Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-09-09 / 36. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ni ir= iP=innr=ir=—ii --------ni □□ 1 CSENDES ÓRÁK. □ c írja: Tóth Mihály lelkész. nr==ir= -.^p===1!=innr=ii------II—~ ... II. SZOMJUHOZÓ LÉLEK: “JÖVEL!” Jel. 22:17. ELŐIMA. Áldott Ur Jézus, idvesség kútfeje! Fakaszd fel lelkünk számára forrásaidnak árját, mert szomjazunk. Öntözd meg hervadó életünket, enyhítsd meg lelkünk kin- zó szomjúságát, hogy el ne vesszünk, hanem uj eletre kelve, megmaradhassunk te benned örökkön örökke. Ámen ! TANÍTÁS. Nagy bölcsesség nélkül is rájöhetünk arra, hogy a bűn soha sem elégítheti ki a lélek szomjúságát; sőt oly helyekre vezet, hol ez a szomjúság még csak fokozódik. A becsületes munka lehet a jólétnek és boldogságnak igen hathatós előmozdítója, de a lélek vágyait ezzel nem lehet 'megoldani. Az elfáradt testből a kielégítetlen lélek üde forrásvíz után kiált. És vájjon a márványlépcsős palotákban felhalmozott kincs (kinek szerezte már meg a nyugodalmat és boldogságot, főképpen pedig az Isten előtt való kedvességet? Önzés, gőg és fagyasztó ridegség itt az ur. Itt még inkább étien, szomjan pusztulhat a lélek, de kielégítést semmiképpen sem talál. Sok ember alkart már Isten országába bejutni a dicsőség és hírnév szárnyain. Hiszen szép a magasba törés akár az irodalmi, akár a művészeti, akár pedig a tudományos pályán. De bármelyiken is étien és szomjan halhat a lélek.... Isten nélkül! Szomorú a dologban az, hogy az emberiség nagy része a fönt jelzett utak valamelyiken halad. Ezért van az, hogy az emberek sokasága ma igenis fáradt. Az élet rájuk nézve merev, száraz és értéktelen. Rohannak ide is, oda is és helyüket nem találják. Ünnepet ülnek, de nem épülnek. Álomra hajtják fejüket, de nyugodalmat nem találnak. Uj reggelre virradnak, de nem lelkesednek. Egyik esztendő a másik után tűnik el fejük fölött, de soha sem érkeznek meg égő vágyuk kielégítésének szent forrásához. Ha lecsendesednénék és megpihennéndk és gondolkoznának és figyelnének, meghallanák ők is, napjainkban is, azt az édes örömhírt, mely az idők folyamán szakadatlanul hangzott és hangzik ma is és fog a jövőben is a kegyelemhirnök ajkairól: “És a lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjuhozik: Jöjjön el! És aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” “Ha valaki szomjuhozik, jöjjön én hozzám és igyék!” Az Ur Jézus maga mondja ezt. Azt állítja, hogy megelégiti a lelket. Meg, miként a csecsemő kielégítést talál édes anyja emlőin. “A viz, amelyet éh adok -néki, örök életre' buzgó vízinek kútfeje lesz őbenne.” “És a Lélek mondja: Jövel!” Tehát a Lélek hivogat. Hol és hová? Lelkedben és lelkemben, a kielégített benső életre. Hivogat korunk nyugtalanságában. Hivogat egy szebb jövő reményében. Hivogat azokban a biztató pillanatokban, amikor megtörik földi életünk sötét éjjele és egy jobb élet hajnalát pillantjuk meg. Hivogat az emlékezésben, amikor gondolatainkat nem tudjuk felszabaditani az elhibázott tegnapról. Hivogat a jövő szép kilátásaiban, amikor tekintetünket a holnap lehetőségeire vetjük. Hivogat azokban a jó lelkekben, akik barátai voltaik a Krisztusnak mindig s barátai ma is. Hívogat és egyre ismétli: “Jövel!” “És a menyasszony mondja: Jövel!” Ki ez a menyasszony? “Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét ... és megmutatá nekem azt a nagy várost, az uj Jeruzsálemet.” A menyasszony az élő Istennek anyaszentegyhá- :za. És ez minden tévedéseivel és hibáival is bár, de hivógat. Hivogat a nagy világvárosokban csak éppen úgy, mint az igénytelen falucskában. Hívogat a nagy és fényes templomokban csak éppen úgy, mint a szerény és kicsiny imaházakban. Hivogat minden toronyból minden harang zúgásában. Hívogat az Ige prédikáltatásában éppen úgy, mint a szent zsolozsmában, a bünvalló könyörgésekben és az istentisztelet legapróbb részleteiben. Hivogat azokban az emelkedett szellemű, nemes jellemekben, akik állhatatos követői voltak az Ur Jézuis Krisztusnak minden időkben, akik érette és benne éltek és haltak és di- csőültdk meg. Hívogat és szünet nélkül csak egyetlen szót ismételget: “Jövel!” “És aki hallja, ezt mondja: Jövel!” És igv is kell annak lenni! így van ez jól. Minden igaz hivő fáradhatatlan terjesztő. Minden igaz tanítvány rettenthetetlen apostol. Mindenki, aki igazán hallja az Igét, bizonnyal tszólni fogja azt. Aki jelen volt a lakomán, ismeri őt az asztal. “Óh, kóstoljátok meg és lássátok meg, hogy jó az Ur!” “És aki szomjuhozik, jöjjön el!” Kerested nyugalmadat, kutattad békességedet, rohantál ide is, oda is, hogy lelked kínzó szomjúságát megeny- hitsed, megpróbáltál már mindent: próbáld meg most már a Krisztust! Itt van a megtérített asztalon: “Jövel!” Ámen! UTŐIMA. Nyisd meg a mi füleinket, óh felséges Isten, hogy meghalljuk a Lélek hívogató szavát és meginduljunk egy szebb és boldogabb életre; add, hogy találjuk meg ságának megenyhitését az Ur Jézus Krisztusban. Ámen! nyugalmunkat, békességünket és lelkünk kinzó szomjuT* T
