Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-06-03 / 22. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 tni=^ir= ii^-=ir=innr=ii^-=nr== ■':=i[^=]a 0 0 0 HALOTTAINK 0 0 0 ni--------ír =)i ir=innr=ii--------i!= - 3i--------in KOVÁCHY KÁLMÁN. 1873—1933. 1906-ban mikor a Washington szolbor leleplezésén voltunk odahaza, a Lánchídon találkoztam vele. Akkor reggel érkezett meg Kanadából Budapestre, hogy ő is részt vegyen azon a szép ünnepélyen, amelyet az amerikai magyarok rendezték Budapesten. Budára igyekeztünk, hogy megnézzük azokat az emlékeket, amelyeknek az értékét azok tudják megbecsülni, akik hosszabb ideig voltak távol a szülőföldtől 'és azok, akik soha sem voltak még az édes haza fővárosában. Együtt mentünk Csutoros Elekkel, amikor egy sudár termetű, fiatal ember szegődött hozzánk. Bemutatkozott. Kováohy Klmán békevári lelkész volt. Budapesti időzésünk ideje alatt természetesen együtt maradtunk. Lelkének a virágait már itt megláttam. Aztán nagyon soká nem találkoztam vele. ő Kanadában végezte a szent szolgálatokat és a szétszórt csontok összeszedésének a műnk áj át. 1916-ban kaptam tőle levelet, amelyben jelezte, hogy szeretne ifjan elhunyt öccse után, átjönni az Egyesült Államokba. Phoenixville volt üresedésben. Kuthy Zoltánnak hathatós segítségével ez a gyülekezet választotta meg lelkészének. Itt egy megállapodott gyülekezetét talált. Nagy szónoki készsége, erőteljesen szép, költői nyelvezete kedvessé tették a gyülekezetben. Ez a gyülekezet örömét találta abban, hogy olyan lelkésze van, aki a költészet oltárán is ál- dozik. Nem botránkozott meg azon, Iha lelkésze néha nem tudott leszállani a földre és hogy a repülést jobban szerette, mint a földön való tusakodást. Gyönyörködött az egész gyülekezet, ha lelkészének egyik-másik szép ódáját olvashatta. Az Egyesült Államokban is kevésszer találkoztam vele. De munkálkodását élénk figyelemmel kisértem. Költeményeit, amelyek ebiben az időben inkább alkalmi költemények voltak, szívesen olvastam s ezek miatt váltottam vele néhány levelet. Lírai költeményt ekkor még nagyon keveset irt. Lírája csak életének az utóján kezdett kibontakozni. Ezek között is van egy pár, ami szép. Sajnos, hogy a nagy összeomlás után gyülekezetének egy részével ellentétbe került. Szelíd, költészettel, ideálokkal teljes életéhez semmiképen nem illett a háborúskodás s ennek tulajdonítható, hogy kibékült gyülekezetével s ha minden ellentétet nem sikerült is eloszlatnia, aránylag csendes békességben élt gyülekezetében egész 1931-ig, amikor nyugdíjaztatását kérelmezte. Hogy mennyire megbecsülték, semmisem igazolja jobban, mint az, hogy a gyülekezet porrészeit Phoenixvillebe szállíttatta s ott temet- tette el, ahol tizenöt éven híven munkálkodott. Kováohy Kálmán életének talán utolsó nagy öröme volt ebben a földi életben, hogy uj lelkészlakást építhetett a gyülekezet az ő vezetése mellett. Ebben az építkezésben nagy örömet talált. Ekkor voltam Phoenixvilleben. Milyen boldog volt, amikor az épülőfélben levő lelkész lakást megmutogatta. Azt hittem én is, mások is, hogy azért örül, hogy az uj lelkész lakásba beköltöz- hetik. Nem ezért örült. Ő megmaradt a régi lelkész lakásban. Nem magának, az utódjának épített. Az építkezés örömére neki ekkor valóban szüksége volt. Akkor csalódott, amikor mások már felejteni szoktak. Életének hajója akkor ütközött szíriekbe, amikor a legtöbb embernek a lelkében már elsimulnak a lélek viharának a hullámai. Összetört hajó volt, amikor ide jött Ligo- nierba. Szép kék szemében már ott égett a halálnak képe. Halála nem elmúlás. Átmenet az életre! Talán lesz valaki, aki lelkének a virágait bokrétába köti s ezt a bokrétát odahelyezi az amerikai magyar családok asztalára jó illattétel gyanánt. Amig lesz amerikai magyarság, mindig lesznek, akik megemlékeznek róla, aki lelkének a virágait gazdagon adta nekünk, de aki úgy hervadt el, mint az a fa, amelyet nagy korában ültetnek át. Emléke áldott és sir járói az emberszeretetnek, a jó munkás megbecsülésének áldó biztatása száll mindazokhoz, akik sokszor elcsüggedve és remény vesztve járnak az életnek a szakadékos utain. Kalassay Sándor. előfizetési fölhívás. Borsos István lelkész külön könyvben, magyar és angol nyelven írja meg 40 éves lelkészkedésének történetét, mely kétségtelenül értékes fejezete lesz az amerikai magyar reformátusság történetének. Negyven évi munkálkodásából 11 évet otthon töltött, mint segédlelkész, vallástanár és rendes lelkész. Munkálkodásából 29 év az Egyesült Államok területére esik, hol ez időszerint már a 17-ik városban lakik. Ez az egy adat is mutatja pályafutásának változatos voltát. A mü előfizetési ára $1.00. 1934 Január havában jelenik meg s bolti ára magasabb lesz. Megrendelhető ezen a címen: Rév. St. Borsos, Box 376, Morgantown, W, Va.
