Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-16 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ni-----ip=....... i[==ir=innr=ir=^ir --11-----in 1 CSENDES ÓRÁK. 1 EJ C írja: Tóth Mihály lelkész. ni----ii----------ir==ir=innn=ii----ii— ---■ir===in ÖRÖK VIGYÁZÁS. I. Kor. 10:12—13. ELŐIMA. Benned bíztunk, Úristen, és benned bízunk most is, amidó'n érezzük, hogy a kisértő ostromolja lelkünket. Óh ne hagyj el minket! Tanits meg minket szüntelen imádkozni, hogy ennek erejével vissza verhessük a világ minden kisértését! Ámen! TANÍTÁS. Egyszer egy meggondolatlan ember nyakon fogott egy hatalmas mérges kígyót és így mutogatta megrémült társainak. Hencegése azonban nem sokáig tartott, mert a kígyó hosszú testét karja köré csavarta még pedig oly erősen, hogy a csontok osalk úgy ropogtak benne. Ekkor aztán eleresztette a kígyó nyakát s a kígyó hirtelen néki vágott ‘és megharapta. Pár óra múlva ez az ember halott volt. Játszott a veszedelemmel és rajta vesztett. Sok ember jár így a bűnnel. Azt hiszi, hogy őt a kisértő nőm győzheti le s játszik véle. Egyszer csak azt veszi észre, hogy játékának tárgya, a bűn, mérges fulánkját beleöltötte leikébe és most ott fekszik 'kiterítve az erkölcsi züllés és a lelki halál ravatalán. “Vigyázzatok, hogy kísérletbe ne essetek!” —. ezt mondja az Ur. Megállhatunk mi rendületlenül a kisértőnek úgy váratlan és gyors támadásával, mint lassú \és fokozatos munkájával szemben, csak soha se vegyük le tekintetünket az Úrról, csak maradjunk közelében, csak tőle várjuk a támogatást, csak őt tegyük paizsunkká, csak kiáltsunk szüntelen az Istenhez az ő kegyelméért, csak töltsük meg szivünket s lelkünket Krisztussal és az ő igazságaival! Ekkor aztán ne féljünk tőle! Nincs rajtunk ereje. Jézus a “Tisztátalan lélek” példázatában mutatja meg, hogy mily veszedelmes az üres lélek s mily erős vár az Istennel telitett lélek. Valami ok miatt a tisztátalan lélek elhagyja az embert s üresen hagyja lelkét. Azután vándorol, hogy állandó lakozást leljen. Evans Christmas nyomán kísérjük el ezt a gonosz lelket vándorlása utján s lássuk: mi ebből a tanulság? Amint ez a tisztátalan lélek halad az országúton, meglát egy szántó-vető fiatal embert. “Ahá!” — gondolja magában — “ide jó lesz betérni. Elfoglalom lelkét s minden erejét és tehetségét a gonoszság és bűntény előmozdítására fordítom.” Ám, amint közeledik, megrökönyödve hallja, hogy a fiatal ember énekel: “Szivemet hozzád emelem és benned bízom Uram.” Lehorgasztott fővel távozik a tisztátalan lélek. Ebben a szívben nincs az ő számára hely. Azután megy tovább s meglát egy serdülő 'leánylkát. Arca rózsás, szemei mosolygósak, ajkai pirosak s az egíész lény maga a megtestesült szépség. “Ahá!” — gondolja magában — “ennek a lelkét foglalom le. Megteszem a világ legkegyetlenebb csábítójának. Micsoda bünhul- lám kél majd a nyomán!” Ám amint közeledik hozzá, megütközve látja, hogy a kis lány előtt nyitott biblia fekszik s hangosain olvas belőle: “Leányaink olyanok legyenek, mint a templom mintájára faragott oszlopok!” Mintha csak Isten paizsába ütközött volna, félre ugrott a kis leánytól 'és keserűén kifakadt: “Ez sem nekem való hely.” Csüggedten megy tovább s megáll egy lelki- pásztor lakása előtt. Az Ur öreg szolgája negyven esztendőn keresztiül hirdette és élte az igét s most ott fekszik szobájában, betegágyán s haldoklik. “Ahá!” — gondolta magában a tisztátalan lélek — “megyék lés lefoglalom számomra az Isten eme emberlénék a lelkét. Igaz ugyan, hogy nem sokáig maradhatok már benne, de halálos csapást mérhetek itt mindenre, ami szép, nemes, jó és szent. Gyöngeségét ki fogom használni. Támasztok benne kételkedést. Kényszerítem, hogy beszéljen úgy, mint egy pogány s hagyjon maga után egy sötét árnyat. Hosszú munkálkodásának igy minden áldó befolyása elvész.” De amint közeledik hozzá, megdöbbenve hallja, hogy a haldokló lelkipásztor boldog megnyugvással ismételgeti e szavakat: “Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félék a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.” Amilyen gyorsan csak tudott, rohant ki a beteg szobájából s meg sem állt, míg vissza nem ért ahhoz az emberhez, kiből nem rég száműzetett. Nagyon megörült, midőn annak lelkét üresen találta és amaz elhatározással, hogy soha nem hagyja el őt többé, kerített maga mellé más hét, magánál még gonoszabb lelket és ezeknek társaságában viszatért az emberbe, kinek állapota ezután még hétszerte gonoszabb lett. Az elmondottakból kitűnik a következő tanulság: legyünk örökké vigyázok, ne játszunk a veszedelemmel, fegyverezzük fel magunkat a kisértő ellen! Legjobb fegyver pedig az Istennek igéje. Ámen! UTÓIMA. Örök hálára köteleztél bennünket, óh szent és igaz Isten, amidőn igéd hallgatásában fegyvert adtál nékünk a kisértő ellen s mi tudjuk, hogy ez a fegyver nem más, mint a te szent fiad, az Ur Jézus Krisztus és az ő tudománya. Segélj bennünket, óh jóságos Atyánk, hogy ezt a fegyvert megtarthassuk mind örökre. Ámen.
