Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-12-02 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Bi------it— n-=ir=innr=ii--------ir= n=in 1 CSENDES ÓRÁK. 0 0 írja: Tóth Mihály lelkész. nr=—n— ■ -iP==ir=innr=ii------ii= -------ir==in A KRISZTUSBAN GYŐZÜNK. Róm. 8:37. ELŐIMA. Imára kulcsoljuk kezeinket s alázattal borulunk eló'dbe, idvességnek Istene, hogy véled társalogva erőt és bátorságot gyüjtsiink a bűn tölöft való győzelemre. Szomorúan ismerjük be, hogy halhatatlan életünket alkalmatlanná tettük az életre, mert engedtünk a bűn lenyűgöző hatalmának. Testben éltünk és test szerint jártunk, holott lélekben kellett volna élnünk és lélek szerint járnunk. Bocsásd meg bűneinket, irgalmas Isten és szülj bennünket újjá! És amikor harcolunk a testiség ellen: legyen e harcban a te lelked a mi vezérünk. Ámen! TANÍTÁS. A keresztyén vallásnak sok az ellensége. Döngetik is kapuit 'kíméletlenül. Legerősebb védbástyái azonban azok a szilárd jellemek, akiket a bűn fertőjéből uj életre emelt. Ilyen volt az az ember is, aki egyszer egy réztáblára rávéset- te nevét lés egy évszámot s azután kiszögezte ajtajára. Mikor kérdezték tőle, mit jelent ez az évszám? így felelt: “Ez az én születésnapom.’' Persze csudálkoztak, mert az évszám alig nyúlt vissza pár évre, mig ő maga lehetett vagy ötven éves. Sietett is a magyarázattal: “Az az én születésnapom, mert akkor születtem újjá. Fölvéset- tem ezt a napot arra a kis táblára és kiszögeztem ajtómra, mert azt akarom, 'hogy aki hajlékomba belép, ne emlékezzék arra, aki azelőtt voltam. Attól a végtelen jóságu Istentől már bizonyságot is nyertem arra nézve, hogy csak attól a naptól kezdve fog rám emlékezni és elfelejti és megbocsátja minden bűnömet.” És ha láttátok volna boldogságtól sugárzó arcát, meggyőződtetek volna ennek az embernek teljes és tökéletes megtéréséről és arról a fenséges diadalról, melyet az Ur Jézus Krisztus által romlott múltja felett aratott. Ez az ember nemcsak diadalt aratott, hanem a nemes harcból uj szívvel és uj lélekkel kelt ki s újjászületésében végtelen boldogságot talált. Ilyen újjászületésen nekünk is át kell esni. Mert nézzétek csak: a Sátán itt ólálkodik szivünkben és meg akar győzni. De nekünk vigyázni kell, hogy hatalmába ne kerüljünk. Az engedetlenség, a gyülölség, a telhetetlenség, az erkölcstelenség: mind olyan dolgok, melyek könnyen hatalmukba ‘kerítenek, ha nem vigyázunk. Az alapige szerint diadalmaskodunk mindezek fölött az által, aki szeretett minket. Ne tévesszük ezt szem elől! Krisztust nem hagyhatjuk ki életünkből. A pogány római császár jelt lát az égen, a kereszt jelét, eme felírással: “E jelben győzesz!” És e jegyben győzött ellenségein is, önmagán is. Keresztyén lett nemzetével egyben. A Krisztus minden katonája előtt ott ragyog e jelkép s rajta ott áll a felírás: “E jegyben győzesz!” Csak az a baj, hogy harcunkból mi igen sokszor ki akarjuk zárni azt, aki minket szeretett s az eredmény: kétségbeesés. Egy jó öreg lelkipásztor lelép vasárnap a szószékről s igen fáradtnak érzi magát. Ekkor ötlött először eszébe, hogy öregszik. Megdöbbent, végtelenül elszomorodott s csaknem kétségbe esett. Hogyne? Hiszen most gondolt először tehetetlen öregségének napjaira. De ez csak egy pillanatig tartott. Azután bizalomteljes mosoly suhant végig arcán. Eszébe jutottak az irás szavai: “Elég neked az én kegyelmem.” És elég volt. Krisztusba vetett hite legyőzte kétségbeesését. Ne essünk tehát mi sem kétsiégbe! Csak legyen a mi hitünk nagy és erős. Kevés hittel felemelhetjük lelkünket a menyországba. Nagy és erős hittel azonban magát a menyországot hozhatjuk le a földre. Óh mily sok időt pazarlunk mi el ideges rettegésben a jövőt illetőleg! A jelen boldogsága mellett szinte észrevétlenül siklunk el s csupán csak azért, mert nincs elég hitünk abban, aki táplálja az ég madarait s szállást ad a mezők vadjainak A véres harcmezőn megszólítja haldokló bajtársát az egyik katona: “Lehetek-e valamiben segítségedre ? Szólj: megteszem! Talán egy korty viz?” “Köszönöm — szól a haldokló. Nincs rá szükségem. De egy szívességet mégis tehetsz. Itt a Bibliám. Olvasd el János evangyéliomának tizennegyedik részéből azt a verset, mely igy kezdődik: “Bíékességet hagyok nektek.” És a kemény katona felnyitotta a Bibliát és olvasta: “Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szivetek, se ne féljen!” “Elég — felelt a haldokló. Én bírom ezt a békességet. Most már hagyj magamra» Nyugodtan és békességgel megyek az én Uramhoz és Megváltómhoz.” Hát legyen bár a mi utunk meredek, rögös és tövissel behintett: csak maradjunk meg a Krisztusban s benne és általa diadalt aratunk mindenek felett. Ámen! UTÓIMA. Megújult szívvel és erős lélekkel nyitjuk meg ajkunkat még egyszer imára, szeretetnek Istene! Mert szent igéd hallgatásából biztatást nyertünk és haldokló reménységünk újra megelevenedett. Neveld bennünk, irgalmas Isten, azt a hitet, mely fölibe emelhet bennünket az élet bajainak; erőt, bátorságot ad a bűnnel való küzdelemre és megtart bennünket Megváltónk szeretetében 1 Szent Lelked ereje legyen e harcban mindenkor mive- lünk! Ámen 1
