Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-08-12 / 32. szám

AMERIKAI MtAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

Fii----- ir=----------- =i»-------ir=innr=nr==nl -....—,r==in

1 CSENDES ÓRÁK. 1

írja: Tóth Mihály lelkész.

□I:—"-11= ........... ——1E ■ =1F=^1E1

MIKOR A MUNKA ISTENTISZTELET. Máté 25:40.

ELŐIMA. Leborulunk előtted szerelmes Atyánk és Istenünk ! Könyörülj rajtunk és tisztíts meg bennünket a legrutabb lelki szennytől: az önzéstől. Nevelj bennünket arra, hogy másokkal mindenkor jót tegyünk, mert a mi idvezitő Jézusunknak örök parancsa ez. Ámen.

TANÍTÁS. Egy ifjú, de törekvő lelkipásztort papjává választott egy nagyobb gyülekezet. Felelősségteljes állását szent lelkesedéssel igyekezett betölteni. Első nehézséggel a vasárnapi iskolában találkozott. Nem volt megfelelő számú vasárnapi iskolai tanítója. Gondolt tehát egy nagyot és merészet. Bekopogtatott egyik tekintélyesebb egyháztagjához: az egész államban előnyösen ismert öreg törvényszéki bíróhoz. Tiszteletteljesen felkérte, hogy legyen a vasárnapi iskola egyik fiúosztályának a tanítója. Azoknak a kamasz fiuknak éppen ilyen tekintélyes emberre van szükségük. Szavát minden bizonnyal megfogadják.

Ez a köztiszteletben álló öreg törvényszéki biró a csudálkozástól alig tudott szóhoz jutni. Hogy ő legyen egy tucat kamasz suhancnak a tanítója?! Hát ezt már igazán nem teheti meg. Hiszen a tekintélye nyomban semmivé lenne. A fiatal lelkipásztor csalódottan távozott s már meg is bánta, hogy szólt az öreg urnák, mert szavaiból azt vette ki, hogy meg is sétődött. Lehet, hogy az egyháztagok sorából is kiáll.

A következő vasárnap reggelén, jóval az istentisztelet előtt, kopognak a lelkipásztor ajtaján. Kinyitja és nagy meglepetésére a törvény- széki biró lép be rajta. “Azért jöttem” — szólott habozva, — “hogy ajánlatát elfogadjam. Távozása után gondolkoztam a dolog fölött s rájöttem arra, hogy nem is olyan megalázó az a vasárnapi iskolai tanítóskodás, sőt úgy találtam, hogy felemelő s megtisztelő. Ha még nincs azoknak a suhancoknak tanítójuk, mutasson be nékik, állítson munkába. Bár nem tudom, hogy miként kell őket tanítani. E tekintetben járatlan vagyok. De érzem, hogy meg fogom, mert meg akarom tanulni.

így lesz a munka istentisztelet. Dolgozni másokért, munkálni mások javát és boldogságát: ez a legszebb istendicsőités. Mikor ez a szellem fogja uralni az egész emberiséget, akkor a világ már igazán keresztyén lesz. Tetteinkkel rajzoljuk a legszebb képet a Krisztusról. És ez a

fő. Mert ma már az emberek keveset törődnek a szavakkal. Cselekedet az, mely előttük értékkel bir. A krisztusi szolgálatnak cselekedetekben való megnyilatkozása az, mely a közömbös világot a Krisztus lábaihoz vonzza.

Mikor Brooks Fülöp, ez az apostoli lelkületű püspök meghalt, testvére igy szólt barátjához: “Fülöp még ma is élne, ha oda nem adja magát teljesen a másók szolgálatának.” “Igazad van” — felelt a barát, — “de akkor ő nem lett volna Brooks Fülöp. Az ő életének értéke !és nagysága éppen abban domborodott ki, hogy másokért égett el.” Ezért Van az, hogy életének kedvessége két földrészt megtöltött.

Ne mondja azt senki, hogy ő nem érez magában erőt mások javának imurikálására. Pál azt mondja: “Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Egy másik helyen pedig azt mondja, hogy ő el van kötelezve minden népnek és nemzetségnek: “Mind görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.” Minden pillanatban készen áll arra, hogy személyválogatás nélkül Isten minden gyermekének a javát munkálja. Sőt készsége oly nagy, hogy egy másik helyen igy kiált fel: “Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evan- gyéliomáról.”

így kellene érezni és gondolkozni minden keresztyénnek. Be kellene látnia, hogy kötelességei vannak embertársaival, egyházával, Jézussal és Istennel szemben. Nem szabad lenne visszariadni attól, hogy ezekért áldozatot hozzon. Mert kibújni ez alól a felelősség alól, vagy pedig ezt a felelősséget mások vállaira tolni: közönséges gyávaság és megvetendő hűtlenség. Az Isten kegyelmével eltelt keresztyén ember nagy dolgokat vihet véghez. Hiszen a tudatlanok, az eltévelyedettek és az elveszettek szivéhez csak megszentelt keblen keresztül juthat el Istennek megváltó kegyelme. Megkülönböztetett kitüntetésnek kellene vennünk azt, hogy mi Istennek lehetünk munkatársai. Amikor igy fogunk érezni, gondolkozni, főképpen pedig cselekedni: akkor lesz a mi munkánk valóban Istentisztelet! Ámen!

UTÓIMA. Hálatelt szívvel borulunk le előtted felséges Isten, hogy megköszönjük a te kegyelmedet, melyet velünk ez órában közlöttél. Tégy bennünket erősekké a hitben, hogy a mi édes megváltónk példáját követve szeressük embertársainkat és velük mindenkor jót tegyünk. Ámen.