Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-10-07 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 DR. SCHAEFFER KÖSZÖNETÉ. Megemlékeztünk már arról, hogy a chicagói C. E. nagy gyűlés köszöneté és elismerése mellett $50.00 szavazott meg a Reformátusok Lapja javára azolkiért a szoigálatoödért, amiket a lap az ifjúsági munkának nyújtott és nyújt állandóan. Ezt az anyagi támogatást Dr. Schaeffer a Boda Gyula elnökhöz intézett következő levélben köszönte meg: My dear Mr. Boda: — This is to acknowledge with many thanks and much appreciation, the money order for $50.00 received from the Hungarian Christian Endeavor Union of America, to be applied to the Reformátusok Lapja. Kindly thank the Union for this very generous and thoughtful gift. I can assure you that we can make very good use of the same. I regret that I could not attend the conference recently held in Chicago but I trust on some other occasion I may be able to be present and express my appreciation on person. Enclosed you will find the official receipt for your contribution. Sincerely yours, Charles E. Schaeffer General Secretary. «^QQEiniEI&O EGY FÁJÓ ÜGY LEZÁRÁSA. Az alulírott napon a clevelandi west sidei református egyház iskolájában számos lelkész és egyíház'tag által tartott értekezleten megállapítást nyert az, hogy a Reformátusok Lapjában és a Református Újságban az Egyesület hivatalos lapja szerkesztőségiére vonatkozólag irt cikkekben félreértésekre alkalmat adó kifejezések voltak. Ezek a kifejezések eredményezték, hogy úgy a Reformátusok Lapjának szerkesztője, mint az Egyesület elnöke olyan következtetésekre jutottak, melyek mélyen sajnálatosak református közéletünk szempontjából is. Ezt belátva a nevezették a következő közös nyilatkozatot hozzák olvasóink és tagságunk tudomására : “Alulírottak kölcsönösen megállapítjuk, hogy a cikkeinkben használt kifejezések félreértésekre adtak alkalmat és ennek következtében indokolatlanul megsértettük egymást, ami fölött igaz lélekkel kifejezzük sajnálkozásunkat, annyival is inkább, mert a történtek egyáltalában nem változtatták meg egymás iránti nagyrabecsülésünket.” Cleveland, O., 1933 szeptember 4. Újlaki Ferenc Melegh Gyula Az értékezlet megbízásából közli Vasváry Ödön. AZ NRA MOZGALOM ÉS AZ EGYHÁZ. Irta: Urbán József lelkész. (Folytatás és vége.) Hogy kötelességével mindenki könnyebben' tisztába jöhessen, a fairfieldi egyház presbitériuma egy tervezetet is dolgozott ki. Lényege az, hogy mit vár az Egyház híveitől vallásos gyakorlat, adakozás és a testületekben való munkálkodás terén. Senki a más részére idvességet nem szerezhet, következésképen minden felnőtt férfitől és nőtől, — tehát az ifjaktól is — elvárja, hogy individuális egyháztagok legyenek. Ez már régen gyakorlatban van az egyháznál, de az NRA jelvény felirata ennek jelentőségét még inkább kidomborítja. Hogy templomlátogatás és az Urasztalához j árulás tekintetébeen mi a legkevesebb, amit egy egyháztagtól el lehet várni s hogy mekkora legyen egy egyháztag évi adományának minimális összege, arra nézve feleletet ad az Alapszabályzat. A Biblia szerint azonban ha mindazt megcselekedtük is, ami kötelességünk, csak haszontalan szolgák vagyunk (Luk. 17, 10.) Azért különösen a mostanihoz hasonló rendkívüli időkben minden jó reformátusnak éreznie kell, hogy kötelességén felül Í9 kell jót cselekednie. Hányszor és mennyit adakozzon hát egy egyháztag évenkint? Annyiszor, ahányszor hálát érez szivében a minden áldást osztogató Isten iránt és annyit, amennyit az előirt összegen felül szive sugallatára adhat. Ezt meg is teszi minden lelki- ismeretes egyháztag. Akik a kettős boríték-rendszer szerint adakoznak, a külön adományokra mellékelt borítékokat használják fel, mások pedig más cimen adakoznak. Az NRA mozgalommal kapcsolatban azonban — nem kényszerités, hanem tájékoztatás végett — irányelvül állította fel a presbitérium, hogy aki e mozgalom hatására visszanyerte munkáját, munkabérének első zsengéje ci- mén tegyen megajánlást Isten dicsőségére. (Magától érthetődik, hogy aki nem volt munkanélküli, attól még inkább elvárhatja az Egyház, hogy megajánlást tegyen, ha eddig a köteles részen felül nem adakozott). Az adakozás mértékének megállapításánál aztán segítségünkre jön a Biblia és az Egyháztörténelem. Már Mózes figyelmezteti népét: “A te megért gabonádnak és borodnak első zsengéjét ne halogasd megadni (II. Móz. 22, 29.)”, a Példabeszédek könyvének irója pedig igy szól: “Tiszteljed az Urat a te egész jövedelmednek első zsengéjéből (P. III. 9, 10.) “Ezt a bibliai parancsot betartották az idők folyamán a keresztyének is, mikor “dézsmát” adtak, mikor “tizedet” fizettek; sok amerikai egyháznál még ma is gyakorlatban van az adakozásnak ez a formája. Már e sorok irója is tanúja volt, mikor egyik amerikai temp-
