Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-08-26 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Igen, ez a zsinati határozat nem jelenti azt, hogy a “reformed gyülekezetek tartsák szent kötelességüknek tisztelni a ‘világbtéke szabadalom- levelét’, a trianoni gyűlölt papirost.’’ És egyáltalán nem jelenti azt, hogy “ez a népség”, amint a cikkírók a maguk jellemző modorában a Reformed Church-öt nevezik, azt vallja, hogy: “vesszen Magyarország és éljen Trianon!” Igen, ez a “népség” a Párisi Paktum alatt nem érti a trianoni, versaillesi, st. germaini és neuilly neveket viselő négyfejü vipera szörnyeteget, aminthogy nem érti azt igy senki ezen a világon, kivéve a Magyar Egyházat és annak cikkíróit! Vájjon értesíteni fogják erről a kis “tévedésükről” olvasóikat? Esetleg talán Bethlen István gróf urat is? . . . EGYÉB VÁDAK. A Magyar Egyház említett cikkei azt is állítják, hogy a “Reformed Church in the U. S. sem nyíltan, sem titokban nem tett semmi olyat, amire rá lehetne fogni azt, hogy segíteni akar a magyar reformátusok európai életének nagy baján.” Vájjon nem tett? Vagy azok az erdélyi látogatások, vizsgálatok és nyilvános bizonyságtételek, amelyekben a Reformed és a Presbyterian Church emberei oly tevékeny és vezető szerepet játszottak s amelyek ott vannak a Népszövetség asztalán: nem számítanak semmit? Vagy nem a magyar reformátusok európai életének bajain segítették akkor, amikor az általuk nem teljesit- hető súlyos anyagi és erkölcsi kötelezettségeket magukra vették? Tessék csak föllapozni az ak- roni zsinatot megelőző 1929. évi indianapolisi zsinatnak a jegyzőkönyvét. A 81. és 82. oldalon teljes szövegében ott van az amerikai magyar református egyházaknak a Református Világszövetség bostoni gyűlése elé beterjesztett memoranduma, amit a zsinat határozatilag a maga teljes egészében magáévá tett s a maga részéről is sürgette a Világszövetséget, hogy mindent tegyen meg, ami csak hatáskörében áll, e szenvedő népek vallásszabadságának biztosítására. Avagy a mi testvéreink előtt csak az lenne az érdem, ha a Reformed és Presbyterian Church már el is törölték volna Trianont? A Reformed Church vezető emberei, köztük a Világszövetség elnöke, minden fönntartás nélkül ígérték meg támogatásukat a “szent jobb” kérdésében, már amennyiben az a Világszövetség elé kerül. Vájjon nem a testvéri érdeklődésnek bizonysága ez? Pedig igen szerényen még azt a kérdést is föl- tehetnék, hogy vájjon mennyiben szolgáltak rá erre, óh, nem az Egyház, hanem hazai egyházunk vezető emberei! ? Testvérek! Atyafiak! Szűnjetek meg már ezzel az örökös vádaskodással, amit sóikkal súlyosabb szóval is nevezhetnénk pl. most is, amikor a vádaskodás a legbünösebb ferdítésen alapszik. Hogy beszélhettek ti Magyar Református Világ- szövetségről, amikor ilyen lélekkel viseltettek s a szomszédban lakó testvéreitekkel a velők való Szövetkezett életnek még csak a gondolatát is elutasítjátok!? ... A gyűlölködő és hamis utakon járó lélek a másnak ásott veremben önmaga fogja meg önmagát, amint történt az a jelen esetben is. * * * Olvasóink pedig bocsássák meg, hogy ilyen hosszú cikkbén foglalkoztunk ezekkel az egyáltalán nem-kivánatos kérdésekkel és ne mondják reánk, hogy mi “veszekedünk”. Lássák meg, hogy neím lehet szónélkül hagyni, amikor Jépten- nyomon sarat hánynak reánk s erőnek-erejével, imég ferdítések árán is konkolyt akarnak hinteni soraink közié. TÁJÉKOZTATÁS AZ AKRONI HELYZETRŐL. Az akroni gyülekezetben hosszú időn keresztül uralkodó belviszályok és a békesség megteremtésére irányuló eredménytelen kísérletek után az egyházmegye elnöksége a helyzet világos felismerésére a gyülekezet tagjait szavazás utján megkérdezte, meg vannák-é elégedve pásztorukkal? A gyülekezet tagjainak mintegy 70 %-a a kérdésre nem-mel válaszolt. Ilyen helyzetben a tavaszi egyházmegyei közgyűlés csak helyesen járt el, amikor kimondta, hogy a gyülekezet és a lelkész közötti viszony május 1-től számított három hónap múlva, tehát aug. 1-én megszűnik és Dr. Papp Géza lelkész számára cserét kísérel meg. Hosszadalmas levelezgetés és különféle akadályok miatt egészen aug. 6-ig kellet várni, mig a gyülekezet elsőizben szavalhatott a csere felől. Az eredmény az volt, hogy a gyülekezet nem fogadta el az egyházmegye által ajánlott cserét. De ha Dr. Papp Géza akarta volna, elfogadta volna. Egy lépést sem tett a saját érdekében s igy ez a csere-kisíérlet meghiúsult. Az egyházmegye Végrehajtó-Bizottságának utasítására az elnökség egy második cserekisér- letet tett a többi egyházmegyék elnökei utján. Erre a kísérletre egy olyan ajánlat érkezett, amelyhez mellékelve volt annak a gyülekezetnek közgyűlési határozata, mely szerint Dr. Papp Gézát elfogadják lelkészüknek. Alulírott ang. 19- én este egyenes kérdést intézett Dr. Papp Gézához: elfogadja-e ezt a cserét, ha már az elsőt nem fogadta el? A válasz ez volt: nem. A gyülekezet nem tehetett mást, minthogy élt szabad f