodogság megteremtésének összhang zatos játékában, aki nemcsak a saját, de az egész emberiség megváltását is szivén viseli, aki életét a léhető legmagasabb cél munkálására akarja szentelni az nyissa meg szivét a nagy Mester előtt, bocsássa be oda, adjon néki szállást és minden fenntartás nélkül rendelje alá magát az ő isteni vezetésének. így lesz ő a mi életünknek nagy és igazi Mestere. Ámen!

UTÓIMA. Áldott Ur Jézus! Szent megilletődéssel valljuk be előtted, hogy mi mindig éreztük, hogy te vagy a mi nagy vigasztalónk, te vagy a mi eszményképünk, te vagy a mi legjobb barátunk, legmegbizhatóbb tanácsadónk s mindenek felett te vagy a mi Megváltónk. Sokszor méltatlanoknak bizonyultunk erre a nagy sreretetre. De most már meghajtjuk magunkat előtted és é’etünk nagy Mesterének neve ünk. Rád bizzuk magunkat. Irányítsd, vezesd életünket. Vezesd ama jobb haza felé. És amikor majd otthon leszünk: tedd föl fejünkre a dicsőség ama gyémánt koronáját, melyet a tieid számára készitettél. Ámen!