Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-22 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA S ni------it— ii—j—ir=innr=ii------n =n------m 1 CSENDES ÓRÁK. 1 □ □ írja: Tóth Mihály lelkész. nr=ir= -nsBBElEli——Jí= = =J1==]□ “ÉN VELED LESZEK” II. Mózes 3:12. ÉLŐI MA. Örök Isten! Örül a mi szivünk, ha elgondoljuk, hogy mi soha semmiben meg nem fogyatkozunk, mert te őriző pásztorunk vagy. Nem félünk mi azért, ha az élet bajai, gondjai felhalmozódnak is körülöttünk, mert te mindenütt jelen vagy mivelünk. Legyen áldott ezért szentséges neved. Ámen! TANÍTÁS. Egy falusi kis leánykát nagy városba vittek a szülei. Mikor hazatért, lelkesülten beszélt a nagy forgalomról, kocsiról, lóról s embertömegről. “Hát aztán nem féltél az utcán keresztül menni?” — kérdezte valaki. “Nem,” — felelt ő szerényen, “Egy nagy rendőrbácsi csak felemelte a kezét és ember, kocsi, ló, mind megállóit és várt, mig Klárika szépen átment a túloldalra.” Gyermekes gondolkozása szerint mindez Klárikáért történt s tulajdonképpen igaza is volt. Ennek a kis leánykának hite és bizodalma megtaníthatna bennünket arra, hogy miképpen szerezhetünk nyugalmat, erőt és bátorságot akkor, amikor az élet nehéz feladatai, gondjai, bajai körültünk halmozódnak és azt hisszük, hogy összetörnek bennünket. Megtaníthatna arra, hogy nekünk is van egy hatalmas védőnk, aki soha sem szűnik meg fölöttünk gondosan őrködni. Ne essék hát kétségbe, aki bízik az Istenben, mert ő jelen van és kezénél fogva biztos irányba vezeti őt még a legváratlanabb életfordulatok közepette is. Jézusnak igazi hősiessége azon alapszik, hogy ö még a Golgota oldalán is csak az Atyát látta. Nem a farizeusokat, nem a római katonákat, hanem az Atyát. Fülében mindig erősebben csengett ez a mennyei szózat: “Ez az én szerelmes fiam,” mint az átkozódó tömeg vad kitörése: “Feszítsd a fára!” Köztünk és közte az a különbség, hogy a mi farizeusaink sokkal közelebb állanak hozzánk és bennsőbb viszonyban élnek velünk, mint a mennyei Atya. Innen van az, hogy könnyen kétségbe esünk és elveszítjük önbizalmunkat. Pedig csak azt kellene tennünk, hogy az Atyát közénk és a mi farizeusaink közzé helyezzük, hogy az Atyától ne lássuk őket; csak ennek az ígéretnek kellene szüntelen a fülünkben csengeni: “Én veled leszek’’ és meg lenne a hősi bátorság. A ős Róma nagyságának igazi megalapozója, Caesar beszéli, hogy a Gallok megvetéssel tekintettek azokra a kis emberekre, kiket Róma ellenük küldött, de ugyanakkor megcsudálták óriási hajitó gépeiket. A kis emberek rendesen érzik szükségét a gépek segítségének. Kicsiségük érzete fokozza találékonyságukat. A régi Róma, védelemre nem igen alkalmas fekvésénél, körülvéve minden oldalon ellenséggel, kényszerítve volt arra, hogy válasszon : fölülmúlni szomszédait a tudomány és hadakozás művészetében, vagy pedig elpusztulni. És Róma választott s a világ urává lett. Ami történik a nagy világban, az történik a kis világban: az egyén személyes életében. Minden nagy válság alkalmával a lélek felserken, az elme felfigyel és a test uj erőre kap. Az élet legnagyobb válsága a balsiker. Mikor látjuk, hogy uj erőforrások után kell kutatnunk: a lélek igen gyakran az erőnek oly gazdag forrását fakasztja önmagából, amit álmodni sem mertünk volna. Innen van az, hogy száz lángészt ad a balsors, amikor a jólét egyet. És éppen ezért Isten országának kapui tárva-nyitva vannak mindig a lelki szegények előtt. Ne féljetek tehát, mert az Ur mondja: “Én veled lészek.” Egy jó nevű iró azt mondotta, hogy a jövőben az embereket a vallás szempontjából nem a régi alapon fogjuk megkülönböztetni. Nem úgy fogjuk őket megosztani, hogy ezek reformátusok, azok katholikusok; ezek lutheránusok, azok baptisták, hanem igy: emberek, akik látnak s emberek, akik nem látnak. — Azt kérdem egyik ismerősömtől: “Hiszesz te az Istenben?” És ő megsértődött. De mikor arra kértem, hogy mondjon hát nekem valamit az ő Istenéről, leírta nekem Jákob Istenét, dicsőítette Dávid Istenét, magasztalta Pál apostol Istenét s szónoki hévben tört ki, mikor a jövendő életnek dicsőségben uralkodó Istenéről beszélt. Szóval igen jól ismerte a tegnapnak és a holnapnak az Istenét. De amikor azt kérdeztem tőle, hogy mi legyen a mával? mi történjék a városok és falvak kiáltó bűneivel már ma? — akkor úgy találtam, hogy ami a jelent illeti, hitetlen. Bizonybizony, megnyilatkozott szemek kellenek ahhoz, hogy felfedezzük az örök szeretet fonalát a jelen óra apró eseményeiben is! Isten ott van a teremtésnek legapróbb részleteiben s a szürke hétköznapok minden történéseiben, csak meg kell őt látnunk. Adjuk hát magunkat oda az Ur Jézus Krisztusnak, hogy ő benne és általa nyernénk megnyilatkozott szemeket! így nemcsak megérezhetjük őt közvetlen közelünkben, hanem meg is látjuk őt. Hallani pedig szakadatlanul csak ezt a pár szót fogjuk: “Én veled lészek !” Ámen! UTÓIMA. Nagy és erős Isten! Amikor már kétségbe esünk és fel akarjuk adni a nemes harcot: megcsendül füleinkben biztató Ígéreted, hogy te mindig velünk vagy és mi uj erőre kapunk. Légy is velünk, hogy erről lássák meg az emberek a te nagyságodat s gondviselésednek mindenekre kiterjedő figyelmét. Ámen!
