Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-09-09 / 36. szám

14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA EU^t—Jr=~ ir=n=innr=n---------ír- n--------in 1 A Boldogasszony dervise Irta: Tóth Béla. PIIS"- ina..,.. ír-1 u=innr=n=u. = ^=ip-^rrnn (Kilencedik folytatás.) És a két ellenség némán, szomorún ült egymás­sal szemben a pitvar előtt. Galambok tollászkod­tak az ereszen, a napsugár megaranyozta az abla­kokat. De az udvarra mégis valami nagy, nyo­masztó bánat nehezedett. És csöndes volt a vi­lág, mintha nem is akarna fölébredni ezen a reg­gelen. A reverendissimus összekulcsolta kezét és imádkozott. Egyszerre valami nagy lótás-futás támadt a házban. Ajtókat csapkodtak, csörömpölt minden edény s a pitvar küszöbén hirtelen fölbukkant ama termetes asszonyság, lelkendezve, kezét csap­kodva hirdetvén világgá: — Se baj! Itt a kis lyány! Azzal megint eltűnt a homályban. — Az én unokám és hívem! — kiáltott Dienes .Péter, egyszeriben talpon. — Azaz, hogy az enyim! — vágott vissza Só­lyom Gáspár és a két ur ismét szemben állott egy­mással, épp úgy, mint tegnap, gyűlölködve és fe­nyegetve. — Majd meglátjuk! — Majd meglátjuk! — Meg bizony! — Meg ám! — Mert én megmutatom.. . — Én is megmutatom.. . A dervis most ott termett az ámbituson. — Efendilerim, kabalyk olmaz! -— rimánkodott a kezét tördelve. — Uraim, ne veszekedjetek. Mire való ez a lárma? Hát még azt a szegény be­teg asszonyt sem kímélitek? Az ellenségek elpirultak. Kiki visszaült a maga helyére. Fogukat összeszoritva, villámló tekintet­tel néztek farkasszemet. Ez még rosszabb volt min­den csetepaténál. Ebben a pillanatban feltárult egy ajtó és Kele­men deák rohant elő. Törülte a könnyeit, kacagott és csak annyit tudott kizokogni: — Most meg.. . most meg itt a fiú is! Nagytiszteletü Sólya Gáspár uram a fejéhez kapott, mint aki valami érthetetlen és félelmes dolgot hall; tiszteletes Dienes Péter uram pedig elsápadt és szivfájós ember módjára a melléhez szorította a tenyerét. Ingyen fogadták a boldog pironságot, az ál­dott szégyent, melyet a legnagyobb Bölcsesség reá­juk mért. — Isten osztoznunk adta, — szólt végre Sólya Gáspár és kezét nyújtotta az ő ellenségének. — Áldassék az ő szent neve, — mondta a pré­dikátor és meghajtotta fejét. (“Ezt jelesül intézted, Mirjám!” dörmögte ma­gában Halil dervis. “De Allah és ti egek száz- huszonnégyezer szentjei, most szűnjön ám az ál­dás, mert ha még egy vendég jön, akár fiú, akár leány, gonoszabb lesz a dolog, mint valaha!”) Ennekutána az öregek fölkerekedtek és bemen­tek Rozsály asszony ágyas házába, megcsókolták a beteg boldogságtól sugárzó fehér homlokát és a két rózsaszínű bimbócskát, aki egymás mellett, egy vánkosban aludt. A dervis csak a küszöbig merészkedett és onnan integetett nagy vígan az ő sárga süvegével. Majd mint akinek hirtelen a fejébe ötlik, hogy valami sietős dolga van, egyszerre fölszedelőszködött és úgy elsietett, hogy a papucs szinte lemaradt a lá­báról. A templom kapuja épp akkor nyílt meg reggeli misére. Halil, mint jó ismerős, egy barátságos pillantást vetett a nagy oltár képe felé és biztató kézmozdulattal intett neki: — Ne félj, ne félj. . . Ma indulok és hozom. (Vége.) TISZTÁZNUNK KELL A KÉRDÉST. A “Szabadság” ez alatt a cím alatt jelent be bizonyos uj intézkedéseket, amelyek a lap anyagi megerősödését célozzák. A “Szabadságinak is szüksége van az anya­giakra, mert különben veszély fenyegeti. Figyelmezteti a magyarságot, hogy: “ha nem lesz sajtója, nem lesz többé közélete se, hogy sir'ba fog szállani lapjai megszűntével menthetetlenül.” Az öreg napilapnak tökéletes igazsága van s ez az igazság föltétlenül áll a mi egyházi életünkre is. Ha nem lesz egyházi sajtónk, nem lesz egyházi közéletünk sem. A mai nehéz helyzetben ezért kérjük minden olvasón­kat, hogy rendezze előfizetését és legyen munkása, ter­jesztője a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK, amely im­már 34 éve áll az amerikai magyar reformátusság szol­gálatában. És ezért kérjük egyházainkat, hogy adják meg sürgősen azt a csekély kalauzdijat, amely együttvéve igen jelentős anyagi ereje a lapnak. előfizetési fölhívás. Borsos István lelkész külön könyvben, magyar és an­gol nyelven irja meg 40 éves lelkészkedésének történe­tét, mely kétségtelenül értékes fejezete lesz az amerikai magyar reformátusság történetének. Negyven évi mun­kálkodásából 11 évet otthon töltött, mint segédlelkész, vallástanár és rendes lelkész. Munkálkodásából 29 év az Egyesült Államok területére esik, hol ez időszerint már a 17-ik városban lakik. Ez az egy adat is mutatja pálya­futásának változatos voltát. A mü előfizetési ára $1.00. 1934 Január havában jelenik meg s bolti ára magasabb lesz. Megrendelhető ezen a cimen: Rév. St. Borsos, Box 376, Morgantown, W. Va. ni lfionmt/ szolgálatot tesznek lapunknak, ha (JL V AóUlllix támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha vásárlásnál hivatkoznak lapunkra.

Next

/
Thumbnails
Contents