Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)
1933-04-29 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9 BE-------ir= ii--------ir=innr=ii—------11 =11--------in 0 0 REFORMÁTUS ÖNTUDAT. 0 0 □i----ii=-: ii==ir=innr=ni-----if= i[=in MIÉRT VAGYUNK EGYÜTT AMERIKAI HITTESTVÉREINKKEL ? 1. Mert azok is a mi hitünknek cselédei. Isten nem akarhatja azt, hogy ahány báránya van: annyi akol építtessék azok számára. 2. Mert ők vették föl gondunkat akkor, amikor még teljesen gyöngék és erőtlenek voltunk. Ők hozattak számunkra lelkészeket, segítettek bennünket templomaink megépítésében, egyházaink fenntartásában. 3. Amikor hazai egyházunk itteni munkája megszűnt: ők jöttek segitségünkre nekünk is, hazai egyházunknak is. Az ő segítségük nélkül azóta már egész csomó amerikai magyar református egyház elpusztult volna. 4. Mert mindezeket teljesen önzetlenül, hittestvéri szeretetből cselekedték. A mi birtokainkból nekiek semmi hasznuk nincs. Erkölcsileg pedig sohasem háborgattak bennünket sem hitünkben, amely az övékkel azonos, sem nyelvünkben, sem magyar érzelmeinkben, sem Istentiszteleteinkben, sem egyházi életünk szabadságában. 5. Mert ez volt hazai egyházunk kívánsága is. Hazai egyházunknak Amerikában megkezdett munkája csak gyűlölködést termett közöttünk is, a hazai és amerikai reformátusok közt is. Istennek szolgái nem ragaszkodhatnak ahhoz, ami gyűlölet forrása. 6. Mert összekötő kapocs kívánunk lenni szülőhazánk és fogadott hazánk református egyházai között. Az amerikaiak barátságának és jóakaratának megnyerése végtelenül nagy nyereség egyházunkra is, nemzetünkre is. 7. Mert ha az amerikaiakkal szemben külön szervezkedünk, természetes dolog, hogy ez a külön szervezkedés ellenséges érzelmeket vált ki velünk szemben is, szülőhazánkkal szemben is. 8. Mert békességet és egységet akartunk és akarunk azokkal az amerikai magyar református testvéreinkkel, akik kezdettől fogva az amerikaiakkal éltek. Ezt a célt csak úgy lehetett és lehet elérni, ha az ő közösségükbe lépnek azok is, akik addig nem tartoztak vagy nem tartoznak oda. 9. A külön szervezkedés testvér-háborúnak és gyűlölködésnek forrása, amint azt a mindennapi élet mutatja. Mi nem akarunk az amerikai magyar reformátusság testvér-háborújának sem okai, sem eszközei lenni. 10. Mert az amerikai magyar reformátusság túlnyomóan nagy többsége amerikai kötelékben él. A kisebbségnek mindig meg kell hajolnia a többség előtt, különben kész a bomlás és a pusztulás. it. Mert immár mi magunk is amerikaiak vagyunk, gyermekeink pedig itt születtek, itt növekedtek s rájuk nézve már Amerika jelenti a szülőhazát. 12. Mert Amerikában élünk s nekünk az amerikaiakkal kell együtt élnünk. tegír------ii=i ni—11-----TANÁCS-ADÁS NEM EGYHÁZ-ADÁS. Minden jó magyar református embernek kötelessége az, hogy abból a zűrzavarból, amelyben élünk, keresse a kivezető utat a legjobb tudása, a legjobb tehetsége szerint. Kötelessége, hogy erre vonatkozó gondolatait se rejtse a véka alá, hanem közölje azokat a maga testvéreivel, a maga egyházi vagy egyetemes közösségével. És ha kötelessége ez mSg a legkisebb egyháztagnak is: mennyivel inkább kötelességük az az őrállóknak, a lelkészeknek, akiket egyenesen hivatásuk és szolgálatuk kötelez el arra. Itt állunk ebben a nagy össze-visszaságban, amelyből minden jó lélek a maga minden erejéből igyekszik szabadulni. A jó tanács a maga helyén többet ér az aranynál s vájjon kiktől várjuk ezt inkább, mint éppen azoktól, akik legközelebb állanak hozzánk, egyházainkhoz? Kiktől várjuk inkább, mint lelkészeinktől?... Avagy azokhoz forduljunk, akiknek az egyházhoz s különösen a mi egyházainkhoz sem életükben, sem halálukban nincsen semmi közük ? Ne felejtsük azonban el, hogy amikor önnön lelkünket emésztve, gyötörve gondolunk erre és gondolunk arra, — amikor a kivezető utat keresve tanácsaljuk egymásnak ezt és tanácsoljuk amazt: akkor még nem az egyházainkat adtuk és vettük. A roszakarat és a bujtogatás, a zavar csi- nálás vágya könyen üti reánk s különösen lelkészeinkre ezt a bélyeget; az öntudatos református ember azonban jól tudja azt, hogy a mi életünkben a végső forum mindig és mindenben: a hívek egyező akarata. 0=3 Q 0 Q □ [=] ESŐ AZOK A PAPOK . . . Öntudatos és önérzetes magyar református emberre nézve nem lehet nagyobb megaláztatás, mint az, hogy egyházának minden dolgáért a lelkészt okolják. Oly mindennapi dolog pedig a lelkészek ellen irányuló vád, különösen ha valami baj adja elő magát. Ha “eladták” az egyházat: a papok adták el. Ha nem értünk egymással egyet: a papok az okai. Ha nem sikerül a lap- egyesités: a papok rontották el. Ha nincsen az
