Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-08-05 / 31. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 0QG □ □ 0G ]0DBE CSENDES ÓRÁK. írja: Tóth Mihály lelkész. 30 □ 0 3003G 30 SZOLGÁLJUK AZ URAT. Józsué 24:15. ELŐIMA. Szent érzelemmel állunk meg előtted, felsé­ges Atya Isten! Alázatos szivvel csak néked akarunk szolgálni és véled akarunk harcolni országod eljövete­léért. Adj eró't és kegyelmet arra, hogy hűséggel forgo­lódjunk szent dolgaidban! Ámen! TANÍTÁS. Egy fiatal ember, ki csak nemrég nősült; beszéli: “Édes apám meglátogatott min­ket uj lakásunkban és gondosan körül nézett minden szobában s végre megszólalt: “Nagyon szép, fiam, minden nagyon szép. Csak egy a baj. Nem mondaná meg senki, hogy tulajdonképpen kit szolgáltok ti, az Istent-é, vagy pedig a Sá­tánt?” Benyitottam minden szobába 'és úgy ta­láltam, hogy édes apámnak igaza van. Felesé­gemmel egyben elhatároztuk tehát, hogy mától fogva nem lesz lakásunkban egyetlen szöglet sem, mely valamilyen bibliai idézettel, mondás­sal, vagy képpel ne emlékeztetné a belépőt arra, hogy mi az Urat szolgáljuk.” Igazán szép és dicséretre méltó elhatározás. Ha valaki kerestyén, mutassa azt meg érzései­ben, gondolkozásában, beszédében 'és cselekede­teiben is. De mutassa azt meg még a külsősé­gekben is. Mert nincs szebb és dicsőségesebb do­log az Ur szolgálatánál és nincs ragyogóbb jel­lemvonás az erről való bizonyságtételnél. Mózes rs az Urat szolgálta és életét áldozta arra, hogy erről bizonyságot tegyen. Józsué követte Mózes példáját és az Ur szolgálatában nem egyszer tette ki magát halálos veszedelemnek. A törté­nelem legjobbjai, legkimigaslóbb alakjai egytől- egyig mind ott találhatók az Ur oldalán. Véle, az ő nevében és az ő szolgálatában nagy és fen­séges dolgokat .vittek végbe s benne lettek na­gyok. Hát mi kit szolgálunk? Kinek a pártjához sze­gődünk? Bizonyára minden ember az Urat szol­gálná, ha tudná, hogy mily szép és jó az ő szol­gálatában állani. Mert mindazok, akik az ő párt­jához szegődtek és az Urat szolgálják: munkál­ják az igazságot, cselekszik a jót és terjesztik az erkölcsi tisztaságot. Az Ur szolgálata ó-testa- mentomi kifejezés. Nagy és fenséges 'értelme van itt is. De ez az értelem az uj-testamentom- ban elmélyül: Krisztus és felebarátaink szolgá­latává lesz. Az Ur szolgálata ma ezt jelenti: szolgálni a Krisztust és embertársainkat. Akik szolgálják az Urat, azoknak bűneik meg­bocsáttatnak. Sokan tudják ezt. De tudhatná ki­vétel nélkül minden ember. “Hiszek bűneink bo­csánatában,” — mondja a keresztyén ember. És jó okai vannak arra, hogy ezt higyje is. Bir benső békével a jelent-, és napsugaras remény­séggel a jövőt illetőleg. Ez a biztosíték arra, hogy hite szilárd alapokon nyugszik. Ha az Urat szolgáljuk: benső énünk uj ala­kot ölt magára. Újjá születünk. A külső dolgok megváltoznak körülöttünk. A régi dolgokat uj köntösben látjuk. Szeretjük a jót. Gyűlöljük a gonoszt. Vigyázunk és imádkozunk, hogy Isten tetszését megnyerjük és azt el ne veszitsük. A tisztaság, az igazság és a szentség édes öröm­mel tölti meg lelkünket s szenvedéllyel vágyunk ezeknek bírására. Nem mintha menték volnánk most már a kisértésektől. A világért sem. Sok­féle kisértés vesz még ekkor is bennünket kö­rül. Sőt minél inkább növekszik buzgalmunk a Krisztus szolgálatában, annál inkább leskelődik, csábit és ingerel a kisértő. Keserű ez a tapasz­talás, de van benne némi vigasztalás, sőt bizta­tás és bátorítás is, mert világos jele ez annak, hogy valóban szolgáljuk az Urat. A Sátán nem csábitana, nem kisértene és nem igyekeznék ma­gához édesgetni, ha tudná, hogy őt szolgáljuk és nem a Krisztust. És akik szolgálják az Urat, nyilvánosan is val­lást kell erről tenniök. A kétfelé való sántikálás nem illik az Ur katonáihoz. Szint kell vallanunk minden dolgainkban. így van ez az irodalomban, igy van a társadalmi érintkezésben, igy van a politikában, tehát igy kell lenni a vallásban is. Józsué kérlelhetetlen szigorúsággal parancsolt a népre, hogy ne sántikáljanak, hanem ha nem tet­szik nékik az Ur, menjenek és válasszanak ma­guknak más isteneket! “Én azonban — úgy­mond — és az én házam népe az Urat szolgál­juk.” Józsué parancsa örök parancs, mely ne­künk is szól. Tetemre hívás ez, melyet előbb vagy utóbb el kell fogadnunk. És miért ne ten- nők előbb, mint utóbb? Ne feledjük el, hogy csak az Ur szolgálatában találhatjuk meg az élet üde örömeit, csak itt nyerhetünk igaz békességet és csak az ő szol­gálatában alapozhatjuk meg örök üdvösségünket. Jertek azért és Józsuéval egyben szolgáljuk az Urat! Ámen! UTÓIMA. Szent áhítattal borulunk le még egyszer előtted, örök Isten, és hálát adunk néked e szent óráért, melyben megismertük keresztyéni szent kötelességünket és benső erőt nyertünk arra, hogy hűséggel megálljunk az Ur Jézus Krisztus zászlója alatt. Tarts meg bennün­ket ebben a szolgálatban mindvégig, hogy ama nagy na­pon majd elvehessük kezeidből az igazak jutalmát, az örök üdvösséget. Ámen!

Next

/
Thumbnails
Contents