Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-05-20 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 □E 0 0 □ 0 □ E EIBBEIE □0 MAGYAR SZEMLE. □ □ 300E RÉMHÍREK forognak közöttünk arról a középkori felekezeti türelmetlenségről, amely újraéledni látszik szülőhazánk földén. Mi is megemlékeztünk már arról a botrányos Ítéletről s annak még botrányosabb indokolásáról, amellyel a budapesti törvényszék Nagy Lajos református lelkészt 8 napi elzárásra és 300 pengő pénzbüntetésre ítélte azért, mert a “szent jobb” imádását bálványimádásnak nevezte. Szabó István miskolci vallástanár, aki Amerikában is éveket töltött, könyvet irt a “szent jobb” kérdéséről. A könyv alig több, mint történelmi tényeknek felsorolása, de azért az ügyészség elkobozta azt és Szabó Istvánt nemzetgyalázás címén perbe fogta. Híreink szerint négy hazai püspökünk kelt védelmére Szabó Istvánnak, mire az ügyészség elkoboztatta azt a lapot is, amelyben nyilatkozatuk megjelent. A hazai egyházi lapok, amelyeket pedig egyedül fogadhatnánk el hiteleseknek, a kérdés további fejleményeiről mélyen hallgatnak. Nem tudjuk, mi történt és mi nem történt. De ha a szállongó hírek igazak: a világ minden protestáns emberének tiltakoznia kell amaz ítélet s a vele kapcsolatos események ellen, amelyek hivatalosan is a középkor lelki sötétségét akarják reáboritani ismét az Evangelium világosságára. * * * AZ ANYÁK NAPJA és a hozzáfüződő szép gondolat Amerikából indult hóditó útjára s egymásután otthonossá válik a legkülönbözőbb országokban is. Otthonra talált szülőföldünkön is, bár eddigelé nem azzal az erővel, mint várni lehetne. Nagyobb egyházi lapjaink alig emlékeznek meg róla. Annál örvendetesebb, hogy akikhez a gondolat legközelebb áll: az ifjúság nem halad el mellette szótlanul. A keresztyén ifjúsági vezetők lapja, az “Ébresztő” serkentgeti a KIÉ (YMCA) tagjait s általában véve az ifjúságot, hogy Anyák napján emlékezzenek meg az édes anyákról. Bizonyára eljön az idő, amikor otthon is oly általános ünnep lesz ez, mint Amerikában. * * * A SKÓT EGYHÁZ MODERÁTORA, Dr. H. R. MacKintosh, valamint Dr. J. Macdonald Webster, a Kontinentális Biz. titkára látogatást tettek Magyarországon és Erdélyben. Természetesen mindenütt kitüntető szívességgel fogadták őket s nagy örömöt keltett az a kijelentésük, hogy az erdélyi magyar református egyházban a megerősödésnek és megújulásnak csodálatos jeleivel találkoztak. A konvent, a budapesti Egyházmegye s mások által rendezett fogadásokon kivül részt vettek Forgács Gyula volt sárospataki lelkész beiktatásán, akit nemrégen neveztek ki a skót egyház által fenntartott budapesti Skót Misszió intézeti lelkészévé. * * * A DEBRECENI EGYETEM “leépítéséről” terjedtek el otthon riasztó hirek. A debreceni egyetem ha nem hivatalosan és kifejezetten is, de mégis “kálvinista egyetem”. Az ősi debreceni kollégium talajából nőtt ki s alapjában véve nem egyéb, mint a jogosult református igényeknek kielégítése. Hóman Bálint kultuszminiszter ezeket a híreket megcáfolta. De ha arra a rendkívül erős katholikus aggresszivitásra gondolunk, amely most a “szent jobb” kérdésben és más kérdésekben is oly hatalmas erővel nyilatkozik meg otthon : önkéntelenül is a gyanakodás lelke ébred föl bennünk. “Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.” Őrállóink szemei azonban bizonyára nyitva vannak. O==][=]0Q0[=][S=O MÉG EGY KIS TÖRTÉNELEM. (Folytatás a 4. oldalról.) egyezmény, amely egyfelől egymáshoz vezette a hazai és amerikai reformátusokat, másfelől pedig békét és egységet Ígért az amerikai magyar re- íormátusságnak. Sajnos, az álmok nem váltak mindenben valóra. Otthon a hivatalos egyház vezetői között is akadtak, akik a saját maguk által kötött és aláirt egyezményt külső formák szerint a legszigorúbban megőrizték ugyan, de a valóságban szóval, írással és cselekedettel annak ellene dolgoztak. Az amerikai magyar reformátusság soraiban is akadt egy egészen kicsiny csoport s megteremtette a Független egyházat. A várt békesség helyett tehát megindult ismét a harc. Ne beszéljünk róla. Nem válik büszkeségére az amerikai magyar reformátusságnak. Még kevésb- bé hasznára az Isten országának. Reményünk igen kevés van ahoz, hogy az újabban emelt válaszfalakat leromboljuk. De ha van bennünk még egy parányi faj szeretet és egymás megbecsülése: minden erőnkkel törekednünk kell arra, hogy ezt a harcot ne engedjük még jobban elfajulni! Menjünk előre mi magunk s vezessük népünket is abban az irányban, ahol egymás tiszteletben tartásával egymásra találunk s ha külön csoportokban is, de békességben folytatjuk munkánkat Isten dicsőségére, magyar fajunknak erő- sitésére! OLVASÓINK jó szolgálatot tesznek lapunknak, ha támogatják azokat az üzleteket, amelyek lapunkban hirdetnek s ha vásárlásnál hivatkoznak lapunkra.
