Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-08 / 27. szám
ln AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA gyár munkások, akik csaknem kizárólag mindnyájan a magyar dolgozó osztály tagjai voltak. Méltán gondolták tehát egyesek, hogy másféle tajta magyarság nem is volt, csak ezek a szegény “Hunkies”. Kulturált emberek ritkán jöttek és ha mégis, úgy csak látogatóba, mint ahogy az Munkácsi, a festő, esetében is történt, akit 1886 novemberében nem más, mint Edison és Henry Ward Beecher fogadott. Munkácsi festménye az, “Krisztus Pilátus előtt”, amelyről sokan mondták, hogy “felér ezer igehirdetéssel”. John Wanamaker tetemesebb összeget fizetett ezért a képért, mint előtte valaha is fizettek egy élő művész vásznáért. Mind az által e legegyszerűbb munkás népnek tömegei szivükbe zárva hoztak egy másik nagy értékű képet. Az ó-hazai vasárnapoknak a képét. Szüntelenül fülükbe zsongott egy hang, — a bányák sötétjében épugy, mint a gyárak süketítő zajában. A búgó templom harangja volt ez a hang. A magyar templomnak igen fontos része a harang, — e nélkül a templom nem tetszik egésznek. A harangszó többet jelent a magyarnak, mint a világ bármelyik népének. A szokásos déli harangszó számunkra egy emlékezés! Hunyadi Jánosnak a törökök felett aratott diadala után, a pápa elrendelte, hogy egész Európában minden délben húzzák meg a templomok harangját öröm és hálaadásként, mert a keresztyénséget oltalmazták meg a magyarok. Ennek a rendeletnek azonban, az elmúlt századokban, csupán csak a magyarok engedelmeskedtek állandóan. Európa nagyon hamar elfeledte, hogy mivel tartozik Magyarországnak, a keresztyénség és a nyugati műveltség végvárának, noha a hires francia történész, Michelet, “Európa hősének” nevezte el Magyarországot. Ez a feledékenység magyarázza meg a mai tényeket is, mert hiszen a trianoni béke következményeké- pen, Magyarország és benne a világnak legnagyobb református egyháza, öt részre van szétszaggatva s ez által a legkeletibb, régi góthikus egyházi épületek, az Ó-haza keleti határán, az európai műveltségnek ez a Kelet felé hóditó utolsó mértföld- köve szélesen kitárva dobatott oda a keleti babo- naság, türelmetlenség és az ázsiai barbárizmus martalékául. Folytonosan zugnak még a harangok a kiüldözött magyarok fülébe és álmaikat is megzavarták azok. A Reformed Church volt az első, amelyik először törődött e vágyakozással. Ezt megelőzően néhány próbálkozással kisérleteztek már itt, hogy magyar egyházat alapítsanak. Nt. Ách Gedeon, Kossuth lelkésze, akit 1851-ben a “Missisippi” nevii hadihajón hoztak Törökországból e hazába, volt az első lelki-vigasztalója a politikai menekülteknek. A PLÁGIUM VÁD. Amikor talán két évvel ezelőtt független testvéreink lapja “Riadót” hangoztatott s úgy tűnt föl, mintha a “Riadó” a békesség jegyében zengene: azonnal válaszoltunk reá és a békesség zászlója alatt örömmel siettünk eléje. Örömünk korai volt. Laptársunk csakhamar visszatért a maga régi, kezdettől fogva való, gyűlölködő szelleméhez, éltető köréhez s olvasóink tapasztalhatták, hogy többet sohasem foglalkoztunk közleményeivel. Most azonban kénytelenek vagyunk ezt cselekedni ama plágium vád miatt, amelyet két munkatársunk ellen emelt. Átnéztük a Tóth Mihály fejére olvasott angol nyelvű prédikációt s kétségtelenül megállapítottuk mi is, hogy azt bőven használta, sőt több helyen fordított belőle, bár nem hiányoznak onnan saját gondolatai sem. Sőt megállapította ezt maga az iró is annak a külön kötetnek az előszavában, amely már hetek óta otthon van sajtó alatt s amely ezeket a prédikációkat foglalja magában. Ha valaki olvas, azért cselekszi, hogy az olvasott dolgokat fölhasználja. Isten büniil ne vegye ezt a vakmerő föltevést: talán még független testvéreink között is vannak olyanok, akik nem adják folyton és folyton, egyesegyedül a maguk kizárólagos gondolatait s talán még az is megtörténik, hogy nem írják oda minden átvett gondolat után, hogy kitől vették át azt. Még ha az Angyalok nyelvén szólna is valaki közülünk, esetleg független testvéreink közül, még akkor is fordulhat elő hasonlatosság, vagy éppen azonosság. Sőt fordul is elő. “Ne itéljefek, hogy ti is ne ítéltessetek.” A Tóth Mihály írásait mindig szívesen és nagy lelki épüléssel fogadják s fogadhatják is olvasóink. Alpha, N. J. Az egyház első félévi bevétele $1321.73, kiadása $1303.79 s igy maradványa $17.94 volt. Befolyt még ezen kívül temető rendbentartásra $1.50, ujtemplom alapra $101.07. — A Gyermekek napját az elmúlt vasárnap tartották meg, amikor az Istentisztelet minden neszét a gyermekek és ifjak végezték, igaz gyönyörűségére nemcsak a gyülekezetnek, hanem bizonyára Istennek is. — A nyári iskola, amint azt jelentettük már, julius 10-én veszi kezdetét. Passaic, N. J. A Nőegylet szépen sikerült fogadóestélyt rendezett a lelkész nejének tiszteletére, aki eddigelé az egyik trentoni iskola igazgatónője volt s az iskolai év bezártával most költözött állandóan Passaicra. — A nyári iskolában javában folyik a munka a lelkész és a lelkész nejének vezetése alatt. — Julius 4-én kedves keretek között folyt le a keleti Ifjúsági Konferencia, amelyről részletes tudósítást később fogunk adni. (Folytatása következik.)
