Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-07-01 / 26. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA IDE 3BQBEIE 30 □ O AZ UJ SZOMSZÉD Irta: Bartóky József □ O IDE 30QBE 30 (Folytatás.) Török Pál elindult s lassan ballagott Köpecziék felé. Ámbár a töretlen hóban kimelegedett, szél sem fújt semerről sem, a subáját mégis úgy ösz- szefogta a mellén, mintha attól félt volna, hogy a szép, tiszta téli égen nyugovóra hajló nap valahogy belenézhet a szivébe s meglátja, hogy annak eldurvult kérgét az öreg szomszéd becsületes szemei és szelíd szavai általtörték immár s bent, a szive legmélyében, régen elhantolt halottakként régen elfelejtett jó érzések uj életre támadva, imhol hetek óta kemény viadalt vívnak a maguk életéért csökönyösen csatázó, keserű, sötét, megszokott rosszindulatokkal. Minél mesz- szebb haladt Török Pál a maga tanyájától, annál jobban erőt vett rajta annak az érzésnek hatalma, hogy, lám, itt ö se gazda, csak: ember. Török Pál meg-megállt s végig-végignézett a havas földeken. Hát ezeknek a most alvó földeknek ébredéskor felfakadó lehelletétől telik meg az ember lelke önzéssel, irigységgel, kapzsisággal s minden, másnak-ártó rossz érzéssel ?! Az árokpart szélén itt-ott megkopott hó alól kibarnuló föld pedig mintha erre azt mondta volna Török Pálnak: én, a föld, jó vagyok, a lehelletem tiszta, ti vagytok rosszak emberek, mert azt hiszitek, hogy önzéssel, irigységgel, kapzsisággal s másoknak-ártó rossz érzésekkel kell engemet szeretni, holott engem csak az szeret igazán s csak az méltó Istennek éltető ajándékára, aki tiszta, igazlelkü, szelíd, emberséges és jó... Török Pálnak szinte zúgott a feje, mikor Kö- peccziék tanyájához ért. Sokáig habozott, bemen- jen-e s hazudjon-e, csak azért, mert már otthon elmondta azt a hazugságot az eladó szekérről! ? Most olyanformát érzett, hogy belesülne a hazugságba. Török Pál tétovázva megállt s meg- megtörölgette az üstökét. A tanyaudvaron egy gyerek szaladt át az ól felől a házba. Török Pál rákiáltott: — Itthon vannak a gazdáék? — Nincsenek itthon! — kiáltott vissza a gyerek. — Bementek a városba. Török Pál nagyot lélekzett: hát nem kell hazudnia; haza mehet békével. El is indult s keményen feltette magában, hogy innét nem kerül a dülőut felé, ahonnét Juhászék tanyájába észrevétlenül eljuthatna leskelődni, hanem tisztességesen hazamegy. Csináljanak Juhászék, amit akarnak, ő ugyan nem törődik velük! Török Pál lassan bandukolt hazafelé. Ahogy még akkor kívánta, mikor a leskelődést kitervezte, Köpecziéktől visszafelé menet, hamar ráesteledett. A tanyákban itt is, ott is világot gyújtottak. Török Pál messziről megismerte, hogy melyik az ő tanyájának az ablaka. Ott is égett már a világ. Hát a megmaradt két szál gyufa közül az egyiknek bizonyosan nem pattant le a feje! Török Pál itt megállt s elővette a pipáját, hogy majd rágyújt. A pipát meg is tömte s elő akarta szedni a gyufát. Ide is benyúlt, oda is benyúlt, de egyik zsebében sem találta a gyufaskatulyát. Nyilván kirántotta a kendőjével a Köpecziék tanyája előtt, mikor az üstökét törölgette. Piát bizony a pakli gyufa, akárhogy tapogatja, kutatgatja a zsebeit — oda van!! Juhászék tanyájában is világot gyújtottak. Valami fehér kendővel akaszthatták be az ablakot, mert a világosság valahogy máskép, szelidebben sugárzott ki. Mintha csak az öreg Juhász szeme nézett volna ki a sötétbe és szelíden hivogatta volna Török Pált: jöjjön gazduram, nem követeljük mi a szalmát, se a kutostort, pedig láttuk a kend udvarában a fészer alatt, adunk mi kenőcsöt, amitől meggyógyul a »lába a lónak s adunk mi szívesen gyufát is, amivel világosságot lehet csinálni ! Török Pál sokáig meredten nézte a mesz- sziről hivogató fehér világosságot s szinte megértette, hogy csakugyan azt mondja neki az a fényesség: jöjjön gazduram, nem kell itt leselkedni, benyithat hozzánk, hiszen mi úgyis tudjuk, hogy előbb-utóbb csak idejön, mert: a szelídség és a jóság olyan erőhatalom, ami megvarázsol mindenkit és aminek nem lehet ellentállni! Török Pál lassan elindult Juhászék dűlőjén. Hát gyufát csak kérhetek! — biztatta magát. — Ebben nincsen semmi megalázkodás! És ment, ment Juhászék tanyája felé, de közben meg-megállt s felfigyelt. Nagy némaságban hallgatott az egész fehér világ s mégis e nagy templomi csendességben Török Pál mintha a gyerekkorában sokszor énekelt zsoltárt hallotta volna: “Mint a szép hives patakra, a szarvas kívánkozik. . .” Török Pál belépett Juhász Jánosék tanya udvarába s csendesen felóvakodott a tornácra, s megállt az ablak alatt. Látni nem láthatott semmit; csakugyan valami fehér kendővel volt az ablak beakasztva. Belülről egv valaki hangja hallott egyfolytában: — De most vessétek le ti is mindezeket, a haragot, a hirtelen felgerjedést, a gonoszságot, a káromlást és beszédeknek tisztátalanságát a ti szájatokból. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkőztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel egyben... (Folytatása következik.)
