Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-01-07 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. KRISZTUS AZ Ő TUDOMÁNYÁBAN. Luk. 10:16. ELŐIMA. Örök Isten, ki nem hagysz minket magunkra e bűnös világban, ihlesd meg elménket, hogy megérthessük, miszerint, a te szentséges Fiad itt van közöttünk, itt él bennünk állandóan. Add hogy tudatosan eggyé lehessünk Ővele. Ámen! TANÍTÁS. “Fiam”, — szólt az édes apa fiatal ügyvéd fiához — “mi tett téged a Krisztusnak ily odaadó, fáradhatatlan és tevékeny követőjévé? Hiszen őseink unitáriusok voltak, családunk minden tagja az s te is annak születtél!” “Megmondom, édes apám,” — szólt a fiú. — “Feltűnt nekem az, hogy az unitáriusok csak a Krisztus erkölcsi tanításait látják, de magát a Krisztust nem. Külön választják Krisztust az ő tudományától, mintha ezt lehetne. Elfogadják mindazt, amit mondott, mint olyat, ami Istentől származott, de azt, aki mondotta: magát az Ur Jézus Krisztust már nem ismerik el Istentől szár- mazottinak. Én Jézusról nagyon sok szép és jó dolgot hallottam. Egyszer aztán azt mondám magamban: a Jézusról írott történet vagy igaz, vagy nem igaz. Erről meg kell győződnöm. Neki estem hát a Bibliának és tanulmányozni kezdtem. Tanultam épp oly szorgalommal, mint az egyetemen szoktam. Változatosság kedvéért tanulmányozni kezdtem a Krisztus követőit is. Megfigyeltem ő- ket megtérésük előtt s azután. Kezembe vettem János evangyéliomát és elemeire bontottam. — Mondhatom: nagy gyönyörűséget találtam benne. Azután megismerkedtem Pál apostollal. Róla azt fedeztem fel, hogy ő a világirodalomnak egyik legmélyebben szántó embere. Meggyőződtem arról, hogy egy olyan ember, mint Pál, nem mondhatott volna le családjáról, jólétéről, nyugalomról és társadalmi állásról egy olyan vallásért, melyről tudhatta, hogy hazugság. Néki ugyanis tudnia kellett, hogy amit állít, az valóban igaz. Néki ugyanis nem kellett avult, régi kéziratokra támaszkodni. Hiszen ott volt Péter, meg a többi tanítványok is mind ott voltak, akik szem és fül- tanui voltak annak, amit a Krisztus mondott és cselekedett s első kézből tudhatott meg mindent. Tanulmányaim következménye képpen aztán meggyőződtem arról, hogy a Krisztust nem lehet elválasztani tanításaitól.” Ezt mondotta ez a fiatal ember. És el kell ismernünk, hogy nagy igazságokat mondott. Senki sem juthat el benső, mély és igaz lelki életre, szóval a Jézushoz való hasonlóságra, ha nem tanulmányozza a Bibliát, melyben megtalálja a Jézus üzenetét, eben az üzenetben pedig magát a Jézust. Jézus az ő üzenetében leszáll hozzánk. Itt marad közöttünk s tanításai révén magához emel bennünket. így mi ott leszünk benne, ő pedig itt lesz bennünk. Joggal mondja tehát az alapigében: “Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Ebben a pillanatban tehát úgy vegyétek, hogy Ő szól tihozzátok. Hozzátok, akik egyszer, avagy máskor, elhatároztátok, hogy követni fogjátok Őt, hogy beiratkoztok az Ő tanítványai közé, hogy közösséget vállaltok Ő véle. De milyen tanítványok lettetek? Mit tettetek érette? Tanulmányoztátok-e az Ö üzenetét? Kerestétek-e véle a személyes kapcsolatot? Igyekeztetek-e lélekben hozzá hasonlatosak lenni? Tanusitottatok-e érdeklődést az Ő országával szemben? Lelkesedéssel dolgoztatok-e ennek építésében? Hoztatok-e áldozatot érette? Az Ö követőinek ezekre a kérdésekre mind meg kell felelni. Tudtok-e kielégítő feleletet adni? Ha igen: akkor életetekben és beszédetekben magát a Kriszust nyilatkoztattátok ki. A Krisztus evangyélioma nem csupán az er- kölcstudományokinak rendszere. Nem csupán oly mondásoknak a gyűjteménye, melyek szépek és igazak s vonatkoznak a vallásra is, meg az erkölcsre is. Ezeket megtaláljátok más vallások alaptételeiben is. A keresztyénségnek megkülönböztetett tulajdonsága maga a Krisztus. Nem nevezheted magad az Ő tanítványának és nem nyerhetsz üdvösséget, ha kiszakítasz az Ő üzenetéből néhány tételt és azt többé-kevésbé be is tartod. Csak akkor lehetsz az Ő tanítványa és csak akkor tarthatsz számot az üdvösségre, ha az Ö üzenetében magát a Krisztust öleled kebledre. Ő a vérkeringés, Ö az élet. Nála nélkül az Ő evangélio- ma semmivel sem jobb más vallások igazságainál. Ez órában ismét eljött hozzátok az Ő üzenetében. És nekem úgy tetszik, mintha szólna nékem, miként szólott ama hetven tanítványnak: “Aki téged hallgat, engem hallgat; aki téged megvet, engem vet meg; aki engem megvet, azt veti meg, aki engem elküldött.” Ámen! UTÓIMA. Hálatelt szivvel kulcsoljuk kezeinket ismételten imára, mindenható Isten! Hálát adunk néked, mert láttuk Őt, aki bennünket önmagához hasonlóvá tesz. Köszönjük, Atyánk, hogy szemtől-szembe állhattunk a mi édes Megváltónkkal. Legyen ez a mi drága értékünk most és minden időben. Ámen!
