Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-10-07 / 40. szám
1 14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA deket. A keresztezés a háznál történt. Kereszt- szülei Hadar Benjámin és neje voltak. — Délután iskolánkban társas-összejövetelt tartottak iíjainik a most már rendeszeresen megkezdett ifjúsági gyűlések ünnepélyes megnyitásaként. — Okt. 8- án 'hazafias gyászistentiszteletet tartunk s este Nőegyletünk rendezéséiben programmos megnyitó vacsora lesz, amelyre mindenkit szeretettel hívunk. Duquesne, Pa. Nőegyletürik szept. 28-án tartott gyűlésén két tisztviselőt választott még. Bizottsági tagak lettek R. Szabó Istvánná :é's Eötvös Gyulámé. — Szept. 30-án tartotta pragram- mos megnyitó ünnepélyét a Nőegylet a templom alatti iskolában, amelyen egyháztagjaink nagyon szép számmal vettek részt. Ünnepi szónok ez alkalommal Dienes Barna homesteadi lelkész volt. — Okt. 1-én tett hivatalos fogadalmat Nőegyletünk négy tisztviselője, akiknek nevét elmúlt lapszámunkban már közöltük. Asszonyaink buzgó megmozdulására Isten áldását kérjük. Donora és Monongahela-.i egyházainkban a legközelebbi rendes istentisztelet okt. 8-án délután a szokott órákban és helyen lesz. Híveinket kérjük, hogy mint mindenkor, úgy most is buzgón látogassák Isten szent házát. Pocahontas, Va. Híveink legtöbbje tagjaaVer- hovay S. Egylet helyi osztályának, amelynek 30 éves jubileumát szept. 24-én ünnepelte az osztály. A nagy lés díszes jubileumi ünnepség hálaadó istentisztelettel kezdődött a templomban, ahol az igét Balogh E. István mckeesporti lelkész hirdette. Az istentiszteletet gazdag 'bankett követte, amelyen a Verhovay főelnöke és főszámvevője üdvözölte a Központ nevében az ünneplő osztályt. Egyetlen tag él Pocáhontason a régi alapítók közül, Boróczy testvérünk, akit a főelnölk díszes emlék-plakettel tüntetett ki. Hi- veinlk igaz vendég szeretete mindenkor emlékezetes lesz érdemes vendégeink számára. — Lapunk uj képviselője lett Ifj. Dobos András. Kérjük, hogy olvasóink segítsék az uj képviselőnket eredményes munkájában. New Brunswick, N. J. (Somerset u.) Szept. 24- én volt 8 éves évfordulója, hogy Kosa András lelkész a gyülekezet pásztora. Ennek emlékezetét vitte a lelkész és gyülekezet hálaadó fohászban Isten elé az alkalmi istentiszteleten. További hűséges szolgálatára mi is kérjük az egek Urának bőséges áldását. — Tekintettel az ünnepélyes istentiszteletre, a vas. isk. minden tagja részt vett a felnőtték istentiszteletén is. — Az egyház legfontosabb kötelezettségeinek az alapjára, (kamat, adó) ugyancsák 24-én gazdag programmu ünnepélyt rendezett e nap estéjén a gyülekezet. ■ ■ ■if=ir=rinnr=ir-^-ii= n— 1 M1NYABÁ’ ELRENDEZI A KÁNONIKÁT. 1 □ □ Irta: Donáth László. ni-------ir=r S if=ii=innr=ir==ii— 1 - —ir==in (Harmadik folytatás.) II. Mikor a szénacsinálás ideje eljött, Minyabá’ váltig magyarázta a papnak, hogy a szénát is legjobb lesz felibe csinálni, de a pap makacsko- dott, hogy jó lesz a harmadán is. Minyabá’ eleget mondta, hogy amelyik állat a földet szántja, trágyázza, megérdemli azt a kis szénát, ne huzza hát el a tiszteletes ur; de a pap néhéz fejű ember volt, kötötte magát a kimondott szóhoz: két rész az övé, egy a Minyabá’-é, ez a szokás a faluban, a vén Sipos is így adja, attól pedig mindenki tanulhat. — Tiszteletes ur, megistálom, — simított Minyabá’ — hát nem úgy egyeztünk, hogy minden felibe ?! . . . — Csalk amit szántani kell Minyabá’! — Inkább a rétet is felszántom jövendőben. — Akor az is lehet felibe, ha úgy egyezünk. — Nem lesz mivel kiteleljem a drága lovaimat, tiszteletes ur. — Sajnálom Minyabá’, de nem kacagtathatom magam a faluval, hogy olyan rétet adjak felibe, amit más negyedibe is kivenne. — Negyedibé ? — Olyan bolond nem akad a faluban. — Sánta Péter is úgy kéri. — Sánta Peti? — No mondhatom, jóval kezd a tiszteletes ur is! Könnyű neki, mert úgy szokott, hogy a negyedik fiókot jól megtapostatja, több van abban, mint a más háromban együttvéve. — Honnan tudja, hogy melyik marad neki? — Megvan a módja mindennek tiszteletes ur . . . Hanem annyit mondok, jobb 'ha nékem adja felibe, mint másnak akár negyedibe is, mert ahol lén vagyok . . . ott más nem lophat — gondolta befelén! — Harmadába adom Minyabá’, kár a szót is tovább vesztegetni. — Egyebet mondok tiszteletes ur, — szavammal ne sértsen — legyen a hét felibe s iVIacska- likjábján a törökbuza harmadába. A két föld egyforma, a tiszteletes urnák inkább gabona kell, nekem meg széna, igy a kecske is jóllakik s a káposzta is megmarad. — Erről lehet beszélni, Minyabá’ . . . (Folytatása következik.)
