Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-08-05 / 31. szám

Vol. XXXIV. ÉVFOLYAM

PITTSBURGH, PA., 1933. AUGUSZTUS 5.

No. 31. SZÁM.

PUBLISHED WEEKLY by the Board of Home Missions of the Reformed Church in the U. S.

SUBSCRIPTION RATES:

In the U. S. Ja.oo, elsewhere jo per year.

Entered as Second Class Matter on the 35th of March, 1933, at the Post Office at Pittsburgh, Pa., under the Act of March 3rd, 1879.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA

Publication Office:

4829 SECOND AVENUE, PITTSBURGH, PA.

Telephone: HAZEL 6191

“Acceptance for mailing: at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized April 25, 1933.“

EDITOR:

REV. J. MELEGH 301 Ruben Building McKeesport, Pa. Phone: 2-2742

Associate Editors: REV. GÉZA TAKARÓ 344 East 69th Street New York, N. Y.

REV. SIG. LAKY 737 Mahoning Avenue Youngstown, O.

SZERKESZTŐSÉG: 301 Ruben Building McKEESPORT, PA.

LERONTANI A VÁLASZTÓ FALAT!

— Harmadik, befejező közlemény. —

Két kis pénzdarab van előttem az íróasztalon, mialatt e sorok papirra sorakoznak. Egy réz centes és egy ezüst dime. Mindkettőnek azonos a felirata. “E pluribus unum.” Több államból egy állam, U. S. A. Megfordítom, s a másik oldalon is mindkettőnek ugyanaz a jeligéje: “In God we trust.” Ez volt az alapja, ez a magyarázata ennek a nagyszabású egyesülésnek, az Uniónak. Lehet-é maradandó egyesülés más alapon bárhol is? Van-é más hatalom, amely az emberiség nagy társaságának egyes csoportjai között lévő természetes vagy mesterséges választófalaknak akár eltüntetése, akár azok fölé emelkedés által közel tudja hozni az embereket egymáshoz?

Itt vannak a faji és nemzeti külömbségek. Négy faj. Színük is más. Egyik megvetéssel néz a másikra, amely irigységgel vagy gyűlölettel viszonozza a tekintetet. Ki hozza őket egymáshoz közelebb? “Az Isten, aki az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette,” — amint ezt az athéni áreopáguson kijelentette Pál apostol. — 65 nemzet, mindenik saját nemzeti lobogója alatt, saját himnusza hangjai mellett haladva, saját külön szokásaival, múltjával, nemzeti hagyományaival és előítéleteivel. Micsoda óriási válaszfalak! Micsoda ellentétek, idegenkedések, amelyek gyakran engesztelhetetlen gyűlölködéssé erősödnek. Egyszer két zsidó egy samaritánus faluba ment előre. Mint szálláskészitők tantiómesterük részére kerestek helyet. Visszautasították őket. “Tűz szálljon alá az égből és eméssze meg ezeket...” Az Isten nyilát emlegették, pedig tanítványok voltak! Ma ágyukat emlegetnek az ál-keresztyén népek. Lehet-é remény, hogy ezek valaha is összebéküljenek? Zsidók és samaritánusok. Németek és franciák. Japánok és chinaiak. És a sok-sok többi ellenséges párok. Történelmi tényre alapítjuk reménységünket. Egyszer rómaiak és zsidók, krétaiak és arabok, mezopotámiaiak és egyiptomiak, párthusok és médek igen vegyes társaságáról azt olvassuk, hogy “mindnyájan együtt valának és mindenük közös vala, és mindennap egy akarattal, — örömmel és tiszta szívvel dicsérve az Istent”, aki saját leikéből töltött ki minden testre, akármilyen szinü volt, akármelyik fajhoz, néphez, nemzethez tartozott.

Itt vannak aztán a vallásfelekezeti külömbségek s az ezekből eredő önzés, féltékenység, irigység és versengések. “Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket üz. Eltiltottuk, mivel hogy nem mi velünk követ téged!” Ha nem mi velünk tart, inkább maradjanak azok az ördögök azokban a szerencsétlenekben, akiket megszállva tartanak. Szerencse, hogy Jézus helyreigazítja a szörnyű tévedést, amely vak elfogultságból eredt: “Ne tiltsátok el! Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van.” Egyszer Lincolntól azt kérdezte egy pap, gondolja-é, hogy az Isten az ő oldalukon van, — mire Lincoln komolyan elgondolkozva igy felelt: “Ez egyáltalán nem háborít, mert Isten mindig az igazság oldalán van, hanem inkább azért aggódom és imádkozom, hogy mi az Isten oldalán legyünk”.

Mindennél fontosabb az a kérdés, hogy Isten oldalán vagyunk-é, s Krisztus gyógyító munkáját végezzük-é? Mert akkor semmi bajunk nem lesz azokkal, akik — ha más táborban, más egyházi szervezetben is, de — ugyanezt a munkát végzik. Denominációk külömbözhetnek egymástól, csak élet legyen bennük, mint a fákban, amelyeknek törzsei — s ha távol vannak is egymástól, de lombjaik odafenn összeérnek.

Itt vannak végül az egyesek közötti választó- falak, az ellenségeskedések legmélyebb forrása. Szinte hihetetlen, hogy még azok is, akik a Her- mon magaslatain, hóvonal feletti tisztaságban jártak s a megdicsőülés szemtanúi voltak a nagy konfesszió után, — mikor visszakerülnek az em-