Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-12-09 / 49. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

5

Ell==jir=_ ii—==it=3nn[=ir=^-ir= ......ir==in

1 CSENDES ÓRÁK. 1

Q □

írja: Tóth Mihály lelkész.

nr==^ir= ■ - r-ir==iP=inrar=ir===ir ^F=^-jn

A NAGY MESTER.

Máté 4:23.

ELŐIMA. Jóságos Isten! Megnyitjuk ajkunkat, hogy véled társalogjunk és neked buzgó imát rebegjünk. Hallgasd meg könyörgésünket és szent lelked ereje által légy ez órában velünk. Miként háláljuk meg, hogy adtál né- künk szent fiadban prófétát? Hálánk kifejezésére szavakat nem találunk. Óh csak akkor érezzük igazán, hogy minő kincse ö a mi lelkűnknek, midőn látjuk, hogy eljövetele előtt sötét homály fedte az ember értelmét s mi tudományt és bölcsességet nyertünk tőle. Óh tégy bennünket az ő igaz követőivé, hogy benne elnyerhessük az örök üdvösséget s szent országodban örök lakozást találhassunk. Ámen!

TANÍTÁS. Egy francia emberről szól ez a történet. Úgy 'hívták, hogy Lapaux. Ez a Lapaux sokat tanult és sokat gondolkozott. Végre azt hitte, hogy felfedezte az egyedül idvezitő igaz vallást. Adott néki nevet is és elkezdte vallását terjeszteni. Nagy reményeket fűzött hozzá, de csak nem tudott véle boldogulni. Az emberek sehogy sem akarták magukévá tenni, ami fölött bizony nagy mértékben el is keseredett. Élt abban az időiben, Franciaországban, egy nagynevű államférfim A neve Talleyrand. Egy napon keserű csalódással panaszkodott ez az uj próféta ennek a nagyhírű államférfiunak arról, hogy micsoda nehézségekkel találkozik ö uj vallásának terjesztése terén. “Nem is csoda,” — felelt a nagy férfiú. “Egy uj vallás terjesztése mindig nehézségekkel jár. Engedd meg azonban, hogy egy jó tanácsot adjak, amit ha szó szerint betartasz, bizonyára némi sikereket fogsz elérni nemes törekvésed terén.” “Mi az? Mi az a jó tanács? Hadd hallom!” — felelt a panaszkodó próféta mohó érdeklődéssel. “Az egész dolog egyszerű,” — felelt Talleyrand. “Menj és feszittesd magad keresztfára. Azután temettesd el magad valami sziklasirba és támadj fel harmadnapra. Akkor aztán jelenj meg követőid előtt és cselekedj csudákat : űzz ördögöket, gyógyíts mindenféle betegségeket és támaszd fel a halottakat és akkor, de csak akkor, célodat biztosan eléred.” Es Lapaux elértette a célzást. Egy szó nem sok, any- nyit sem mondott. Hanem leverve, csüggedten távozott s azóta hírét se hallották.

Ám napjainkban igen sok ilyen uj próféta tűnik fel a láthatáron. Elhitetik a néppel, hogy ők sókat tanultak, sokat gondolkoztak. Gondolataikat leszűrték és felfedezték, hogy az emberiségnek uj vallásra van szüksége. És alapítanak uj

vallást. Még nevet is adnak néki. Elnevezik szo- ciálizmusna’k, bolsevizmusnak, kommunizmusnak, vagy russzelizmusnak, meg a jó ég tudná, hogy micsoda izmusnak és be akarják bizonyítani, hogy az az igazi boldogító vallás. De amikor arról van szó, hogy meggyőződésükért keresztfára feszit- tessék magukat, akkor aztán gyáván megfutamodnak.

És ez a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak is, hogy a mi vallásunk megdönthetetlen alapokon nyugszik. Óh az a Talleyrand valóban bölcs embernek bizonyult, amikor azt a tanácsot adta vallásalapitó kortársának, hogy utánozza a Krisztust. Tudta ő, hogy ezt nem fogja megtenni. Ehhez nem ember, de Istenember kell. Ez az Istenember a saját életének feláldozásával bizonyította be, hogy az ő vallása valóban Istentől jő és csak egyedül ő érdemes arra, hogy benne bizzunk.

Nem kell nékünk uj vallás, akármilyen boldogító “izmus”-na'k nevezzék is! Nem kell nékünk uj próféta sem! Van nekünk vallásunk és van nekünk Prófétánk, Főpapunk és Királyunk is, aki nem más, mint az Ur Jézus.

Örüljünk hát és örvendezzünk! Különösen a ránk következő napokban van bőséges okunk az örvendezésre. Közeledik a nagy nap, amikor újra beköszönt hozzánk megbocsátó szeretetének kimeríthetetlen gazdagságával és az ő békességének mennyei édességével, melyre ma oly nagy szüksége van ennek a hányt-vetett világnak. Örüljünk hát és örvendezzünk, mert az ő jövetele szeretetet és megbocsátást jelent: Isten sze- retetét az ő gyermekével, Isten bocsánatát az ő tékozló fiával, az emberrel szemben.

Óh az a szeretet, melynek fogadására e napokban készülünk, meg fgja változtatni a világot. Nehéz lesz a feladata. Nagy akadályokkal kell majd megküzdenie, imig magát érezhetővé teszi, de szünet nélkül fog munkálkodni. A keresztyén ember otthonát az öröm tanyájává teszi. A keresztyén egyházi életet áthatja éltető melegével. A keresztyén államot alkalmassá teszi boldog otthon alapítására. A keresztyén társadalmat kedvessé varázsolja. A keresztyén világot megteremti. Ez még nincs meg. De meg lesz, mert meg fogja teremteni. Ezért nevezzük mi őt Nagy Mesternek. Ámen!

UTÓIMA. Ur Jézus, Istennek szent Fia! Ihletett kebellel kulcsoljuk kezeinket ismételten imára, hogy buzgó hálaadással áldjuk szentséges nevedet. Örök bizonytalanság, örök kétely lebegett szüntelen felettünk, de megjelenésed eloszlatta mindezt. Most már tudjuk, hogy az Atya ígéretét betöltötted. Eljöttél, hogy életeddel utat mutass nekünk az örök életre s haláloddal eltöröljed minden bűneinket. Fogadd érte örök hálánkat s amikor ismét megjelensz e világon, fogadj szivünkben magadnak örök lakozást. Ámen! ,>•