Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-12-09 / 49. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 A LELKIPÁSZTOR. Részletek Bernáth Árpád akroni lelkész beiktatásán elmondott beszédből. “A lelkipásztornak elsősorban nem a hívekkel való viszonyt kell ápolni, Ihanem az Istennel való viszonyt. Csák az a lelkész tud igazán és helyesen bánni a népével, aki előbb önmagában ápolja az Istennel való viszonyt. Amely lelkész ezt cse- lekszi, az úgy fog tekinteni a népre, mint ahogy Isten tekint, olyan drágának és értékesnek fogja tartani a legegyszerűbb lelket is, amilyennek Isten tartja.” “Az Istennel állandó összeköttetésben élő lelki- pásztor a népnél csak annyival fogja többnek érezni magát, amennyiben az Isteni akaratnak a 'közvetítője, de egyszersmind épen olyannak fogja magát látni, mint akármelyik hive, mert ő is csák egy a sok bűnös közül, aki rászorul Isten megváltó szere te téré és a Jézus keresztjére. Az ilyen lelkipásztorból érezni fogja a gyülekezet, hogy csakugyan az Isten embere. Meg fog látszani rajta mint Mózesen, amikor ragyogott és fénylett az orcája a szent sátorból kijövetkor, ahol az Istennel társalgóit, hogy együtt szokott lenni Istenével. Az ilyen lelkipásztor hozzáteheti az Igéhez, hogy “igy szólt az Ur”, mert azt fogja prédikálni, amit az Isten sugall neki, és nem azt, amire a világ, vagy emberek inditják.” "Egy gyülekezet lelki élete lés egész jövője sokkal jobban függ attól a munkától, amit akkor végez a lelkész, amikor senki nem látja, mint attól, amit akkor végez, amikor mindenki látja. Ne féltsétek a gyülekezetét, ha a pásztor órákig ki sem mozdul a parókiáról, ha azt az időt, vagy annak jó részét Istennel való csendes társalko- dásban, az Ige tanulmányozásában, és az Igehirdetésre való előkészületben tölti el. Mert neki mégis csak az a legszentebb feladata, hogy Istennek a néphez szóló üzenetét tolmácsolja, és nem tud mit tolmácsolni, ha ő maga előbb nem hallgatja az Istent. Hogyan beszéljen nektek Istenről a lekipásztor, ha ő maga nem hagyja, hogy előbb neki beszéljen Isten magáról. Neki kell előbb megtapasztalni az Isten nagy szeretetét és elmélkedni felőle, hogy azután nektek beszélhessen róla. Neki kell előbb tusa'kodni az Istennel, aki gyűlöli a bűnt, és neki a pásztornak kell előbb irtogatni a saját leikéből a bűnt, hogy az Ige erejével irtogatni tudja a Lélek a ti életetekből. Néki kell előbb kapni Istentől, hogy adni tudjon nektek.” “Ha egy gyülekezet megkívánja a lelkésztől, hogy ő fizesse ki a bilieket, vagy ő hozza ki az adóivet, vagy ő menjen a nyomdába a bankett- jegyeket megcsináltatni, tulajdonképpen elveszi tőle azt az időt, amit elmélkedésre, Istennel való társalkodásra,' az Ige tanulmányozásra és általában a lélek művelésére fordíthatna.” “Az igehirdető semmivel sem bizonyíthatja jobban, hogy igaz az Ige, amit beszél, mint azzal, hogy cselekszi is azt.” “Hogy milyen egy lelkipásztor, azt főként nem az dönti el, hogy hogyan prédikál, hanem az, hogy hogyan él. Az angyaloknak nyelvén elmondott prédikációt tönkre lehet tenni azzal, ha a lelki- pásztor kint az életben nem az, aminek lennie kell, 'és a pásztori munkában, a gyülekezeti életben öt doktorátus nem ér annyit, mint egy szik- rányi abból a jellemből, amit az Ur Jézus hordozott magában.” Csontos Béla. KELETI EGYHÁZMEGYÉNK Lelki Bizottságának a körlevelét olvastuk, amit a kebelbeli lelkészekhez küldött szét Hálaadás Napján. A biblikus hangú és hivő öntudattal megirt körlevél lelki mélyülést szolgáló, hit építő, lelki-gyakorlatra hívogatja, buzditja az egyházmegye kérése alapján a lelkésztársakat. \ négy félnapra tervezett lelkészi áhitatok dec. 10- én kezdődnek a passaici (N. J.) gyülekezetünk templomában. Szeretnénk az egész körlevelet leközölni az áhitatok részletes programmjával, hogy ez által teljes valójában visszatükrözhessük azt a komoly, öntudatos, evangéliumi meggyőződést, amellyel éhhez az önvizsgálathoz és önépítéshez készülnék keleti lelkésztársaink, ez azonban nem áll szabadságunkban. E helyett azonban az együtt munkálkodók testvéri érzésével köszöntjük a keleti egyházmegye lelkészeinek nemes határozatát s Isten megszentelő áldását kérjük lelki elmélyülésükre. Jelszavuk, amelynek jegyében erre az áhitat csoportra gyülekeznek, mindnyájunknak egyformán szól: “Orvos, gyógyítsd meg magadat!” Nekünk a sokat fáradozó, sokszor megfáradt, szolgálatra kész és szolgálatban megtört, mindent megértő s sokaktól félreértett, Isten ügyiéért futó s még többször megüldözött tanítványoknak van elsősorban szükségünk arra, hogy az Élet Vizéből minél mélyebbről merítsünk. Mennyi keserűség válna édessé, mennyi gyötrelem simulna áldássá és mennyi egymásbántás válna szelíd testvéri érzéssé, ha egy-egy ilyen imádságos, alázatos alkalommal kéz a kézbe, szív a szívhez találna Főpásztorunk előtt. Áldott példát mutattatok keletiek, Isten segítsen mindnyájunkat, másutt is, hasonló találkozásokra ! Akronban, ugyancsak Hálaadás Napján, találkozott néhány lelkész egymással s egy lélekkel
