Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-05-20 / 20. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ni i* ir=nnnr=ii-------ip= =ii-------in 1 CSENDES ÓRÁK. 1 O Q írja: Tóth Mihály lelkész. nr=-=-ir=- 1 ir===ir=innr=ii=^=ir== iP=in A VILÁG VILÁGOSSÁGA. János 8:12. ELŐIMA. Áldott Idvezitonk, világ világossága! Sötét az ut előttünk. Nem látunk. Vesd rá idvezitő tudományodnak világosságát, Hogy meg ne botoljunk, el ne essünk s a kárhozat örvényébe ne bukjunk. Ámen! TANÍTÁS. Az előkelő úri háznak fogadó termét esti félhomály borítja. A vendégek járnak, kelnek s nem tudják, kit ajándékozzanak meg bizalmukkal. A falon értékes képek csüngnek s szépségük elmosódik: a homályban nem tud kibontakozni. Az antik bútorok, drága szőnyegek s a könyvszekrényben az irodalom remekei mintha értéküket vesztették volna. Egyszer csak ki- gyulnak a lámpák és a nyomott félhomályt ragyogó világosság váltja fel. A képek megelevenednek, az arcok felvidulnak. Ennél a világosságnál a barát barátra, az érték megbecsülésre talál. Jézus eljövetele előtt ez az egész világ egy félhomályba burkolt lakóhelye volt az embereknek. Olyan volt ez, mint az a szoba, amely még a legkényesebb ízlést is kielégítő berendezéssel volt ugyan ellátva, de amelyre fátyolt borított a sötétség. Az ő jövetele épp oly változást idézett elő e sötét világban, mint a lámpák felgyujtása a fönt leirt vendégfogadó teremben. Egyszerre bemutatta a világot a maga egész pompás berendezésével, a maga teljes fényességében. Lássuk csak a részleteket! Mily csudálatosán szép a természet, mióta a világ világossága isteni fényét rávetette! A mezők liliomának tiszta, ártatlan színében csak azóta látjuk Isten dicsőségének megnyilatkozását. A természettudós, amikor nézi és tanulmányozza a tenyerében levő sáros virággyökeret, e világosság hatása alatt kiált igy fel: “Ha én ezt a piciny virágot színével, illatával, gyökereivel, mindenével egyetemben megérteném, ismerném az én teremtő Atyámat és Istenemet!” Még a tomboló viharban is Istennek figyelmeztető s tisztitó erejét fedezzük fel. És ne féljünk, mert tudjuk, hogy utánna közeledik a megnyugvásnak és békességnek, a megértésnek és a látásnak szépséges hajnala. A világ világossága mellett a gyermeket egészen uj megvilágításban látjuk. Mikor a tanítványok egymással vetekednek, hogy ki legyen köztük a legnagyobb, akkor Jézus egy kis gyermeket állít eléjük és igy szól: “Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyeknek országába!” Igen, ez a legértékesebb, mindenek között ez a legnagyobb: a gyermeki lelkűiét. Ilyeneké a mennyeknek országa. Ilyeneké: akik hisznek, fenntartás nélkül hisznek. A világ világossága kinyilatkoztatta előttünk a női nem érétkét. Az Ő jövetele előtt a női nem háttérbe szorult. Akkor az ököl jog uralkodott. A durva erő képezte a törvényt s lévén a nő gyöngébb nem: elnyomatásban, rabszolgaságban szenvedett. De a világ világossága beszórta fénnyel e sötét világot és az emberiség felfedezett a nőben olyan erőket és értékeket, amiket az előtt soha sem látott meg s ma már meg van az egyenjogúság. De mégis a legfennségesebb érték, amit számunkra a világ világossága kinyilatkoztatott, maga a jóságos Isten, mint szerető mennyei édes Atya, aki az ő gyermekeit forró szeretettel várja haza, az ő kebelére. Jézus előtt úgy tűnt föl az Isten, mint valami elérhetetlen távolságban lakozó lény, aki szigorú és igazságos, haragos és bosszúálló. Ám ' amikor a világ világossága kinyilatkoztatta, akkor láttuk őt, mint szerető édes Atyát, aki szent vágyakozással várja az ő gyermekeit haza, az ő melegen érző édes atyai kebelére. A szomszéd faluból hazafelé induló jóbarátnak felajánlják az ismerősök a kézi lámpást. Vihar közeledik s az éjszaka is sötét. Jó szolgálatot tehet. De ő visszautasítja. Félúton kitör a vihar s a koromsötét éjszakában utat téveszt. Bebukik egy tátongó mélységbe. Reggel ott találták összetört, élettelen testét a mélység fenekén. Elveszett, mert visszautasította a felajánlott világosságot. Jézus valamikor ezt mondotta: “Én vagyok a világ világossága!” óh, hányán visszautasították ezt a világosságot azóta és elvesztek! Hányán vannak ma is, akik nem akarják elfogadni ezt a szeretettel felajánlott világosságot és éppen ezért még mindig a sötétségben járnak! Adjanak hálát Istennek, ha még el nem vesztek! Hát ti, testvérek, hogy álltok a világ világosságával? Elfogadtátok-e, vagy pedig még mindig a sötétségben jártok? Óh, jöjjetek és lássátok meg, hogy mily nagy változást idézett elő?! A bűnnel terhes sötét éjszakában egyszer csak feltűnik a világ világosságának ragyogó fénye és ezt a sötét éjszakát a kegyelemnek tiszta, világos nappala váltja fel. Nézzétek: a megváltottak ezrei szent zsolozsmát énekelve követik a mennyei fényt! Jöjjetek ti is és fürödjetek meg a mennyei napfényben! Ámen! UTÓIMA. Örök Isten! Imádunk téged a világosságért, melyet az emberi lélek sötét világában gyújtottál a te fiad által. Áldunk téged a gyermeki lelkűiéiért, melyet fiad világosságánál megismertünk. Könyörgünk: hadd meg nálunk ezt a világosságot továbbra is, hogy az élet utján e! ne tévedjünk s az örök veszedelem tátongó mélységébe be ne bukjunk! Ámen!
