Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-09 / 36. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA EU^t—Jr=~ ir=n=innr=n---------ír- n--------in 1 A Boldogasszony dervise Irta: Tóth Béla. PIIS"- ina..,.. ír-1 u=innr=n=u. = ^=ip-^rrnn (Kilencedik folytatás.) És a két ellenség némán, szomorún ült egymással szemben a pitvar előtt. Galambok tollászkodtak az ereszen, a napsugár megaranyozta az ablakokat. De az udvarra mégis valami nagy, nyomasztó bánat nehezedett. És csöndes volt a világ, mintha nem is akarna fölébredni ezen a reggelen. A reverendissimus összekulcsolta kezét és imádkozott. Egyszerre valami nagy lótás-futás támadt a házban. Ajtókat csapkodtak, csörömpölt minden edény s a pitvar küszöbén hirtelen fölbukkant ama termetes asszonyság, lelkendezve, kezét csapkodva hirdetvén világgá: — Se baj! Itt a kis lyány! Azzal megint eltűnt a homályban. — Az én unokám és hívem! — kiáltott Dienes .Péter, egyszeriben talpon. — Azaz, hogy az enyim! — vágott vissza Sólyom Gáspár és a két ur ismét szemben állott egymással, épp úgy, mint tegnap, gyűlölködve és fenyegetve. — Majd meglátjuk! — Majd meglátjuk! — Meg bizony! — Meg ám! — Mert én megmutatom.. . — Én is megmutatom.. . A dervis most ott termett az ámbituson. — Efendilerim, kabalyk olmaz! -— rimánkodott a kezét tördelve. — Uraim, ne veszekedjetek. Mire való ez a lárma? Hát még azt a szegény beteg asszonyt sem kímélitek? Az ellenségek elpirultak. Kiki visszaült a maga helyére. Fogukat összeszoritva, villámló tekintettel néztek farkasszemet. Ez még rosszabb volt minden csetepaténál. Ebben a pillanatban feltárult egy ajtó és Kelemen deák rohant elő. Törülte a könnyeit, kacagott és csak annyit tudott kizokogni: — Most meg.. . most meg itt a fiú is! Nagytiszteletü Sólya Gáspár uram a fejéhez kapott, mint aki valami érthetetlen és félelmes dolgot hall; tiszteletes Dienes Péter uram pedig elsápadt és szivfájós ember módjára a melléhez szorította a tenyerét. Ingyen fogadták a boldog pironságot, az áldott szégyent, melyet a legnagyobb Bölcsesség reájuk mért. — Isten osztoznunk adta, — szólt végre Sólya Gáspár és kezét nyújtotta az ő ellenségének. — Áldassék az ő szent neve, — mondta a prédikátor és meghajtotta fejét. (“Ezt jelesül intézted, Mirjám!” dörmögte magában Halil dervis. “De Allah és ti egek száz- huszonnégyezer szentjei, most szűnjön ám az áldás, mert ha még egy vendég jön, akár fiú, akár leány, gonoszabb lesz a dolog, mint valaha!”) Ennekutána az öregek fölkerekedtek és bementek Rozsály asszony ágyas házába, megcsókolták a beteg boldogságtól sugárzó fehér homlokát és a két rózsaszínű bimbócskát, aki egymás mellett, egy vánkosban aludt. A dervis csak a küszöbig merészkedett és onnan integetett nagy vígan az ő sárga süvegével. Majd mint akinek hirtelen a fejébe ötlik, hogy valami sietős dolga van, egyszerre fölszedelőszködött és úgy elsietett, hogy a papucs szinte lemaradt a lábáról. A templom kapuja épp akkor nyílt meg reggeli misére. Halil, mint jó ismerős, egy barátságos pillantást vetett a nagy oltár képe felé és biztató kézmozdulattal intett neki: — Ne félj, ne félj. . . Ma indulok és hozom. (Vége.) TISZTÁZNUNK KELL A KÉRDÉST. A “Szabadság” ez alatt a cím alatt jelent be bizonyos uj intézkedéseket, amelyek a lap anyagi megerősödését célozzák. A “Szabadságinak is szüksége van az anyagiakra, mert különben veszély fenyegeti. Figyelmezteti a magyarságot, hogy: “ha nem lesz sajtója, nem lesz többé közélete se, hogy sir'ba fog szállani lapjai megszűntével menthetetlenül.” Az öreg napilapnak tökéletes igazsága van s ez az igazság föltétlenül áll a mi egyházi életünkre is. Ha nem lesz egyházi sajtónk, nem lesz egyházi közéletünk sem. A mai nehéz helyzetben ezért kérjük minden olvasónkat, hogy rendezze előfizetését és legyen munkása, terjesztője a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK, amely immár 34 éve áll az amerikai magyar reformátusság szolgálatában. És ezért kérjük egyházainkat, hogy adják meg sürgősen azt a csekély kalauzdijat, amely együttvéve igen jelentős anyagi ereje a lapnak. előfizetési fölhívás. Borsos István lelkész külön könyvben, magyar és angol nyelven irja meg 40 éves lelkészkedésének történetét, mely kétségtelenül értékes fejezete lesz az amerikai magyar reformátusság történetének. Negyven évi munkálkodásából 11 évet otthon töltött, mint segédlelkész, vallástanár és rendes lelkész. Munkálkodásából 29 év az Egyesült Államok területére esik, hol ez időszerint már a 17-ik városban lakik. Ez az egy adat is mutatja pályafutásának változatos voltát. A mü előfizetési ára $1.00. 1934 Január havában jelenik meg s bolti ára magasabb lesz. Megrendelhető ezen a cimen: Rév. St. Borsos, Box 376, Morgantown, W. Va. ni lfionmt/ szolgálatot tesznek lapunknak, ha (JL V AóUlllix támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha vásárlásnál hivatkoznak lapunkra.
