Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-09-09 / 36. szám

10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA puríkkal 'kapcsolatban: az előfizetések befolynak az egyházi pénztárba. A pénzre szükség van: fölhasználják. Fölhasználják azzal a gondolattal, hogy hiszen majd csak folyik be valami pénz s akkor majd helyre pótolják. Az idő múlik, gyak­ran esztendők elmúlnak, — s az Árvaház, vagy a lap, vagy a harmadik közintézmény várhat. “A jótékonysági adóhiányok bizalmi adomá­nyok, amelyeket az adakozó által megjelölt óéira kell továbbitani.” Igen üdvös dolog volna, ha az egyháztanádsolk mindenütt szigorúan ügyelné­nek erre. Ej[^=]l^^^=]i:^=][=]Ha[==ir=iP===ir=in 1 0 | MAGYAR SZEMLE. 0 0 Bl=iEr i ir^^u=innr=ir=ir....... =ir-^— in JUGOSZLÁVIAI HITTESTVÉREINK hosszú vajúdás után végre eljutottak oda, hogy meg­nyerték egyházalkotmányukat. A régi “egyház- megye”, amely testület tulajdonképen eddig is magában foglalta az összes jugoszláviai magyar és német reformátusokat, f évi julius hó 11-én tartott rendkívüli közgyűlési jegyzőkönyvéből olvassuk ezt. Az újonnan látszervezett közegyház hivatalos neve: “A Jugoszláv Királysági Refor­mátus Keresztyén Egyház.” Hitvallásos könyvei: a Heidelbergi Káté és a II. Helyiéit Hitvallás. Van négy egyházmegyéje, összesen 52 gyülekezettel. Az egyházmegyék élén az esperesek és e. m. gondnokok, a közegyház élén a püspök és fő­gondnok állanák. Az egyház első püspöke a kö­zöttünk is jól ismert és nagyrábecsült Ágoston Sándor íeketicsi lelkész lett, aki eddig is lelke volt ottani egyházi életünknek. Isten kegyelmé­nek védő szárnyai vegyék körül őket! * =i= * A NÉV SOHASEM JELENTI a lényeget. Mégis fájó szívvel' látjuk, hogy az újonnan szer­vezkedő jugoszláviai közegyház nevéből hiányzik a “magyar” jelző. Hiányzik a “német” jelző is, noha a közegyházat együttesen alkotják. Vájjon mi lehet ennek az oka? A magyar és német hit­testvérek közötti esetleges féltékenység-é, vagy pedig az államhatalom akarata? Nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy Jugoszláviában is addig lesznek magyar reformátusok, amig az egyház tagjai magyarul imádják az Istent és még in­kább : magyar szívvel, magyar lélekkel gondolnak (magyar származásukra. Ameddig ez igy van: magyar reformátusok ők mlég akkor is, ha ez a szó nincs benne hivatalos nevükben. És ha száz­szor benne volna is: megszűnnek magyar refor­mátusok lenni, mihelyt származásuk tudata meg­halványodik lelkűkben. Hisszük, hogy ez nem fog bekövetkezni soha. * * * MAGYAR ÉS NÉMET REFORMÁTUSOK al­kotják a “Jugoszláv Királysági Református Ke­resztyén Egyházat.” A magyar is, a német is, hiába keresi “honját a hazában.” Idegenek lettek saját szülötte földjükön. Eggyek voltak azonban eddig is a hitben, a Krisztus Jézusban, — egy­ségük még szorosabb lett azután, hogy minden­képpen egymásra lettek utalva. Erezniük kell, érzik is bizonyára, hogy a Balkánon ők lettek legszélsőbb (szervezett őrei az Evangéliumnak. Az Isten előtt nincsen sem zsidó, sem görög, sem pogány, — nincsen bizony, még magyar és né­met sem. Egyformán fiák és leányok vagyunk, akik Istennek tartozunk azzal, hogy szeretetben, békességben és mennél nagyobb egységben él­jünk egymással még akkor is, ha magyarok, vagy németek vagyunk. A jugoszláviai testvéri egy­ség egyik legbiztosabb záloga a tiszta Evangé­liumnak. * * * UJ REFORMÁTUS KÖZEGYHÁZ keletkezett tehát Jugoszláviában. Nekünk annál kedvesebb, mert nemcsak hitben, hanem fajban és sorsban is testvéreink nekünk. Ha valakinek, úgy nekünk kell megszentelt örömmel, testvéri öleléssel fcö- szöntenürik őket. Tegye meg ezt hivatalosan is az amerikai magyar reformátusság. Tegyék meg az egyházmegyék a Reformed Churchben és te­gye meg a magyar Presbyterian Konferencia a Presbyterian Church kebelében. Az ősz folyamán mindegyik testület gyülésezik: ne múljon el e gyűlések közül egy sem úgy, hogy el ne küldje hivatalos üdvözletét a jugoszláviai hittestvé­reknek. Windberi és Kalamazooi egyházaink lelkészei, Kerekes Béla és Fékete András, az érdekelt gyü­lekezeteik és egyházi hatóságok hozzájárulásával állást cseréltek. Ezzel az álláscserével különösen Windberen nagyon hosszú ideig, húsz esztendeig tartó viszony szakad félbe a lelkész és gyüleke­zet között. Ennek a húsz esztendőnek voltak bő seggel verőfényes napjai s voltak gondokkal megterhelt napjai is. Mindkettőt az Ur adta, aki nek kegyelme az újabb idők felhőit is eloszlatta úgy, hogy lelkész és gyülekezet teljes békesség­ben 'és szeretetben vált meg egymástól s a lel kész részéről a cserét első sorban családi körül­mények, a gyermekek iskoláztatása indokolta. Helyére a wilndberi egyház egy ifjú lelkészt kap. s a kölcsönös cserével bizonyára uj élet költö­zik mindkét gyülekezetbe. Legyen Istennek ál­dása úgy a lelkészeken, mint a gyülekezeteken.

Next

/
Thumbnails
Contents