Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-22 / 29. szám
10 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA EH==H=— innr=ir------ír-— -ir==in 0 0 | REFORMÁTUS EGYESÜLET. 0 0 0 EU==1E u=-u=nnnF=ir=n =ir==in KÉZFOGÓ. Sokkal fontosabb annál, mint amikor egy ifjú s egy leány kézfogóban jegyzi el magát egymásnak. Nem egy ifjú párnak, hanem az Egyháznak és az Egyesületnek kézfogóját jelenti az az elgondolás, amelyet a Vezértestület az ifjúsági munka megszervezésében juttat kifejezésre. Az az elgondolás, hogy Amerikában növekedett, református vallásu ifjú emberek, mint az Egyesület hivatásos ügynökei, az ifjúság részére sport-csapatokat, a gyermekek részére cserkész-csapatokat szervezzenek, amely alakulatokat aztán az Egyesület anyagilag is segíti, támogatja. Az csak természetes dolog, hogy megköveteli ezektől az ifjaktól és gyermekektől, hogy tagjai legyenek az Egyesületnek. De az Egyesület református jellegének határozott kidómboritása az, hogy ugyanakkor azt is megköveteli, hogy az ifjak az egyháznak, a gyermekek a vasárnapi iskolának is tagjai legyenek. Ez az intézkedés nemcsak a református jelleget adja meg az Egyesületnek, hanem ennél is jóval többet jelent. Jelenti azt, hogy az Egyesület cselekedettel áll oda az Egyház mellé. Azok az ifjú emberek, akik mint az Egyesület ügynökei, ifjaink és gyermekeink között munkálkodnak s azokat megszervezik: lényegében ugyanakkor egyházi munkát is végeznek. Hiszen a megszervezett, a református zászló alatt megszervezett ifjúság és gyermeksereg nemcsak az Egyesületre, hanem az Egyházra nézve is nyereséget jelent. Ha az Egyesület nem végezné el ezt a munkát: az Egyháznak kellene azt elvégeznie, saját érdekében. Ha az Egyesület nem adna munkást e munka elvégezésére: az Egyháznak kellene oda hivatott munkásokat állítani! Az Egyesület embere, az Egyesület munkája ugyanakkor az Egyháznak is embere és munkája! Ezen a téren a legőszintébb lélekkel gratulálunk a Vezértestületnek. A tervezet financiális részét nem ismerjük ugyan, de ők bizonyára tudják, hogy ez a vállalkozás kifizeti magát. Az Egyesület szempontjából sem sárba dobott pénz, amit erre fordítanak. És amikor az Egyesület érdekében munkálkodnak: egybekötötték azt az Egyház érdekeivel is. Kinyújtották kezüket az Egyház felé, — kézfogóra. A kézfogó azonban akkor lesz teljes, ha a másik fél is kinyújtja a maga kezét. Az Egyháznak nem szabad ezt a munkát közönyös lélekkel tekintenie. Az Egyháznak is meg kell tennie mindent, hogy azt mennél nagyobb, mennél teljesebb siker koronázza. Egy következő cikkben azt próbáljuk fölmutatni, hogy elgondolásunk szerint mit tehet, mit kell megtennie az Egyháznak a siker érdekében. Hiszen teljes siker csak akkor koronázhatja az Egyesület törekvését, ha egész lélekkel nyújtunk nékie mi is segédkezet. Vajha ez a pár cikk is segítené a cél elérését! EL KELL MONDANUNK . . . Pedig nem akartuk elmondani. Ezen a helyen nem akartuk tudomásul venni azt az irtózatos támadást, amelyet a new yorki Az Ember c. lap intézett független testvéreink két vezére ellen. Olvasóink azonban joggal elvárhatják tőlünk, hogy véleményt mondjunk. Az Ember nagyon, nagyon szomorú igazságokat mondott el, eltekintve attól, hogy az általa ostorozott feneketlen gyűlölködést általánosítja. Bennünket, akik legújabban is a SZÖVETKEZETT EGYHÁZAK gondolatában és javaslatában keressük a testvéri békességet, ez a vád nem 'érhet. Fáj nekünk, hogy magyar református lelkészekről igy lehet irni. És még jobban fáj, hogy jogosultan lehet igy irni. De éppen itt volt az ideje, hogy ezek az igazságok egyszer már elhangozzanak. Örvendünk annak, hogy kívülről hangzottak el. Ha mi Írjük meg azokat, akkor az “veszekedés.” Pedig mi jóval többet is tudnánk elmondani. E lap szerkesztőjének csak a napokban is szemére vetette valaki, hogy: miért hallgatunk? — hiszen a nép ebből csak azt látja, hogy ne- kiek van igazuk. Kerülni akartuk és kerülni akarjuk a “veszekedést.” Arról sem szeretnénk elfeledkezni, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJA egyházi lap. Annyival inkább, mert ha mi szólunk valamit: nyomban kész a legszigorúbb kritika. Ha a meglevő, vagy csak tervezett 'érintkezési pontokon csak annyi jogot kérünk, mint amennyit függet len testvéreink követelnek: akkor mi vagyunk a rosszak, mint történt az a közös lap ügyében. Ha a bennünket ‘ért jogsérelem miatt panaszkodunk, mint pl. Egyesületünk hivatalos lapja ügyében tettük: akkor bennünket saját elnökünk utasít rendre. Az Embert ilyen szempontok nem feszélyezik. Szóban forgó cikke legyen tükör, amelyben mindenki fölismerheti magát, már kit-kit ahogy illet, s legyen ez a “fölismerés” záloga egy jobb jövendőnek.
