Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-05-13 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 □ E==Vtll=' ll==S13BB[=n-^rJt===--------ir==3B CSENDES ÓRÁK. Q n írja: Tóth Mihály lelkész. □ EEEEEHZZ , , JL====lSGaF=ll-^==]E :==:l(-^r-7T:)a ANYÁK NAPJÁN. Ján. 2:5. ELŐIMA. Édes Atyánk! Hálát adunk néked a legdrágább kincsért, az édes anyai szeretetért. Elhagyhat minket ezen a világon mindenki, de az édes anya ott marad mellettünk minden körülmények között. Segélj bennünket, hogy a te édes atyai szereteted megnyilatkozását lássuk az édes anya önfeláldozó szeretetében. Ámen! TANÍTÁS. Szól a tanitó: “Mondd meg csak Pista, ha édes anyád süt egy tortát s öten ültök az asztal mellett, akkor te hányadrészét fogod kapni?” “A negyedrészét,” — felel a Pista. “Nem jól feleltél. Gondolkozz csak egy kicsit. Nem négyen ültök ám az asztal mellett, hanem öten. Hát nem ismered a számtant?” “Ismerem én, — felel a Pista — de ismerem édes anyámat is s ő egész biztosan lemondana a saját részéről és igy csak négy felé kellene osztani a tortát.” Ez az édes anya. Az önfeláldozás valóságos megtestesülése. Mert minden édesanya ilyen. Ez a kis fiú ismerte az ő édes anyját. Tudta, hogy értök minden áldozat meghozatalára képes. Ugyanakkor az édesanya nem ok nélkül teszi mindezt, ő reménykedik, bízik, hisz abban, hogy az ő gyermekéért érdemes áldozatot hozni. Minden édes anya a saját gyermekét tartja a világ legkülönb, legderekabb és legtehetségesebb teremtésének. Amikor Mária azt mondotta a szolgáknak: “Valamit mond néktek, megtegyétek!” hitt az ő fiában, Jézusban. Talán ha valaki megkérdezte volna tőle, hogy miért engedelmeskedjenek ők a Jézusnak, nem tudott volna felelni. Ő csak ösztönszerüleg remélte és hitte, hogy az ő gyermeke, Jézus, valami nagy dolgot fog cselekedni. És nem csalódott. És minden édes anya hiszi ezt a saját gyermekéről. És ez az édes anyai hit nem kér magyarázatot. Változhatnak a szokások és felfogások. Ám az édes anya ebben az egy dologban, gyermekébe vetett rendithetetlen hitében, még ma is ugyanaz, aki volt Mária, sőt ugyanaz, aki volt Éva, az első édes anya. A női nemnek ez a gyönyörű jellemvonása akkor kezd kibontakozói, amikor először érzi magát anyának. Az anyaság a női nemnek legszebb ékessége. Miért? Azért, mert az anyasággal minden nőnek a kezébe valami csudálatos hatalom és fennséges felelősség adatik. Mert ma is igaz az a mondás, hogy a világ fölött az a kéz uralkodik, amelyik a bölcsőt ringatja. Valaki igen bölcsen jegyzé meg: amikor a mindenható Istennek egy kiváló férfiúra volt szüksége, hát előbb teremtett egy kiváló édes anyát. Nincs ember ezen a világon, aki makulátlan, tiszta és nemes életet tudna élni anélkül, hogy ne fonta volna őt körül valamikor az édes anya szeretete. Nincs ember ezen a világon, aki meg tudna állani az élet viharai között anélkül, hogy ne támogatná őt az édes anya biztató bátorsága. Nincs ember ezen a világon, aki meg tudott volna állani a világ kisértései között a becsületességnek az utján anélkül, hogy ne irányította volna az édes anya bölcsessége. Mikor a nagy Napóleontól azt kérdezték, hogy mire van Franciaországnak a legnagyobb szüksége, ezt felelte: “Édes anyákra.” Mire van a mai romlott világnak s erkölcstelen társadalomnak a legnagyobb szüksége? Édes anyákra. Önfeláldozó és tisztességes édes anyákra. Mire van az anyaszentegyháznak ma legnagyobb szüksége? Vallásos lelkű, bibliás gondolkozásu édes anyákra. Mire van a bomladozó családi körnek ma a legnagyobb szüksége? Imádságos és szent életű édes anyákra. Gondoljatok csak azokra a bomlasztó és erkölcsrontó erőkre, melyek ma szét akarják ütni a társadalom kereteit, meg akarják ölni a hazaszeretetei, be akarj ák mocskolni a családi tűzhely szentélyét, lángra akarják lobbantani a vallás oltárát és le akarják rombolni mindazt, ami az Istenre, a Krisztusra és a vallásra emlékeztet és be fogjátok látni, hogy igazam van, amikor azt mondom, hogy a mai társadalomnak legfőképpen édes anyákra van szüksége! Ilyen megvilágitásban látva az édes anyákat, az ő emlékezetüknek szentelt nápon bizonyos ér- zelgés foghatná el szivünket. Azonban ez nemcsak az érzelgésnek, hanem a cselekvésnek a napja is. Éppen azért, akiknek édes anyja él: legalább egy pár sor írással, vagy egy szál rózsával emlékezzék meg róla. De ne várjatok édes anyátok halálára az elismeréssel. Mert többet ér egy élő édes anyának egy szál virág, mint egy halott édes anyának egy szekérderék koszorú! Ismertem egy édes anyát, aki nagy megpróbáltatásokon esett keresztül, de akit soha nem hallott senki sem panaszkodni. Mikor kérdezték tőle, hogy mi a titka ennek a boldog megnyugvásnak, igy felelt: “Gyermekeim szeretete fölibe emel minden bajnak.” Gyermekek! Elmondhatja ezt felőletek a ti édes anyátok? Mert csak akkor vagytok igazán gyermekek, ha mindent megtesztek arra nézve, hogy édes anyátok még az élet bajai között is boldognak érezze magát! Ámen! UTÓIMA. Édes Atyánk J Elszorult szívvel tekintünk vissza a múltra, amikor keserűséget okoztunk azoknak, a drága jó szülőknek, akiket te adtál nekünk. Szálljon áldásod az ő fejükre! Sokasitsd meg rajtuk kegyelmedet! Adj éveikhez éveket s szivünkbe pedig vélük szemben tiszteletet és szerettítet. Ámen!
