Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1933 (34. évfolyam, 1-50. szám)

1933-04-22 / 16. szám

14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA ni——ir= .."ir==ir=innr==if——-n=----:ji---------3B 1 LORÁNTFY ZSUZSANNA 1 | 1600—1660. Irta. Dr. Nemes Béla. ni——u=-----------n=^ir=innr=n- n ...........^Eh-TTT-r-jn (Harmadik folytatás.) “Pélünk uram rettenetesen a pápistáknak sok rendbeli álnok praktikáitól és mester­séges megcsalásoktól”, irja ez időben a fejedelem. Lorántfy Zsuzsánna, ki szivvel- lélekkel református 'volt, aggódva gondolt a jövőre, de győzött benne az 'édes anya; Isten­ben bízva, beletörődött fia választásába. Már most ő is, ura is azon volt, ‘hogy Zsófiát a refor­mátus vallásnak nyerje meg. A dolog nehezen ment. Zsófia látszólag rokonszenvezett vőlegé­nye vallásával Ígérgette az áttérést, de egyre huzta-lhalasztotta. 1643 február 3-án megtörtént az esküvő. A gyulafehérvári kastély ritkán lá­tott együtt annyi fényes népet. Ott voltak a többi közt a lengyel király, a római császár, a mold­vai és havasalföldi vajda, a kurlandi herceg, az esztergomi érsek követei, tömérdek főur Ma­gyarországból és Erdélyből, száz meg száz em­ber csak a Ráikóczia’k és Báthoriak atyafiságá- ból, Szeklérszámra hozták a sok ajándékot: drá­ga ruhát, szőnyeget, ékszert, csecsebecsét. El­állt a vendégeik szemeszája a sok látnivalón. Az esketés, melyet az erdélyi református püspök végzett, fejedelmi diszszel ment végbe. A fiatal pár nászruhája egymagában vagyont ért. Utána lakomázások; asztalra került a Rákóczi-uradal- mak legizesebb erdei vadja, hala, gyümölcse, bora. Hetek fordultán is akadt Fehérvárott mu­lató idegen és rokon, mikor a család már foga- rasi birtokán tartózkodott. Újra meg újra próbálkoztak Zsófia térítésével, ami április 5-ikén sikerült is, a menyecske az Ur szent vacsorájához járult. Ámde régi vallása külsőségeit nem akarta levetkezni. Makacsul ra­gaszkodott a pénteki és szombati böjtöléshez. Az öreg Rákóczi hiába magyarázgatta, hogy ezt a protestáns egyház nem kívánja; Zsófia a pén­teki böjtről soha se mondott le. Urával eljárt a református templomba, prédikációt hallgatott, bűneit nyilvánosan gyónta meg. Ámde mindez csak színből történt. Anyósa halála után vissza­tért a katholifcus egyházba, türelmetlenségében protestáns papokat és tanítókat elüldözött és föl­dönfutóvá tett. Szive szakadt volna fájdalmában Lorántfy Zsuzsannának, ha megsejti a jövőt E nélkül is sokat bánkódott fiáért. Közben meg is gyalázták. Még 1641-ben könyvet adott ki a buzgó asszony: a református vallás isteni eredetét bizonyítja szentirási idézetek alapján. Erre gunyirat jelent meg, fedőlapján rajzzal: a frigyládát tehén vontatja, ez a tehén Lorántfy Zsuzsánna; nevének első szótagjából “ló” lett. A fejedelmet, ki nagyon szerette Zsuzsánnát, vérig felháborította ez a gyalázatos támadás. Nagyszombati és bécsi katiholikus papokra gya­nakodott. Irt III. Ferdinand királynak, kutassa a szerzőt és büntesse meg példásan. ígérettel fizették ki, a munka írója titokban maradt. Rá­kóczi hitvesi gyengédségére vall, hogy a meg­jelent példányókat összeszedette és tűzre do­batta; a fejedelemasszony nem tudott a meggya- lázásról. “Elhigyje kegyelmed, nem is igen érkezem most igen sokáig búsulni, mert sokfelé kell vá­laszt tennem, az gondot pedig, valamire Isten segít, jó szívvel viselem”, irja Lorántfy Zsu­zsánna 1644 derekán urának. Rákóczi ez év feb­ruárjában hadat indított III. Ferdinánd király ellen. Sok panasz, sók keserűség volt az oka. A katholikus papság Magyarországot az auszt­riai ház örökös tartományává akarta tenni; tör­vényeinkkel nem törődött; a protestánsak el­nyomására behozták a jezsuita-szerzeteseket; sok templomot és paplakot elvettek, papokat vi­lággá űztek; a protestánsok panaszaikkal, ha iga­zuk van is, célt nem érnek, panaszolja Rákóczi. A polgári és vallási szabadság visszanyerésére áldoz vagyont és vért, mikor fegyvert fog. A fe­jedelem kisebbik fiát magával vitte. Zsuzsánna tenger dologgal és gonddal itthon maradt. Nagy sor volt a Rákóczi-lbirtok rendben tartása. Mi­kor férjhez ment, öt uradalmuk volt, ez a va­gyon azóta megháromszorozódott. Mig az ura diadalmasan vitte előre csapatait, addig a fele­ség gazdálkodott. Nincs az a távoleső uradalom, melyről pontos értesülései ne volnának. A leg­utolsó ispánnak ir maga is. Jönnek-mennek em­berei, parancsot visznek, híreket hoznak. Köz­ben folyton összeköttetést tart urával, egyik cí­meres posta a másik után gördül 'ki-be. Boldo­gan veszi a fejedelem sorait, ki “csak az Isten tisztességét s a szegény ügyefogyott nemzet sza- badságtalanságát nézi”, mikor szenved és nélkü­löz. Minden levelében meghatóan nyilatkozik szeretete és tisztelete; várva-várja Rákóczi “pa­rancsait”, “kegyelmed édes uramnak” szólítja és sohasem tegezi. “Szolgálok kegyelmednek mint jó uramnak; adja Isten, halljunk örvendetes hí­reket kegyelmetek felől.” Csapatokat fogad és fizet, ruhát, ágyút, golyót s egyéb lőszert (készít­tet, lovat vesz és küld ura táborába. Viaszgyer­tyát is öntet, mert szegény férje nem kerülheti ki az éjjelezéseket. Hazaküldött sebesülteket ápol és segít. Közben a gazdálkodás gondját vi­seli, vet, arat, szüretel. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents