Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-06-17 / 24. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 BE==ir= ir=ir=innr=u-------ír---------------lr--------m 0 0 0 MÁRTHÁK ÉS MÁRIÁK. 0 0 Dl--------11= i[=^[=inn[=ir===ir==^——ir=in A DIAKONISSZA HELYE AZ EGYHÁZBAN. Részlet Muraközy Gyula cikkéből. A lelkipásztornak van egy nagy tehertétele a gyülekezetével szemben: az anyagi kérdések. Nézzünk el a magyar református egyházakba, az alföldi városokba és falvakba, pl. Baranyába, ahol a lelkipásztor és a hivők között ott áll a dijlevél. Milyen boldogság és milyen öröm megmutatni a diakonisszát, aki úgy jön a gyülekezetbe, mint egy nagy ajándék, aki senkitől semmit nem kér, akinek kezébe egy fillért sem lehet beletenni, ami az övé, mert valahogy úgy jár ezen a világon, ahogy assisi Ferencnek a követőiről mondják: “Nihil habentes omnia possedentes”, vagyis semmisem az övék és övék az egész világ. Az anyaház elintézi az egyházzal azt az anyagi járandóságot, amiből a gyülekezetnek a diakonisszát tartják, a jövendőre nevelik és az elaggott diakonisz- szákat ellátják a késő ősznek csendességében. Maga a diakonissza ingyen, ajándékképen jár-kel a gyülekezetben és amig a lelkipásztor az egyháznak a gépezetét igazgatja, olajozza és füti és ebben a gépészi munkában, az egyház technikai részének munkájában sokszor kormos lesz a keze és elfárad, addig a diakonisszának munkája szabad és boldog üzenet, semmi külső körülmény nem köti meg, vidáman és mosolyogva hordozza életében az evangéliumot. Különbözik a diakonissza az önkéntes egyházi munkástól is. Egy modellt tartok most szem előtt, amelyet láttam és amely a budapesti református egyházakat most legjobban érdekli, mert a gyülekezeti munkában ennek az anyaháznak a diakonisszái dolgoznak: én a Filadelfia Diakoniss- ssa Anyaháznak munkásait láttam és figyeltem meg, de azt hiszem, hogy nem vakmerő az álta- lánositásom, ha azt állítom, hogy a többi református diakonisszaházaknak a munkájáról is hovatovább ezt az eredményt lehet és kell megálla- pitani. Az önkéntes munkásokra vonatkozólag" az a diakonisszának az előnye, hogy ö benne van a világban és mégis kívül van a világon. Bármelyik kedves önkéntes egyházi munkásunk, aki jár a gyülekezet szolgálatában, ezer szállal van odakötve a maga kenyérkereső szolgálatához; gyermekeinek a sírását, a beteg gyermekének sóhajtását hallja, amikor kívánnám és küldeném egy árva gyermek gondjának felvevésére. A maga napi gondjának és munkájának fáradtságát adja ebbe a szolgálatba, amelyeket az élettel való harcban kapott Istentől és a megmaradt erejének csak egy darabjával küzd és áll a gyülekezeti munkában. A diakonissza ezzel szemben teljesen adja a maga életét: ez a főfoglalkozása. Ez minden gondolata reggeltől-estig. Készen áll arra, hogy küldjék, hogy menjen, hogy égjen, hogy áldozzon. Azért lett diakonissza, hogy mint lélek szerinti édesanya, azoknak a gyermekeknek legyen gondviselője, akiknek senkijük nincs. Azért lett diakonissza, hogy mint Krisztusnak eljegyezett szolgálóleánya azoknak legyen testvére, akik egészen egyedül vannak. (Református Figyelő.) A JELSZAVAK ÉRTÉKE. (Folytatás a 4. oldalról.) is valami közös érintkezési pontjuk: azokat nem keresték soha. Még csak tudni sem akartak azokról. Ellenkezőleg: ellenfeleikkel mindig a legélesebb harcban állottak. Harcukban nem válogatták soha még csak az eszközöket sem. A szótárnak nincs az a gyalázkodó kifejezése, gúnyolódása, megkisebbitése, gyanúsítása és rágalma, amit föl nem használtak volna ellenfeleikkel szemben. Soha, még csak a legkisebb jelét sem adták annak, hogy azokat csak valamennyire is tiszteletben tartják s fölteszik, hogy az ö felfogásukban is van talán valami jó. Kíméletlenek, szeretetlenek, követelők és erőszakosak voltak mindig: lehet-é csudálkozni rajta, hogy ha a polgári társadalom előtt eljátszották minden hitelüket s nem hisznek nekiek akkor sem, amikor a testvériségnek és közös érdekeknek zászlaja alatt akarnak közeledni? A legszebb jelszó sem elegendő ahhoz, hogy áthidaljon olyan szakadékokat, amelyeknek előzetesen nem voltak érintkezési pontjai. Különösen akkor, amikor a hajlandóságnak még csak jelei sem mutatkoztak soha avégett, hog_v ilyen érintkezési pontok keletkezzenek. A pusztában prédikáló Keresztelő János igy szólt a hozzá közeledő farizeusokhoz: “Mérges kígyóknak nemzetségei, kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek következendő haragját el- távoztatnátok ? Teremjetek azért megtéréshez illendő gyümölcsöket.” Nem minden, aki ezt mondja: Uram! Uram! megyen be a menyeknek országába, hanem aki cselekszi a mennyei Atyának akaratát. A jelszó önmagában véve még nem elég, — s ezért teszik jól az egyletek, ha távol tartják magukat a chicagói gyűléstől. BEKÜLDTE-É MÁR az előfizetését? Nézze meg a cimszalagot s ha lejárt, újítsa meg az előfizetést.
