Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-08-26 / 34. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Igen, ez a zsinati határozat nem jelenti azt, hogy a “reformed gyülekezetek tartsák szent kö­telességüknek tisztelni a ‘világbtéke szabadalom- levelét’, a trianoni gyűlölt papirost.’’ És egyálta­lán nem jelenti azt, hogy “ez a népség”, amint a cikkírók a maguk jellemző modorában a Re­formed Church-öt nevezik, azt vallja, hogy: “vesszen Magyarország és éljen Trianon!” Igen, ez a “népség” a Párisi Paktum alatt nem érti a trianoni, versaillesi, st. germaini és neuilly neve­ket viselő négyfejü vipera szörnyeteget, amint­hogy nem érti azt igy senki ezen a világon, ki­véve a Magyar Egyházat és annak cikkíróit! Vájjon értesíteni fogják erről a kis “tévedésük­ről” olvasóikat? Esetleg talán Bethlen István gróf urat is? . . . EGYÉB VÁDAK. A Magyar Egyház említett cikkei azt is állít­ják, hogy a “Reformed Church in the U. S. sem nyíltan, sem titokban nem tett semmi olyat, amire rá lehetne fogni azt, hogy segíteni akar a magyar reformátusok európai életének nagy baján.” Vájjon nem tett? Vagy azok az erdélyi láto­gatások, vizsgálatok és nyilvános bizonyságtéte­lek, amelyekben a Reformed és a Presbyterian Church emberei oly tevékeny és vezető szerepet játszottak s amelyek ott vannak a Népszövetség asztalán: nem számítanak semmit? Vagy nem a magyar reformátusok európai életének bajain se­gítették akkor, amikor az általuk nem teljesit- hető súlyos anyagi és erkölcsi kötelezettségeket magukra vették? Tessék csak föllapozni az ak- roni zsinatot megelőző 1929. évi indianapolisi zsi­natnak a jegyzőkönyvét. A 81. és 82. oldalon teljes szövegében ott van az amerikai magyar református egyházaknak a Református Világszö­vetség bostoni gyűlése elé beterjesztett memo­randuma, amit a zsinat határozatilag a maga tel­jes egészében magáévá tett s a maga részéről is sürgette a Világszövetséget, hogy mindent te­gyen meg, ami csak hatáskörében áll, e szenve­dő népek vallásszabadságának biztosítására. Avagy a mi testvéreink előtt csak az lenne az érdem, ha a Reformed és Presbyterian Church már el is törölték volna Trianont? A Reformed Church vezető emberei, köztük a Világszövetség elnöke, minden fönntartás nélkül ígérték meg támogatásukat a “szent jobb” kérdésében, már amennyiben az a Világszövetség elé kerül. Váj­jon nem a testvéri érdeklődésnek bizonysága ez? Pedig igen szerényen még azt a kérdést is föl- tehetnék, hogy vájjon mennyiben szolgáltak rá erre, óh, nem az Egyház, hanem hazai egyházunk vezető emberei! ? Testvérek! Atyafiak! Szűnjetek meg már ez­zel az örökös vádaskodással, amit sóikkal súlyo­sabb szóval is nevezhetnénk pl. most is, amikor a vádaskodás a legbünösebb ferdítésen alapszik. Hogy beszélhettek ti Magyar Református Világ- szövetségről, amikor ilyen lélekkel viseltettek s a szomszédban lakó testvéreitekkel a velők való Szövetkezett életnek még csak a gondolatát is elutasítjátok!? ... A gyűlölködő és hamis uta­kon járó lélek a másnak ásott veremben önmaga fogja meg önmagát, amint történt az a jelen esetben is. * * * Olvasóink pedig bocsássák meg, hogy ilyen hosszú cikkbén foglalkoztunk ezekkel az egyál­talán nem-kivánatos kérdésekkel és ne mondják reánk, hogy mi “veszekedünk”. Lássák meg, hogy neím lehet szónélkül hagyni, amikor Jépten- nyomon sarat hánynak reánk s erőnek-erejével, imég ferdítések árán is konkolyt akarnak hinteni soraink közié. TÁJÉKOZTATÁS AZ AKRONI HELYZETRŐL. Az akroni gyülekezetben hosszú időn keresztül uralkodó belviszályok és a békesség megterem­tésére irányuló eredménytelen kísérletek után az egyházmegye elnöksége a helyzet világos felis­merésére a gyülekezet tagjait szavazás utján megkérdezte, meg vannák-é elégedve pásztoruk­kal? A gyülekezet tagjainak mintegy 70 %-a a kérdésre nem-mel válaszolt. Ilyen helyzetben a tavaszi egyházmegyei közgyűlés csak helyesen járt el, amikor kimondta, hogy a gyülekezet és a lelkész közötti viszony május 1-től számított három hónap múlva, tehát aug. 1-én megszűnik és Dr. Papp Géza lelkész számára cserét kísérel meg. Hosszadalmas levelezgetés és különféle akadályok miatt egészen aug. 6-ig kellet várni, mig a gyülekezet elsőizben szavalhatott a csere felől. Az eredmény az volt, hogy a gyülekezet nem fogadta el az egyházmegye által ajánlott cserét. De ha Dr. Papp Géza akarta volna, el­fogadta volna. Egy lépést sem tett a saját ér­dekében s igy ez a csere-kisíérlet meghiúsult. Az egyházmegye Végrehajtó-Bizottságának utasítására az elnökség egy második cserekisér- letet tett a többi egyházmegyék elnökei utján. Erre a kísérletre egy olyan ajánlat érkezett, amelyhez mellékelve volt annak a gyülekezetnek közgyűlési határozata, mely szerint Dr. Papp Gézát elfogadják lelkészüknek. Alulírott ang. 19- én este egyenes kérdést intézett Dr. Papp Gézá­hoz: elfogadja-e ezt a cserét, ha már az elsőt nem fogadta el? A válasz ez volt: nem. A gyü­lekezet nem tehetett mást, minthogy élt szabad f

Next

/
Thumbnails
Contents