Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-16 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 gyár gyermeket és magyar szülőt micsoda ür választja el egymástól. Ez az ür legnagyobbrészt éppen a vallásos nevelés hiányossága, vagy helyesebben a mi magyar református vallásunk hiányos ismeretének a következménye. A gyermek nem azt hiszi, amit a szülő és noha a konfirmáláskor használt káté hasonló a magyarországihoz, a szülő, ha meg is van azzal nyugtatva, a konfirmálandó gyermek, vagy ifjú azokban a tanításokban, melyeket a káté magában foglal már nem tudja rendszerezni vallásos ismereteit és a konfirmálás után még- inkább általános keresztyén felfogást hisz és vall a legjobbnak. A most lefolyt konferencián a fentiekben elmondott igazságokról sok bizonyságtétel hangzott el. Mikor ez a kérdés került tárgyalásra: Miért vagyok én református? mindenkinek általános véleménye volt és abban az egyetlen okban merült ki a tárgy, hogy azért vagyok református, mert annak születtem. Még egyes lelkésznék is csak ebben látták református mivoltuk okát. Természetes dolog az, hogy ily esetben református öntudatról szó sem lehet. Az a szellem, bármennyire is legyen áthatva általános keresztyén elvekkel, mely csak azért református, mert annak született, nem tud és nem is tesz semmi különbséget az egyes keresztyén felekezetek, vagy protestáns felekezetek közt és a vallás csak annyiban érdekli, hogy keresztyén-e az, vagy nem. A ref. egyház ügye, mint kimondottan református egyház, vagy pláne magyar református egyház ügye, az ilyen öntudatos általános keresztyén ifjút egyáltalában nem érdekli. Erről is bizonyságot tett egyik egyházunk ifjúsága és jelen volt tisztes presbitere, sőt maga az egyik előadó lelkész is. A múltban elhangzott már a kívánság: Adjunk részt az egyházak vezetésében iíjainknak is! Egyik egyházunk meg is választotta presbiternek két ifjú C. E. testvérünket, kik megválasztatásuk után el is mentek a presbiteri gyűlésre, de azóta egyszer sem. — Miért nem? A felelet a fentiekben van: őket nem érdekli eléggé a ref. egyház, mert az általános vallásos ismereteik nem kimondottan református ismeretek. Amerikai magyar ref. egyházaink történelme még erősebben s egyszersmind szomorúbban tanúskodik a fentebb elmondottak igazságán. Ahol az egyházak lelkészei nem kimondottan református, hanem általános keresztyén tanokat hirdettek, ott a szekták mindenütt virágoztak és megtépdesték magyar református gyülekezeteinket. A református öntudat elvesztése a gyülekezeti tagok szivében Magyarországon is virágzó baptista és biblia-tanuló gyülekezeteket hozott létre. Ifjúsági konferenciáink is ebben az irányban haladnak. (Folytatása következik.) ni------ír- ii-----ir=innr=n-—=ii ■ ■ ■ -=ii—r-=ia 0 0 MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. 0 0 □ rj=j=n.-|E^ H^=H=H3E1[=]1-------11= ...tj[==1B LÉLEKKEL VAGY LÉLEK NÉLKÜL! “Nincsen há'ládatlanabb, egyhangúbb és haszontalanabb dolog a világon, mint a házi munka” — fakadt Iki egyszer egyik ismerősöm — alig várom, hogy újra irodába járhassák.” Miután ez szépen sikerült is néki, néhány hónappal később újból találkoztunk. Érdeklődésemre, hogy uj környezetében meg van-e elégedve, igy csattant fel a válasz: “Dehogy vagyok kérem! Nincs unalmasabb és szárazabb dolog a világon, mint az irodai munka. Alig várcum, hogy szabadulhassak tőle.” Nem az a fontos, hogy milyen fajta munkát végzünk, 'hanem az, hogy abba mennyi lelket viszünk. A legnagyobb jóakarattal sem lehet azt állítani, hogy a mi mindennap megismétlődő házimunkánk, a sütés-főzés, mOsás-vasalás-takaritás, a legkellemesebb folglalkozás a világon. A pontos lelkiiismeretességgel és örömmel végzett legegyszerűbb kötelesség azonban elsőrendű eszköze az akaratnevelésnek és a jellemképzésnek. A nagy angol történetírónak Carlyle-nek feleségéről jegyezték fel, hogy egyszer nagyon elfogyott a türelme, amikor egész éjszaka a kemence mellett virrasztóit, és a férjének készített kenyér mégsem akart jól átsülni. “Hogy énnekem ilyen jelentéktelen munkával kell egé'.sz éjszaka vesződnöm” — fakadt ki, — fáradtságtól kimerültén — hajn’al felé. A mindennapi, aprólékos, sokszor haszontalannak látszó munkák beláthatatlan, és folyton megismétlődő sorozata, bizony próbára teszik a legerősebb lelkeket üs. De ha meggondoljuk, hogy családunk jóléte és békéje milyen nagy mértékben ezeknek a jelentéktelennek látszó apró házimunkáknak hűséges elvégzésétől függ, akkor megtanuljuk lélekkel végezni minden kötelességünket. Aki1 járt valamikor külföldön és megcsodálta a kölni dóm égbetörő iveit, vagy gyönyörködött a milánói székesegyház vakítóan fehér márvány csipkéiben, annak átsuhant a lelkién a leküzdhetetlen elragadtatás. Ezek a középkori festő, szobrász és épitőmüvésze'k, milyen utánozhatatlan aprólékossággal, milyen csodálatraméltó lelkiismeretességgel dolgozták ki müveik legclrej- tettebb zugait is. Egyszer valaki megkérdezte egy óriási magasságban elrejtett kis fülkén faragó szobrász- művésztől :
