Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-30 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 formed Church Generäl Synodja f delnőkévé választotta. Most a Home Missions Councilnak, ennek a felekezetközi missiói testületnek az elnöke. Minden magyar munkának őszinte, fáradhatatlan segítője, barátja. Dr. William P. Shriver, a Presbyterian National Mission Board egyik főembere, magyar egyházainknak legjobb ismerője es szószólója. Hogy Presbyteriánus magyar konferenciáink eddig sikeresen megtartattak, neki tulajdoníthatjuk. Még a legnehezebb időkben is előteremtette azt az anyagi segítséget, amivel [megkönnyítette a költségek viselését. Dr. Henry Sloan Coffin, az amerikai protestáns egyházi 'élet egyik legkimagaslóbb vezérembere, a hires Union Theological Seminary igazgatója, aki, mert a konferenciára eljön és ott beszédet tart, bebizonyította, hogy értékeli a magyarok törekvéseit 'és még közelebbről meg akar ismerkedni velünk. Rev. Kenneth D. Miller, régebben is, mint most, a legnagyobb készséggel veszi !ki részét a magyar konferencia sikeressé tételéből. A konferenciát előkészítő bizottság ismételten megemlékezett a lelkészek lehüségesebb munkatársairól, a pápuákról. Ők is hivatalosak. Hisz- szü'k, hogy eljönnek. Az eddigi konferenciák sikeréhez az ő megjelenésük minden alkalommal hozzájárult. Hogy teljes sikerű legyen a konferencia, szükséges, hogy a meghívottak mind eljöjjenek, hogy imádságos lélekkel, munkakészséggel, testvéries szeretettel jöjjenek el. A konferencia sikere egyházaink előmenetelét fogja szolgálni. S ki ne hozná meg áldozatát egyházáért? Laky Zsigmond. D1=R=:'.-. IL^=Jl=lBBl=ir=^— IP ir=in 0 0 I MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. 0 0 3L===J[=1BEI[=]r=^H----- ir==r|p1 “MIBEN LETTÉL JOBBÁ?” Északamerika egyik legnagyobb fia Franklin Benjamin csodálatraméltó igyekezettel és példát- adó komolysággal küzdött legkisebb hibái ellen is, egész életén keresztül. “Úgy óhajtottam élni, — írja magáról, — hogy soha semmi hibát ne kövessek el. Feltettem magamban, hogy küzdeni fogok minden gyarlóságom ellen.” Táblázatot készített magának, és azon tizenhárom pontban foglalta össze azokat az erényeket, amelyekre nézve minden este ellenőrizte magát. Ezek voltak a táblázat pontjai. Mértékletesség. Hallgatagság. Rend. Határozottság. Találékonyság. Szorgalom, őszinteség. Igazságosság. Önmérséklet. Tisztaság. Lelki nyugalom. Szemérmetes- ség. Alázatosság. Kérlelhetetlenül szigorú volt önmagához és minden este keresztekkel jelölte meg a táblázaton, ha valamelyik pont ellen vétett. “Elképedve láttam, — irja önvallomásában, hogy sokkal több hibám van, mint gondoltam. . . Sokszor estem kisértésbe, hogy abbahagyjam a dolgot... Mégis folytattam ezt a gyakorlatot. És ha nem is jutottam el soha a teljes tökéletességre, amely után oly lelkesedéssel törekedtem, hanem nagyon is messze maradtam tőle, mégis törekvésemmel mindenképen jobb és boldogabb ember lettem, mint egyébként, enélkül lettem volna”! Ki ne szeretne jobb és boldogabb emberré lem ni? Szigorú önvizsgálatok, kemény önnevelés és acélos önfegyelmezés nélkül azonban soha senki sem tudta ezt még elérni. Jól tudták ezt már a pogány bölceek is: Seneca ezt irja magáról: “Szokásom, hogy mindennap megvizsgálom magamat. Mikor este kioltjuk a világosságot, gondolatban átfutom a napot. Minden szavamat és tettemet mérlegre állítom. Sextius igy szólt esténként önmagához: “Mily gyöngéidet gyógyítottad meg ma? Mily. hibákat győztél le? Miben lettél jobbá? Ha igazán mélyen és őszintén befelé tekintünk, és feltesszük magunknak a kérdést, hogy miben lettünk naponként jobbakká, bizony nagyon sokszor szomorúan kell bevallaunk, hogy semmiben. Be kell vallanunk, hogy nem is ismerjük fel hibáinkat, nem is tartjuk számon őket és még kevésbbé igyekezünk szabadulni tőlük. Pedig aki nem ismeri saját hibáit az abba a veszedelembe esik, hogy mindig másokat okol és tesz felelőssé, ahelyett, hogy önmagába tekintene és ott keresné a bajok forrását. Egy görög bölcstől megkérdezték egyszer, hogy mi a legnehezebb dolog a világon. A felelet igy hangzott: “Legnehezebb önmagunkat megismerni.” Nehéz, de elengedhetetlen és életbevágóan fontos feladat. Takaró Gézáné. <=Si I=]GI=JDI=113=0 SEBEK SZAGGATÁSA. Borsos István lelkész a világi lapokban szemelvényeket közöl készülő könyvéből. Régmúlt idők fájó emlékei elevenednek meg Írásaiban s mi valóban nem tudjuk, hogy vájjon helyes dolog-é az alig behegedt sebek fölszaggatása? . . . Sok érv szól annak helytelensége mellett. Először is az, hogy a fölpanaszolt sérelmekért hazai egyházunkat éppen olyan, vagy talán miég
